2024. szeptember 06-08.
A program pedagógiai célja
Mozgáskultúra fejlesztése, környezeti nevelés, természeti értékeink megismerése, földrajzi és történelmi ismeretek bővítése, közös élmények szerzése, csoportkohézió erősítése
Péntek
Eddigi hétvégéinktől eltérően a végzős évünk első bentmaradós hétvégéje szombat helyett már pénteken elkezdődött. Az iskola igazgatója engedélyezte számunkra az egy nappal korábbi indulást, ami a nagy távolság megtétele miatt indokolt volt.
Idegenvezetőnk egész hétvégén AJTP programgazdánk, Mogyorósi Tamás, volt, aki amellett, hogy leszervezte számunkra ezt a hétvégét, bőséges ismerettel gazdagított minket az adott programokra vonatkozóan. Az időjárás kegyes volt hozzánk: napsütéses, igazi tengerparti időnk volt egész hétvégén.
Pénteken 6 órakor indultunk a kollégiumtól 20 fős kisbusszal. Az 5 év alatt ritka volt, hogy a gyerekek késtek, ha egy-egy időpontot megbeszéltünk, de ezt a kirándulást annyira várták, hogy már a buszon ült mindenki, mire az osztályfőnökkel megérkeztünk 15 perccel az indulás előtt.
Az út jó hangulatban telt.
Első állomásunk a Kamačnik kanyonhoz vezetett, ahol egy kellemes tempójú sétát tettünk a Kamačnik folyó mentén. A fiúk annyira élvezték a túrát, hogy megnéztek olyan ösvényeket is, ahova a csoport többségével, az útvonalat követve, nem jutottunk el.
Mivel reggel még esett az eső, ezért a vizes kövek és a lehullott falevelek miatt a lábunk elé kellett néznünk. Néha emlékeztettem őket, hogy álljanak meg, és nézzenek körül, mert csodás látványban volt részünk egész utunk során. A ciklámenek még nyíltak, és a folyóban pisztrángok is úszkáltak.
A kanyon végállomását egy karsztforrás jelentette, ami kristályszínű tónak nézett ki. Mélysége: 118 m, és forrás lévén többen megtöltöttük a kulacsunkat a hideg vízzel.
A túrát követően visszaszálltunk a kisbuszba, és folytattuk utunkat Kraljevicára, ahol elfoglaltuk a szállásunkat. 2-3 fős szobákban kerültünk elhelyezésre. Az utazás előtt kértem a gyerekeket, hogy osszák be, ki kivel szeretne együtt lenni egy szobában. Miután mindenki elfoglalta a szobáját, a szállodához tartozó strand felé vettük az irányt.
A csoport tagjainak többsége először járt a tengernél. Sokan búvárszemüveget húztak, hogy lássák az alattuk lévő élővilágot, úsztak a bójákig, játszottak, élvezték a sós vizet.
A tengeri élmények után éhes hassal készültünk a vacsorára. A szálloda éttermében svédasztalos vacsora várt ránk, ahol mindenki megtalálta a bőséges választéknak köszönhetően, a fogára való falatot.
Vacsorát követően kezdődött a gyerekek kedvenc napirendi pontja a szabadidő.
Szombat
A svédasztalos reggelit követően buszra szálltunk, és elutaztunk Krk szigetre. Az óvárost körbejárva megnéztük a fő nevezetességeket és a város szabad strandját. Az ezt követő 3 órában mindenki a saját ritmusában fedezhette fel a sziget nyújtotta lehetőségeket. Többen visszamentek az óvárosba sétálni, ajándéktárgyakat vásárolni a szeretteiknek, de voltak, akik azonnal a Portopisana strand felé vették az irányt. A szálloda strandjával ellentétben itt homokos volt a tengerpart. A búvárszemüvegnek hála a halak mellett apró rákokkal és tengeri uborkával is találkoztak a gyerekek.
A nap programjának itt még nem volt vége. A szabad idő letelte után ismét buszra szálltunk, és megnéztük Krk sziget egyik városát, Vrbniket. Vrbnik nagyon hangulatos mediterrán tengerparti kis város, ahol a belvárosi sétát követően, átpréseltük magunkat a világ legszűkebb utcáján. Mivel szeretem a kihívásokat, amiben általában partnerek a gyerekek is, ezért itt készítettük el a közös csoportképünket.
A kötelező programnak nem volt ugyan a része, de angol ötösért többen a csoportból bevállalták, hogy lesétálunk a város tengerpartjára. Gyönyörű, hívogató, aprókavicsos volt a tenger.
Visszasétálva a csoport többi tagjához, ismét buszra szálltunk, és a szállás felé vettük az irányt, ahol a nap hátralévő részében a szabadidőé volt a főszerep. A csoport fele lement a tengerhez fürödni, többen sétáltak a tenger partján, és voltak, akik a szobájukban pihentek vacsoráig.
Jó volt ebben a napban, hogy nem kellett nagy távolságot utazni. Ki tudtuk élvezni a kulturális programok mellett a napsütést, a tengert, és hogy együtt lehetünk.
Vasárnap
Reggelit követően, összepakoltunk, és elhagytuk a szállást.
Rijekába (más nevén Fiume-ba) utaztunk, ahol a buszon meghallgattuk a város történelmének magyar vonatkozásait.
A buszról leszállva a kikötőben sétáltunk, ahol felfedezhettünk magyar vasöntvényeket, majd ezt követően végig sétáltunk a Korzón, ami Rijeka főutcája, és megnéztük a belváros nevezetességeit. Láttuk többek között a színház épületét, a piacot, a ferde tornyot, és a székesegyházat is. Végig sétáltunk egy földalatti óvóhelyen, ahová támadás elől menekülhettek az emberek.
A városi sétát követően felküzdöttük magunkat a 655 lépcsőfokból álló zarándokúton.
A nap utolsó programjaként a Trsat várat néztük meg, amelynek bástyájáról csodás panoráma nyílt a tengere és Rijeka városára.
A gyerekek meglepetése, a lépcsőfokok megmászása miatt, 2 gombóc fagyi volt, amelynek óriási sikere volt. Az elhasznált energiaraktárakat feltöltve szálltunk fel a buszra, hogy megkezdjük hosszú hazautunkat. Barcson megálltuk még a Gurító Csárdában, ahol elfogyasztottuk a vacsoránkat. Teli hassal szálltuk fel ismét a buszra, majd a maradék kilométereket letudva érkeztünk meg a kollégiumhoz.
Jól sikerül tanév indító hétvégét tudhattunk magunk mögött sok napsütéssel, jó programokkal, érdekes információkkal, ételekkel és sok szabadidővel. Nem volt kapkodás, élveztük a tengert, a napsütést, a programokat és egymás társaságát is.
Remélem ez a hétvége elég lendületet adott ahhoz, hogy a végzős tanévünket sikeresen zárjuk!
Traubert Annamária
csoportvezető