Menü Bezárás

Siker

Sokat gondolkoztunk mi lehetne az idei első szám központi témája. Több ötlet is felmerült, próbáltunk minél aktuálisabb és minél érdekesebb területet megfogni, ami a diákok mindennapjainak szerves részét képezi. Végül is egy hosszúra nyúló eszmecsere végén arra jutottunk, hogy érdemes lenne a diákok örök dilemmájával, a beilleszkedés problémájával foglalkozni.

Azonban amikor megpróbáltuk fejben összerakni, hogyan is lehetne nem elhasználtan és klisésen hozzányúlni a témához, rövid idő után újabb vita bontakozott ki közöttünk. Az első kérdés amit feltettünk magunknak az volt: Mi könnyíti meg a beilleszkedést? Ebből a kérdésből viszont száz másik következik, ha igazán pontosak akarunk lenni. Beilleszkedni ugyanaz mint közkedveltnek lenni? Mit jelent a közkedveltség, mennyire felszínes emberi kapcsolatokra épül és hogyan lehet rá szert tenni? Mennyit számít a tehetség? Mi az, hogy tehetség? A sikerességet egy diáknak vajon a népszerűség, a jó tanulmányi átlag vagy esetleg a kettő együtt jelenti? Mindannyiunknak voltak saját válaszai. Most azonban nem a saját véleményünket szerettük volna előtérbe helyezni. Úgy döntöttünk, hogy összeállítunk egy kérdőívet ami alapján minél több diák álláspontját ismerhetjük meg részletesen a témában és az alapján tárjuk elétek mi az általános vélekedés. Lesz aki magára ismer és lesz aki nem ért egyet de az biztos, hogy ez a cikk jó annak aki benne van ebben az élethelyzetben és tanácsra szorul. Vegyük hát végig tíz kérdésből álló véleménykutatásunk és lássuk  nagyvonalakban ki mit mondott. Minden kérdésre csak néhány választ adunk meg pontosan egy kis szerkesztői kiegészítéssel. Ezek a vélemények voltak a leggyakoribbak, mi kiválogattuk a kedvenc megfogalmazásainkat.

Mi az, hogy tehetség?

A tehetség valami olyasmi amire mindenki hivatkozik de érdekes módon senki nem képes definiálni.” Őszintén szólva nekem ez az egyik kedvencem. Aki egy dilemmát ilyen szinten leegyszerűsít, annak nincs dilemmája.

A tehetség egyfajta belső megfelelési kényszerből eredeteztethető izzadtságszagú izé.” Itt már konkrétumok is elhangzanak és el kell ismernem, hogy ha teljesen nem is, részben egyet kell értenem, hiszen ha rád aggatják a „kiemelkedő” jelzőt, az sokszor olyan felelősséggel jár, ami félreértelmezett kötelességtudatból születik.

„A tehetség a képesség arra, hogy valamit jobban csináljunk mint mások.” Én személy szerint ezzel nem tudok egyet érteni, hiszen mindig van aki jobb nálunk. Ezek szerint senki nem tehetséges? 1 pont az első válaszadónak.

„A tehetség egy generált indok az önteltségre” Kevesen vannak pozitív véleménnyel, ez elgondolkodtató.

„A tehetség a lehetőség, ami velünk születik.” Ez az én álláspontom is, ráadásul még jól is hangzik. Remélem olvasod ezt a cikket, mert a szerkesztőség le van nyűgözve!

Mit jelent sikeresnek lenni?

                „Légy boldog, óvd a környezetet.” Nem kell mindent túlbonyolítani, végső soron tényleg csak arról van szó kit mi tesz boldgoggá (a darabolós gyilkosokat leszámítva).

„Nem tudom, rossz embert kérdezel.” Ezt ha tízszer nem hallottam ugyanebben a formában, akkor egyszer se. Lehangoló, mennyien nincsenek megelégedve magukkal és persze éppoly sokatmondó.

„Szeressenek az emberek, köszönjenek vissza az egoisták.” Ezzel el is értünk a közkedveltség dilemmájához. Ez a személy részletesen taglalta milyen felületesen ismerik azok, akik a legjobb barátjuknak tartják őt mégis ez a kétes hírnév teszi őt boldoggá. Egyfajta belső örlődésről és az ember eredendő gyarlóságáról beszélgettünk. Elgondolkodtató, vajon hányan gondolják végig ezeket a dolgokat ugyanilyen részletességgel.

Te mi alapján gondolsz valakit tehetségesnek és/vagy sikeresnek?  

                „Tehetségesnek tartom azokat az embereket, akik képesek időt szakítani bármilyen kreatív mégis öncélú tevékenységre a kollégium szabályrendszere mellett és sikeresnek azokat akik nem buknak le!” Vicces de olyannyira igaz, hogy kimagaslóan ez volt a leggyakoribb válasz.

„Szerintem a legtöbb esetben az tehetséges igazán, aki nem hangoztatja, viszont ő nem lehet sikeres. Ellenben aki hangoztatja az sikeres, de nem tehetséges.”  Nem lehet belekötni, dicsértessék!

