Drága Timi!
Hirtelen távoztál el közülünk. El sem tudtunk búcsúzni Tőled. A nyári forróságban még ma sem tudjuk felfogni, hogy ez megtörtént. Hogy ez a valóság. A tudat védekezni próbál, hogy mindez nem igaz, de jön a fájdalmas válasz, hogy igen, megtörtént egy nyári napon ez a szörnyű tragédia, pedig az a napod boldogan indult, egy régen várt programra igyekeztél…
Próbáljuk felfogni a felfoghatatlant…
Kiváló kollégánk voltál. És jó ember. Mindig lehetett számítani Rád, Mindig ott voltál, ahol kellett, felkészülten, lelkesen, elkötelezetten. Történelem-latin-francia szakos tanárként végeztél az egyetemen, de a diplomád átvétele után is folyamatosan képezted magad. Több nyelvből van nyelvvizsgád, romológia szakvizsgát tettél, legutóbb tanulásmódszertan képzésen vettél részt, európai tehetségponti kapcsolatokat építettél. Emlékszem, milyen lelkesedéssel vetetted bele magad a 7 szokás életvezetési program tanításaiba, melyet sikerrel adtál a gyerekeknek.
A gyerekeknek, akik ma már ezer szállal kötődnek Hozzád. A Te Arany János csoportod. Életre szóló útravalót adtál nekik személyiségeddel. Nem véletlenül talált Rád az Arany János Program. Arról szól, amit Te képviseltél mindig. Empátia, törődés, elkötelezett, odaadó figyelem. Már örökre az ő „Timi nénijük” maradsz, akikkel megküzdöttétek a nehéz időszakokat, de sokszorosan kaptad vissza a szeretetüket. Leőweys voltál, és most a Kodály Kollégium, a Leőwey Gimnázium, és az egész Arany János Program Téged gyászol.
Hiányzol. Már most. Pedig még el sem kezdődött a tanév. Gyertyát gyújtunk, megemlékezést tartunk, emlékezünk, könnyeket hullajtunk. A KOLLÉGÁNKÉRT, akire mindig számíthatunk. Örülök, hogy megadatott még az olaszországi tanulmányút a gyerekeiddel, és annak is, hogy olyan sok szép élményt gyűjthettél a gyerekekkel, és osztályfőnök társaddal, Aschival az elmúlt évek alatt.
Itt vagy bennünk, itt élsz bennünk. A kollégium előtt lobog a fekete zászló, jelzi a visszafordíthatatlant, írjuk a megemlékező sorokat, készítjük a koszorút. És mindannyian azt várjuk, hogy újra belépj a kollégium kapuján, köszönj mosolygósan, és máris ott legyenek körülötted a gyerekek.
Csak a fekete zászló lobog, csak a könnyek vannak itt a szemünkben.
MIÉRT MNDIG A JÓK MENNEK EL???
Isten áldjon, Timi! Nyugodj békében!