Abaliget-Szigetvár 2024 november 23.-24.
Szombat reggel fél 8-kor találkoztunk a gyerekekkel. Barta Adél családi program miatt hiányzott, a többi 18 fegyelmezetten időben ott volt. Reggeliztek, majd elindultunk a buszvégállomás irányába. Kolb-Mesterfalvi Ilona segített a program lebonyolításában. A 8:30-kor induló abaligeti buszra Ilivel felszállt a csoport nagyobb része, én három olyan gyerekkel, akinek nem volt ott a bérlete, autóba ültem. Azért volt szükség az autós kíséretre, mert a nyársakat, ennivalót, tűzifát kellett szállítanunk, ráadásul bérlet sem volt mindenkinél.
Abaligeten felfedeztük a szalonnasütő helyünket, A Mecsek északi felén az ősz helyett tél fogadott minket. A szalonnasütő betongyűrűkben állt a víz, ami persze ekkor jég volt. A padokat és asztalokat szintén jégréteg takarta. Látszott, hogy a programot nagyon nehezen tudjuk a tervezett módon végrehajtani.
A barlangban rengeteg denevért és cseppkövet láttunk. Az állatnyomok, mellékjáratok bejáratai tették még érdekesebbé a sétát. Az oda-vissza kb. 1 kilométeres sétát kevesebb mint egy óra alatt megtettük, így hatalmas szerencsénkre elértük a Pécs felé tartó 11-es buszt. Lehetőségünk nyílt a zord körülmények helyett a kollégium udvarán sütni meg az ebédünket.
Az ebéd elkészítésénél minden nagyon jól alakult. Sokkal melegebb volt mint Abaligeten, tudtunk tányérokat kihozni, szükség esetén kezet mosni. Látszott, hogy az elmúlt valamivel több, mint 2 évben a csoport hatalmas fejlődésen ment keresztül. Mindenki ott volt, segített, részt vett a közös tevékenységben. Hagymát, cukkinit, szalonnát, sonkát, debrecenit sütöttünk. Volt hozzá kenyerünk, zöldpaprikánk és savanyú uborkánk is. Három órára elfogyasztottuk az ebédünket és mindent összepakoltunk.
Vasárnap ismét fél 8-ra mentem a kollégiumba, mert a rabok érkezése előtt akartam jönni. A kisérőnk ezen a napon Traubert Annamária lett. A diákok közül ismét csak Adél hiányzott. A reggelink 8 órától volt, fél 9-kor indultunk a szigetvári buszhoz. Ezúttal mind együtt mentünk a buszig, ahol szerencsére nem volt tömeg.
Szigetváron egyenesen a várhoz mentünk. Itt a kastélyban idegenvezető kalauzolt minket. Innen átmentünk a fegyverbemutatóra, ahol egy másik idegenvezető mutatta meg nekünk a tárgyakat, az egyik puskával lőtt is egy nagyon hangosat. Az interaktív múzeumi részlegben egy harmadik muzeológus kísért minket körbe. A következő állomás a mecset és minarett, majd a várfal lett. Úgy töltöttünk el a várban két és fél órát, hogy a végén sürgetnem kellett a csoportot, érjük el az ebédünket.
Az ebédet a Kumilla étteremben kaptuk, kitűnő volt. Gazdag húsleves, rántott hús, rizibizi, káposztasaláta volt a menü. A gyerekek annyit ettek, amennyi csak beléjük fért. A maradékot el is csomagolták nekünk vacsorára.
Az állomás felé útba ejtettük a legérdekesebb épületeket: a zsinagógát, a vígadót, Zrínyi teret a dzsámiból lett katolikus templommal, a szecessziós gimnázium épületet, a „török házat”, mely karavánszerály volt eredetileg.
A vonatunk késett, így 4 óra után értünk Pécsre. Úgy gondolom, hogy a néhol nehéz körülmények ellenére sikerült egy érdekes, hasznos hétvégét eltöltenünk, céljaink megvalósultak.
