10. csoport 2026. április
10. csoport
A program pedagógiai célja
Kulturális örökségeink, pécsi helyismeret, és a földrajzi ismeretek bővítése, környezeti nevelés, mozgáskultúra fejlesztése, cukorkakészítés folyamatának megismerése, csoportkohézió erősítése
Szombat
Szombati napunk programja a Malomvölgyi tó és parkerdőbe vezetett. A Malomvölgyi tavak (vagy Málomi-tavak) zsilipekkel elválasztott mesterséges tóegyüttes. Két tóból áll. A tórendszer folyásirány szerinti első vagy felső tónál, a Kökényi-tónál, töltöttük a napunkat.
Helyi busszal indultunk a kollégiumból nyársakkal és szabadtéri játékokkal felszerelkezve. A buszról leszállva 1 óra sétát követően jutottunk el, a tűzrakókhoz. Útunk során horgászokat néztünk, ahogy küzdöttek az általuk kifogni készült hallal, játszótéren elkészítettük az aznapi első csoportképünket, teknősöket figyeltünk meg, ahogy napoztak egy faágon, halakkal, kacsákkal és siklóval találkoztunk.
Ezt a napot szándékosan nem töltöttem meg kötelező programmal, így az, hogy mit hoznak ki a gyerekek a napból, az csak rajtuk múlott. Öröm volt számomra, hogy a csoport tagjainak nagy része leadta nálam a telefonját, és közösen röplabdáztak és fociztak a tűzrakók melletti füves területen. Amíg a többség játszott, Bianka vezetésével, nekiálltunk tüzet rakni. Voltak lelkes jelentkezők a sütni való krumplik és hagymák alufóliába csomagolására is. Voltak, akik felfedezték a parkerdő területén található kilátót, voltak, akik kártyáztak. Mindenki megtalálta a maga elfoglaltságát.
Miközben a parázsban sültek a zöldségek, kezdtek a tűzrakó köré gyűlni az éhes gyerekek. Mindenki azt evett, amit készített magának. Szalonnán kívül virslivel, debreceni kolbásszal és zsíros kenyérrel is készültem a gyerekeknek. Miután mindenki jól lakott jutott még idő kártyázásra, és egy rövid sziesztára is.
Miután megszavaztuk melyik busszal induljunk haza, elpakoltunk magunk után, és megkezdtük közel 1 órás gyalogtúránkat a buszmegállóig.
Egy jó hangulatú, laza napot töltöttünk együtt, ahol a szalonnán kívül többen is megsültünk a napsütéstől.
Vasárnap
A szombat laza programja után vasárnap a kulturális programoké volt a főszerep. A Zsolnay Kulturális Negyed adott otthont az összes programunknak, ahová gyalog érkeztünk a kollégiumtól.
Mivel a planetáriumi előadónk késett, amíg vártunk rá, bemehetünk a Labor- játechTérbe, ahol fizikai alapelveken működő játékokat próbálhattunk ki. A Labor emeleti helyiségében a fénnyel kapcsolatos játékokat is kipróbálhattuk. A legnagyobb siker a lézerfény alatt átbújós játéknak volt.
Mire megérkezett a planetáriumi előadónk, addigra realizálódott mindenkiben, hogy programváltozásra lesz szükség. A szervezők rugalmasságának köszönhetően, egyik programunk sem maradt el, csak időben módosultak.
Következő programunk a Nosztalgia Cukorka Látványmanufaktúra látogatása volt. Kovács Gyula és felesége által vezetett manufaktúrában bepillantást nyerhettünk a selyemcukorka készítés folyamatába, ahol az elkészült cukorkákból kóstolót is kaptunk. A gyerekek érdeklődők voltak. Miután minden kérdésük megválaszolásra került, és mindenki, aki szeretett vett a cukorkákból, visszasétáltunk a Planetáriumhoz.
A gyerekek többségének a planetáriumi előadás tetszett a legjobban a Zsolnay Negyedben lévő programok közül. Az előadó interaktív előadásában közelebb hozta számunkra, hogy miért fontosak a természettudományok ismerete, ahhoz, hogy megértsük a bolygónk és galaxisunk működését.
A planetáriumi előadást követően idegenvezetőnk már várt minket, hogy megmutassa nekünk a Zsolnay Aranykorát felölelő Gyugyi László gyűjteményét. Dr. Gyugyi László műgyűjtő közel 700 kerámiatárgyból álló Zsolnay-gyűjteménye páratlan értéket képvisel. Darabjai a gyár 40 évét átölelő (1870–1910) időszakának termékei, amelyek három nagy korszakra oszthatók: a historizmus, a millennium és a szecesszió periódusaira. Előadónk a diákok számára érdekesen, és nem túl hosszan mutatta be a gyűjteményt. Külön öröm volt számomra, hogy idegenvezetőnk korábbi Arany János Tehetséggondozó Programban végzett diákunk volt.
