Május 13- 14., Siklós, Harkány, Pécs- Rejtélyek Pincéje, Zsolnay Múzeum
Május 13- án, szombaton reggel a csoport a 7.30- as siklósi járattal indult (volna, ha nem tagadták volna meg a csoportvezetőtől az elővételben váltható jegyek megvásárlását a Pécs-Siklós-Harkány-Pécs útvonalon a pécsi buszállomáson). A 7.30- asból 7.50- es indulás lett végül, mert a sofőr nem tudott gépi számlát kiállítani, csak kézzel írtat, nem kis bosszúságot okozva a csoportnak, illetve egyéb utasoknak, akik csatlakozásra siettek.
A kalandos kezdést egy jó siklósi sétával vezettük le, Palkó Amanda és Mogyorósi Tamás számos érdekességet osztott meg a Szent Demeter szerb ortodox templomról, Malkocs bég dzsámijáról, illetve a Szentháromság templomról.
Sétánk után megtekintettük a siklósi várat, ahol bár rövidített, de annál tartalmasabb idegenvezetést kaptunk jó humorú, nagy tudású és diákcentrikus koordinátorunktól.
Orsós Dániel diákom számos kérdésre nagyon jó válaszokat adott, egyedüliként a csoportban, így csoportvezetői dicséretben részesítettem őt.
Páran korábban jártak már a várban, de sokan jelezték vissza, hogy mennyire jó volt idegenvezetőnket hallgatni, ahogy egy tanórányi időben rengeteg, jól előadott, és könnyen befogadható információt hallhattak, melyet be tudnak építeni történelmi ismereteik közé.
A várlátogatás után siettünk vissza a buszállomásra, hogy Harkányba induló járatunkat elérjük. Szerencsére a siklósi beérkezésünkkor jelzést tettünk, hogy Pécsen nem ment könnyen a számla írása, így, bár sofőrünk ideges volt, hogy miért nem elővételi jegyünk van (röviden itt is vázoltam a történetet), de volt nála kézi számla, amelyet viszonylag gyorsan el is készített, és szinte időben el tudott indulni a járat Harkányba.
Pár perc után leszállhattunk a fürdővárosban. Mogyorósi Tamás, korábbi tapasztalataiból merítve, felhívta a gyerekek figyelmét a strandon való tartózkodás szabályaira. Bár a hangulat már igen jó volt, hiszen nagyon várták a fürdőbe való belépést, mégis fegyelmezetten végighallgatták a fontos tudnivalókat.
A strandra belépve sajnos szembesülnöm kellett azzal, hogy hat diákom ilyen-olyan oknál fogva megtagadta, hogy bejöjjön a medencébe. Még csak gumipapucsot sem hoztak magukkal, hogy be tudjanak sétálni a strand területére, és lepihenjenek a nyugágyakra – kinn az előtérben töltötték a három órát, míg a csoport kétharmada benn, a Harka vízivilágban élvezte a kellemes fürdőzést, csúszdázást, vízbe ugrálást. Csoportvezetőként a szükséges reakciókat megtettem a diákok és a szülők felé is, miszerint az Arany János Tehetséggondozó Program kiemelt része a bennmaradós hétvégéken való aktív részvétel. Nem csoportproblémáról van szó, hiszen látom és tapasztalom intézményen belüli, illetve azon kívüli kollégáim munkáját, erőfeszítéseit, hogy a tinédzser korú gyermeket hogyan motiváljuk új tapasztalatok, ismeretek, élmények megszerzésére, hogyan oldjuk fel egyesekben az ellenállást vagy közömbösséget, ami ennek a korcsoportnak kiemelt problémája. Mindenesetre jó érzéssel töltött el, hogy a többség élvezte a programot, és jól ki is használta az időt a fürdőzésre.
Harkányi sofőrünk már rutinos volt, hiszen reggel óta buszsofőr berkekben híre ment a problémának, és pörgősen- humorosan el is készítette számlánkat. Jó zenék szóltak az úton, a gyerekek nagy része kellemesen elfáradva pihent Pécsig.
Másnap sajnos csepergett, így – a korábbi tervvel ellentétben – a Petőfi szoborig nem gyalogoltunk el csoportképet készíteni, egyenesen mentünk a várva várt Rejtélyek Pincéjébe.
A gyerekek öt fős csapatokat alkotva választottak maguknak szobát: misztikusat, félelmeteset vagy logikait. Utóbbi valóban a legnehezebbnek bizonyult, mert a Labirintusból – bár több szobán ügyesen keresztüljutott a csoport – mégsem sikerült egy órán belül kijutni.
A misztikus Indiana Jones szoba, melyben én is jelen voltam négy diákommal, nagyon izgalmas és érdekes volt, és egy „erre szakosodott” diáklányom vezényletével nagyon ügyesen és gyorsan kijutottunk. Nagyon megdicsértem a szemfüles diákot a jó logikájával, szóba is került, hogy a későbbiekben akár nyomozói pályára is mehetne.
Két csoport választotta a félelmetes szobát, a Bates Motelt. Az elsőként lement csoportból sajnos jó 20 perc után hárman feljöttek, mert igen intenzíven hatott, különösen egyikükre a benn hallható sikonyálás a sötétben. A Party szobában, ahol a többiek tartózkodtak, míg a csoportok a pincében voltak, igyekeztünk megnyugtatni a lányt, majd kimentünk levegőzni. Beszélgettünk arról, hogy mindez csak játék, de tapasztalom, és el kell fogadnom újra és újra, hogy a különböző helyről és háttérből hozzánk érkező gyerekek más- más módon reflektálnak egyes ingerekre. Benn maradó két társuk, bár nem könnyen, de kijutott a szobából sikeresen. A következő Bates moteleseket felkészítettem arra, hogy ha erős sikolyt is hallanak, próbáljanak arra gondolni, hogy ez csak játék. Náluk nem volt probléma, sőt, a sikeres kijutás után elmondták, mennyire élvezték.
A Party szobát is nagyon élvezték a gyerekek. Karaokéztak, táncoltak (velem együtt), zömmel cigány zenékre, megfogalmazva azt, hogy a programban nem kis hiányát érzik annak, hogy a cigány kultúra nincs képviselve. Fontos gondolatok ezek részükről, amelyre oda kell figyelni és dolgozni rajta.
Az eső nem állt el, így gyorsabban gyalogoltunk fel a Káptalan utcában található csodálatos Zsolnay Múzeumba. Oláh Viktor diákom olvasott fel fontos és érdekes gondolatokat a Zsolnay család életéről, a gyáralapításról, a múzeumról, a kerámiákról, az eozinról, arról, hogy világszerte híres a Zsolnay porcelán, melyre méltán lehetünk büszkék pécsiként. Ezután megtekintették a gazdag kiállítási anyagot, betartva a múzeumban elvárt és előírt viselkedési szabályokat. Természetesen itt is megtapasztaltam, hogy voltak érdeklődőbb és kevésbé érdeklődő diákjaim, de fontosnak tartottam, hogy mindenki minden kiállítási termet megtekintsen, feladatuk pedig az volt, hogy egyénileg vagy kiscsoportban fotózkodjanak a különleges kerámiák és egyéb kiállítási tárgyak előtt.
A múzemlátogatás után visszasétáltak a kollégiumba, ahol várta őket a finom, meleg ebéd. Ezután a többség pihent, illetve tanulni kezdett, hiszen nagyon közel van a tanév vége.
Tartalmas, sok tekintetben tanulságos, de jó hangulatú, élményekben gazdag hétvégét zártunk.
Hajdú Anett