„Ez egy nagyon jó kérdés, mert itt a kollégiumban mindenki vagy tehetséges vagy sikeres. Sikeres aki nem bukik le a dohányzással, tehetséges aki ösztöndíjat is kap mellé.” Ez egyszeri válasz ugyan de lehengerlő.

Aki sikeres az boldog is?

            „Nem.” És ennyi! Nem volt más válasz. Egyöntetűen mindenki megegyezik abban, hogy a siker kevés a boldogsághoz. Ehhez nincs mit hozzáfűzni.

Létezik abszolút tehetségtelen ember?

            „Igen, én vagyok.”  Ez a visszatérő csorba az önbecsülésen az őrületbe kerget. Szerintem jó ha az ember tisztában van a maga korlátaival és hibáival de ne essünk át a ló túloldalára.

„Nem, mindenkiben van valami, amit a körülötte lévő emberek vagy akarva előhoznak vagy akaratlanul leamortizálnak.” Teljesen egyetértek, bár a destruktív emberi kapcsolatok szándékosságának kizárása kissé túl optimista nekem.

Létezik és mindig nagyobb figyelmet kap mint a tehetséges ember.” Ne essünk túlzásba, a figyelmet ki kell vívn magadnak. Legalábbis szerintem.

Van az embernek objektíven megítélhető értéke? (Ha igen, akkor a tehetségtelen de szorgalmas emberek többet érnek mint a tehetségesek?)

„Én úgy gondolom, hogy van. Bizonyos szempontok alapján skálázható az emberség, erről meg vagyok győződve. És nem, a szorgalom kevés ahhoz, hogy maradandót alkoss. A világtörténelem nagyjai deviáns félhülyék voltak egytől egyig, lapozz bele bármelyik töri könyvbe!” Ez megint csak egy egyedülálló válasz, hiszen ahogy azt ti is sejthetitek ezen az emberen kívül mindenki nemet mondott, aztán igent. Ez a srác viszont habozás nélkül felvállalja ezt a merész elgondolást, amiben részben igazat kell, hogy adjak neki. Mondhatjuk, hogy a deviancia együtt jár a nagysággal de azt is mondhatjuk, hogy gyakran összekeverik a kettőt. Beskatulyázni viszont szerintem senkit nem lehet. Nincsenek jók és rosszak, csak esendő emberek. Nincs több vagy kevesebb (Hoppá, véletlen válaszoltam én is).

Van e különbség más más korosztályoknak a sikerről alkotott elképzeléseiben?

            „Van. 6 éve hercegnő akartam lenni, most gimnazista még egy évig és már nem tudom melyik a reálisabb.” Ismerjük az érzést, sok kitartást kíván a szerkesztőség!

Igen, egyértelmű, hogy egy hatvan éves fickó máshogy látja a világot mint én, de az nem jelenti, hogy neki van igaza!” Imádom ezt a választ, én se mondhattam volna jobban, ráadásul ez a leggyakoribb.

Sikeresnek tartod magad?

            „Én igen, a környezetem nem, de hát ki nem…” Jó úton jársz!

„Nem, nincs semmi amire büszke lehetnék.” Azt kell mondjam, hogy ez a rögtönzött véleménykutatás drasztikus mértékű és mennyiségű önértéklési problémát fedett fel itt a kollégium berkein belül. Ennek vajon mi lehet az oka?

Szerinted mit tehetnél azért, hogy minden téren tovább fejlődj?

            „Többet kell tanulnom. Sokkal többet.”  Talán így a cikk vége felé közeledve már te is egyetértesz velem abban, hogy nem mindig vezet jóra ha túlhajszolod magad bár bizonos szituációkban és élethelyzetekben több mint szükségszerű.

„Hétszokás”. Oké.

„Azt hiszem, hogy kicsit művelődnöm kéne. Többet kéne olvasnom, színházba járnom, ilyesmi.” Ez csak egy terület. És ha elhiszed másoknak, hogy a legfontosabb, akkor egoista emberek által kikövezett tévúton jársz, barátom!

„Be kell vezetnem valamiféle rendszert az életembe. Ez az első és legfontosabb lépés.” Ott a pont! Tetszik, hogy nem próbáltad meg konkretizálni a megfoghatatlant, te voltál az egyetlen!

Kedves Olvasó! Reméljük tudtunk valamiféle érdemleges információval szolgálni neked a témában, és, hogy tanultál valami újat mások szempontajaiból. A magam részéről azt tartom a legfontosabb tanulságnak, hogy a deviancia nem kell, hogy minden esetben elrettentő legyen. Ha nem tartod magad sikeresnek, az azért van mert még nem csapódtál hozzá a megfelelő hasonszőrű közeghez. Tégy több erőfeszítést ennek érdekében! Ha pedig sikeresnek tartod magad ne feledkezz meg az örökös szerénységről, különben igazán eltékozlod a benned rejlő lehetőséget. A cikket az egyik kedvenc idézetünkkel záruk, ami idevág, Benjámin Lászlótól:

            „Ha sorbaáll mögötted, ha szétszed a csapat,

Bátran, de hogyha félsz hét félve, légy tenmagad.”