Minden hétvégét a gyerekkel közösen értékelünk. Visszajelzésük alapján a szombati program kötetlensége, és az, hogy a természetben tölthettük együtt az egész napot, győzedelmeskedett a vasárnapi kulturális programunk felett.
Jó volt csoportvezetőként megélni, hogy együtt voltak a gyerekek. Akik korábban nem is beszéltek egymással, együtt röplabdáztak, és a tűzrakónál együtt sütögették az ebédre valójukat.
Megfogadva az észrevételeiket, a jövőben többször fogok természetközeli programot szervezni nekik, ahol a kötelező programokat csökkentve hagyom, hogy ők alakítsák az aznapi hétvégi programot.
Traubert Annamária
csoportvezető
13. csoport 2026. április
13. csoport
- április 18-19., Orfű
- április 18-án, szombaton Orfűre utaztunk, hogy megtartsuk utolsó bennmaradósunkat.
A csoportnak több, mint fele rendelkezik jogosítvánnyal (amire nagyon büszke vagyok), jópáran autóval is, így ragaszkodtak hozzá, hogy autóval utazzunk. Szállásunk az Orfűi Sporttáborban volt. Kissé retro, ám annál hangulatosabb és viszonylag olcsó helyszín, kellemes környezetben. A tábort vezető hölgy nagyon készséges és együttműködő.
Ahogy megérkeztünk, tettünk egy rövidebb sétát a tó mellett. Sajnos nem tudtam rávenni a fiatalokat arra, hogy körbesétáljuk a tavat. A Z generáció igen sokszor fáradt. Vagy kissé lusta. Ebédig a fiúk azért fociztak a pályán, a lányok üdítőt szürcsölve napoztak, és szurkoltak a fiúknak.
Ebédet a szálláshoz tartozó étterembe rendeltünk. A nagy kedvencet választották: rántott húst sült krumplival, rizzsel, mely nagyon finom volt, el is fogyott hamar.
Ezután következett egy kis csendespihenő. Volt, aki hozott magával tanulnivalót is a közelgő érettségire, de tudtommal nem állt neki tanulni – mégis egyfajta biztonságérzetet nyújtott a diáknak.
Délután 4-kor sárkányhajóztak a fiatalok majdnem 1 órát. Bár igen jó időnk volt, sajnos a Nap eléggé égette a bőrüket, sokan nem hoztak fejfedőt magukkal. Évekkel ezelőtt az Erzsébet-táborban már sárkányhajóztak, majdnemhogy szimbolikus utolsó tanévük végén ez a záróprogram.
A bennmaradós célja a közösen jól eltöltött idő, némi aktivitással, feltöltődéssel, sok beszélgetéssel.
A kolis sporteszközök közül a focilabda mellett a tollasnak volt nagy szerepe, én magam lepődtem meg a legjobban, milyen örömmel játszanak a hátsó pályán. Mások ping-pongoztak igen lelkesen.
7 órakor volt a vacsora, a csoport kérésének megfelelően spagettit ehettek, mely igen finom és bőséges volt. Egy egész tállal vittünk még be a szállásra, az éjszakai beszélgetés alatt el is fogyott.
Ezután voltak, akik a tó mellé ültek le naplementét nézni, de ahogy hűlt a levegő és sötétedett, elkezdtük begyújtani a tábortüzet.
Jó 1,5-2 órát töltöttünk a tűz mellett, a korábbról megmaradt mályvacukrot ettük keksszel és csokival, mely finomság évek óta szinte kötelező a tábortűz mellé.
A tüzet eloltva bementünk a szállásra, ahol a diákok még kártyapartiztak éjszakába nyúlóan.
Reggel felkeltünk, rendbe tettük magunk után a szobákat, elköszöntünk szállásadónktól, és visszaautóztunk Pécsre.
Orfűre, majd vissza Pécsre is egy-egy diákom vitt autóval, és én nagyon büszke voltam arra, milyen ügyes sofőrök lettek.
Az utolsó bennmaradóson nem vittek el minket túlzottan az érzelmek, és bár jókat beszélgettünk pár múltbéli dologról, de nem sírtunk. Ehelyett örültünk annak, hogy utoljára még így együtt lehetett a csapat, és nemsokára kiléphetnek a nagybetűs életbe.
A velük töltött 5 év után számomra is másmilyen lesz ez a nyári szünet, hiszen nem csak a csoportomtól búcsúzom, hanem az Arany János Programtól is. A jó pillanatokra szívesen fogok visszagondolni.
Hajdú Anett
