-
június 15-16.
A program pedagógiai célja
Csoportkohézió erősítése, mozgás és utazási kultúra fejlesztése, történelmi ismeretek és a pécsi helyismeret bővítése
Szombat
Ebben a tanévben az utolsó bentmaradós hétvégénk programjait a gyerekekkel közösen gondoltuk ki, és valósítottuk meg. Nem tudom, hogy a közös tervezésnek hála, vagy, mert régen töltöttünk közösen egy hétvégét, de a hangulat mindkét nap nagyon jó volt. Úgy gondoltam, hogy elég nagyok már ahhoz, hogy jobban kivegyék a részüket a bentmaradós hétvége programjainak átgondolásában. A program kulturális része 100%-ban az ő ötletük volt.
A szeptemberi balatoni hétvégénk emlékére, ezt a tanévet egy balatoni utazással szerettük volna zárni. A különbség csupán annyi volt, hogy nem aludtunk a Balatonon, és bérelt busz helyett, tömegközlekedést választottuk a költséghatékonyság elve alapján.
Reggel 9-kor indult a buszunk, de mi már 8.30-kor a távolsági buszmegállóban álltuk, hogy biztos, hogy felférjünk a buszra. Leleményes kollégistaként számítottunk rá, hogy az egyetlen közvetlen járat a délelőtti órákban a Balatonra népszerű lesz, és mivel nem szerettünk volna lemaradni róla, a korábbi kollégiumból indulás mellett döntöttünk. Igazunk lett, mert háromszor annyi ember szeretett volna lejutni aznap a Balatonra, mint amennyit a busz elbírt, így még egy buszt kellett indítani. Mi az elsők között szállhattunk fel az első buszra, így 11 órára már Balatonlellén voltunk.
A buszról leszállva bejártuk a környéket, elkészítettük a csoportképet, majd a szabadstrand felé vettük az irányt. A gyerekek többsége azonnal kipróbálta milyen a Balaton vize. Irigyeltem a bátorságukat, mert az egész heti rossz idő miatt, a víz hőmérséklete elég hideg volt.
A strandolás után mindenki a maga ritmusában felfedezhette a strand nyújtotta lehetőségeket. Volt, aki napozott, frizbizett, labdázott, olvasott, beszélgetett vagy a telefonját babrálta.
14 órára mentünk ebédelni a Favágó Étterem és Pizzázóba. Az étterem tulajdonosával előre leegyeztettem, hogy ki mit szeretne ebédelni, ezért nagyon gyorsan és gördülékenyen megkapta mindenki az általa választott ételt. Az ebéd finom és bőséges volt.
Ebéd után szabad program következett. Emesével bejártuk a környéket, megnéztük az Óriáskereket és a Vitorlás kikötőt is. Mire visszaértünk a szabadstrandra, addigra a gyerekek ismét a vízben voltak, majd elmentek közösen, osztálypénzből, fagyizni.
Az idő hamar elment, így 17.30 felé elindultunk, hogy elérjük a vonatot, amely először Fonyódra, majd átszállás után, Pécsre hozott haza minket.
Balatonlellén késett a vonat, így csak 4 percünk volt az átszállásra. Volt kis izgalom, hogy elérjük –e Pécsre tartó vonatot, ezért a mozgáskultúránkat csúcsra járatva, futást kértem mindenkitől. Szerencsére a Helikon IC is késett (ezt nem tudhattuk előre), így mindenki szerencsésen elérte a vonatot, ahol újabb meglepetés ért minket. A megvásárolt helyeinken már ültek. Mivel a kalauz sehol nem volt, hogy rendet csináljon, és senki nem adta át a helyét, ezért a gyerekeknek azt javasoltam, hogy mindenki üljön le, ahol helyet talál. Ki a lépcsőn, ki a földön, ki széken talált helyet, de Dombóvár környékén a csoport viszonylag egy vonatkocsiban koncentrálódva, már székeken ült.
Tanulságos volt az utunk, ami a tömegközlekedést illeti, de a csoportra most is nagyon büszke voltam. A gyerekek figyeltek egymásra, arra, amit az osztályfőnökkel kértünk tőlük, és a hangulatot semmi nem tudta elrontani.
Vasárnap
Másnapi programunk 11.15-kor kezdődött. A hétvégénk kulturális programjának kitalálói a gyerekek voltak. Választásuk a Cella Septichora Látogatóközpontra és az Ókeresztény Mauzóleumra esett. Pécs város római kori elődje, Sopianae későrómai, részben ókeresztény északi temetőjének egy része 2000-ben került fel a világörökségi helyszínek közé. Idegenvezetőnk 1 órás interaktív idegenvezetése során tesztelte a gyerekek történelmi és vallással kapcsolatos ismereteit. A gyerekek ügyesen válaszoltak. Sok új ismerettel lettünk gazdagabbak a régészeti leletekkel, feltárásokkal, sírkamrákkal és ókeresztény temetkezési szokásokkal kapcsolatban.
Az Ókeresztény Mauzóleum temetői kápolna egyike Sopianae nagyobb épületeinek. Kétszintes volt, a felszíni kápolna cella memoriaeként szolgált, míg a kriptában temetkeztek. A restaurálás után, Bachman Zoltán tervei alapján, védőépület került a sírkamra köré, melynek falait és freskóit légkondicionált (állandó hőmérsékletű és páratartalmú) levegővel védik. A kellemes, hűs levegőt élvezve bepillantást nyerhettünk a múlt egy részletébe.
A programot követően visszasétáltunk a kollégiumba, ahol elfogyasztották a gyerekek az ebédet, majd folytattuk a programunkat a Kultik Moziban, ahol közösen megnéztük az Agymanók 2. című mesét. A mese műfajához képest nagyon tanulságos volt, mert a kamaszkori érzelmi változásokról szólt. Sokan magukra ismertek egy-egy érzelemmel kapcsolatban, volt, aki el is érzékenyült a mesefilm végére.
Összeségében egy nagyon jó hangulatú bentmaradós hétvégével zártuk a 11. évfolyamot. Jó ötletnek bizonyult, hogy a gyerekeket bevontam a programok kitalálásában, mert így a megvalósításukat is jobban a magukénak érezték. A gyerekek többször bizonyították már, hogy a csoportkohéziónk erős. Lehet rájuk számítani, fegyelmezetten (is) tudnak viselkedni. A távolsági buszon és a vonaton is megdicsérték őket az utasok. Büszkék voltunk rájuk az osztályfőnökkel.
Traubert Annamária
csoportvezető
