- április 12-13.
A program pedagógiai célja
Csoportkohézió és a mozgáskultúra fejlesztése, búcsúzás egymástól, valamint az AJTP program 5 év alatti közös élményeinek felidézése
Szombat
Utolsó bentmaradós hévégénk helyszínéül az Orfűi Sporttábort választottuk, ahol 2022 májusában már eltöltöttünk egy tartalmas hétvégét. Utolsó közös hétvégére nem szerveztem sok programot, hiszen az elsődleges célom az 5 évnyi közös emlékek felidézése, és az egymástól, és a programtól való búcsúzás volt. Az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk, hiszen kellemes meleg, és sok napsütés jutott egész hétvégére.
Mivel a 10.30-kor induló távolsági busszal utaztunk Orfűre, így nem kellett senkinek korán kelnie. A szállás elfoglalását követően ebédeltünk, majd egy másfél óra szabad program következett. 14 órakor kezdetét vette az első szervezett programunk, ami a sárkányhajózás volt. A dobot Miklós Kornél vállalta, lévén neki van közülünk a legtöbb ritmus érzéke. Sajnos bebizonyosodott, hogy a sárkányhajó dobhoz több kell a ritmus érzéknél, így össze-vissza lapátolás jellemezte kezdetben a csapatunk teljesítményét. Voltak egymásnak beszólogatások, látványos veszekedések, Martin még a vízbe is bele akart ugrani, csak, hogy szabaduljon a helyzetből. Szerencsére hamar rájöttek a gyerekek, hogy össze kell fognunk ahhoz, hogy sikeresen tudjuk partot érni, így úgy gondolom, hogy a csapatkohézió erősítésére, a legmegfelelőbb programot sikerült választanom.
Sikeres kikötést követően 1 óra szabadprogram következett. Volt, aki felfrissítette magát, volt, aki lepihent, voltak, akik a sporttábor területén kisebb-nagyobb csoportokban beszélgettek és voltak, akik fociztak.
16 órakor kezdetét vette az emlékképkeresés. Az osztályfőnökkel közösen a tábor melletti kis szigeten elrejtettünk 16 darab fényképet, az elmúlt 5 évünk emlékeiből. Közös rajtindítás volt, az egyenlő esélyek miatt. A feladat az volt, hogy keressék meg mindet, majd közösen felidéztük mikor és hol készült az adott fénykép. Természetesen az emlékképkereséshez megfelelő motivációt is adtam házi likvid és Coca Cola formájában, amit a gyerekek örömmel fogadtak el. Az emlékképek viszonylag hamar meglettek, és nagyon ügyesen azonosították be őket. Nagy sikere lett ennek a programnak.
A szigetről a táborba érve vacsora várt minket, majd ezt követően vége is volt a hétvége „kötelező” részének. Az este hátralévő részében többen kihívtak, Emesét és engem, léghoki mérkőzésre, volt közös UNO kártyázás és beszélgetés is. 23 órakor még közös vacsorásázásra is nyílt lehetőség. Számítottam rá, hogy éhesek lesznek, ezért készültem a gyerekeknek májassal, sertészsírral, lilahagymával, és kenyérrel.
Miklós és Martin párosunk megnézte a tó vízének hőmérsékletét, és konstatálták, hogy hiába volt egész nap meleg idő, a víz még jéghideg volt.
Emesével, a késő esti vacsorát követően, eltettük magunkat másnapra, és a gyerekeket is szép lassan kiket a társalgóban, kiket a folyosón található heverőkön, kiket a szobáikban ért az álom.
Vasárnap
Annak ellenére, hogy nem kellett korán kelni, 8 órára mindenki ébren volt. Reggelit a kollégiumból hoztunk. Voltak, akik felfedezték a helyi kisbolt kínálatát is, volt, aki lement még a tóhoz. A szobák rendbe tétele után maradt még 2 óránk a buszunk indulásáig. Emesével beültünk a lányok szobájába, és elkezdtünk beszélgetni a bent tartózkodó néhány gyerekkel. Szép lassan arra lettem figyelmes, hogy mindenki ebben az egy helyiségben tartózkodott, és egymás szavába belevágva idézték fel a közös emlékeiket. Volt, amiről tudtunk, volt, amiről nem, és volt olyan is, amiről jobb lett volna, ha nem mondják el. Hatalmas nevetések, egymás túlharsogása mellett gyorsan elment a hátralévő idő a busz indulásáig.
Úgy érzem ez a hétvége méltó lezárása volt az elmúlt 5 évünknek. Kisgyerekként érkeztek a programban, és kisfelnőttként, közös élményekkel és számos kompetenciával felvértezve, készen állnak a sikeres érettségi vizsgák letételére, majd az egyéni életutjaik megtalálására.
Traubert Annamária
csoportvezető
