- november 19-20.
A program pedagógiai célja
Természeti környezet szépségeinek megismerése, történelemi ismeretek bővítése, hazaszeretet erősítése, környezet tudatos nevelés, csoportkohézió és mozgáskultúra fejlesztése
Szombat
Viszonylag kevés idő állt rendelkezésemre, hogy a 2 napos budapesti tartózkodásunkat előkészítsem, mert csupán 2 héttel korábban kaptuk meg a Pécsi Tankerülettől az engedélyt a hétvége megtartására. A kezdeti nehézségek ellenére az egyik legjobb hétvégét töltöttük együtt.
Féltem az utazástól, hiszen tömegközlekedés segítségével valósítottuk meg az összes programunkat, de minden könnyedén ment. Sok mindent szerettem volna megmutatni a csoportnak, így a szombati napon elég feszített tempót diktáltam.
6.25-től indultunk a kollégiumtól, mert el kellett érnünk a 7.19-kor induló IC vonatot. Mire felértünk Budapestre a nap is kisütött. J A Keleti pályaudvaron megvettem a budapesti közlekedésünkhöz szükséges jegyeket, majd az Országházhoz metróztunk.
Az Országházat idegenvezetőnk segítségével jártuk be. A Házban található 28 lépcsőház közül a díszesen aranyozott XVII-es városi lépcsőházon keresztül vezetett a sétánk az épület főemeletéig. Ezt követően a régi főrendiházi üléstermet tekintettük meg, ahol idegenvezetőnk elmagyarázta, hogyan tudnak szavazni a képviselők. Az üléstermet elhagyva a helyiséghez csatlakozó főrendiházi társalgó termébe érkeztünk. A pécsi Zsolnay gyárban készült pirogránit szobrok régi magyar népcsoportoknak és mesterségeknek állítanak emléket. Utunk innen a Ház mértani és Magyarország jelképes középpontjába, a kupolacsarnokba vezetett. Itt őrzik 2000. január 1. óta a magyar Szent Koronát és a koronázási jelvényeket. Az országházi látogatást a díszlépcsőház megtekintése zárta. A teret uraló, vörös színű szőnyeggel borított, 96 fokból álló lépcsősor a főbejárattól a kupolacsarnokig vezet.
Az Országházi látogatást követően folytattuk a programunkat a budai oldalon található Budavári sikló felkeresésével. A Sikló a Budapest Duna-parti látképének szerves részeként 1987 óta az UNESCO világörökség listáján is szerepel. Miután megkerestük a kockásfülű nyulat, kigyönyörködtük magunkat a panorámába, és meghallgattuk Fenyvesi Szabinát a Sikló történetéről, elsétáltunk a Szentháromság térre.
A Halászbástyára sajnos nem tudtunk felmenni, mert a jegypénztár nem üzemelt, de körbe tudtuk járni. Itt került sor Molnár Erika előadására, aki 5 érdekességet gyűjtött össze a Halászbástyáról.
Mátyás templomot, idő hiányában, csak kívülről néztük meg, de Tóth Virág előadásában sok új ismerettel lettünk gazdagabbak.
A Szentháromság térről indult a buszunk, amely elvitt minket a szállásig. A gyerekek nagyon várták már, hogy utazótáskáikat letegyék, és elfoglalhassák a szobáikat. Sok szabadidőt itt sem tudtam adni nekik, mert Tóth Attila kollégám jóvoltából, sikerült elővételben jegyeket venni, a gyerekek által annyira várt, Cyberjump Trambulin Parkba.
A Trambulin Parkba hosszú buszozást (19 megálló) követően érkeztünk meg, ahol kezdetét vette a 2 órás ugrálás. Kipróbáltuk hogyan lehet trambulinon ugrálva kidobós játékot játszani, fejlesztettük akrobatikus képességeinket a nyílt trambulin pályákon, slackline eszközön egyensúlyoztunk, összecsaptunk egymással battle beam párbajban, kipróbáltuk milyen érzés zsákolni kosárba a trambulinos kosárlabda pályán, megméretettük magunkat a ninja warrior pályákon. A komoly fizikai erőnlétet igénylő eszközökön csak a legedzettebb vállalkozók tudtak végigmenni. Nekem nem sikerült. L A fiatalok számára a legnépszerűbb a szivacsmedence volt, ahol mindenki kedvére gyakorolhatta ugráló tudományát, de a szivacskockákkal való egymásra dobálás és egymás belelökésének művészetét is tökélyre fejlesztették. Kipróbálták még a mászófalat és a Big Bagjumpot is, amelynél az ugrást követően egy biztonságos, légpárnás eszközbe történik a landolás.
Elfáradva ugyan, de tele élményekkel hagytuk el a Trambulin Parkot. Az ugrálást követően a gyerekek nagyon megéheztek. Utunk az étterembe vezetett, ahol elfogyasztottunk azt a minimális vacsorát, amit kaptunk. A szálláshoz rendeltem félpanziós ellátást, amelynek vacsora része nagyon szerényre sikeredett. A szállásra visszatérve, összedobtuk, és megosztottuk egymással az utazásról megmaradt szendvicseinket, hogy senki ne feküdjön le éhesen.
Vasárnap reggel derült ki számomra, hogy a szoba elosztás nem volt a legszerencsésebb, mivel a lányok szobájába éjszaka hideg volt, és fáztak, a fiúk szobájába pedig nagyon meleg volt, akik emiatt éjszaka nyitva is hagyták az ablakokat.
Vasárnap
Vasárnap reggel bőséges reggelit kaptunk a szálláson. Reggeli után összepakoltunk, és táskáinkkal ismét felkerekedve, elindultunk hétvégénk utolsó programjára, a Tropicariumba.
Buszra szállást követően még el sem értünk az első buszmegállót, mikor kiderült, hogy egy diák a buszmegállóban maradt. Kollégám, a buszról leszállva visszasétált érte, hogy a következő buszt elérve csatlakozzanak hozzánk.
Míg vártunk, hogy teljes legyen a csoportlétszámunk és kinyisson a Tropicarium, Heincz Miklós előadásában hallgattuk meg néhány érdekes információt a cápás állatkertről.
A rájasimogató sajnos átépítés miatt nem üzemelt, de így is nagy élmény volt végig sétálni az akváriumok között. Számos cápafajt (zebracápát, homoki tigris-, és barna szirtcápákat), aligátorokat, egzotikus hüllőket és kétéltűeket, kis majmokat, madarakat, és több ezer színes halfajt láthattunk.
Tropicarium után szabad program következett (a hétvégén először), amit a fiatalok a Campona Bevásárlóközpontban tölthettek el. Ezt követően ebédeltünk, majd a Keleti pályaudvar felé vettük az irányt, hogy elérjük a 15.53-kor induló IC vonatot.
Nagyon tartalmas programú, jó hangulatú hétvégét töltöttünk együtt. Büszke vagyok a gyerekekre, mert a programok és a közlekedés alatt is nagyon fegyelmezetten viselkedtek, és a rövid szabadprogram ellenére is azt a visszajelzést kaptam tőlük, hogy az egyik legjobb hétvégét sikerült megszervezni nekik.
Traubert Annamária
