13- as csoport – Dunakanyar
Visegrád, Rám- szakadék, Esztergom, Szentendre
- szeptember 23- 24.
- szeptember 23- án, szombaton reggel megkezdtük utazásunkat a Dunakanyar felé.
Első állomásunk a Visegrádi Fellegvár volt. Ugyan esős, párás időnk volt délelőtt, azonban mire az idegenvezető hölgy végzett a csoport kísérésével, valamelyest kitisztult, és végre elénk tárult Magyarország egyik legszebb panorámája a csodálatos Dunakanyarral. A jó másfél órás vezetés alatt a vár állandó kiállításait tekinthettük meg: a Szent Korona kiállítást, a vártörténeti kiállítást, a panoptikumot, a középkori fegyvertörténeti és vadászati kiállítást. Számos információval és élménnyel lettünk gazdagabbak, történelem iránt érdeklődő diákjaimnak különösen tetszett az elbűvölő helyszínen lévő fellegvár.
Ezután Dömösnél álltunk meg, hogy megkezdhessük túránkat a Rám- szakadékban. Az időjárás miatt kétséges volt, hogy egyáltalán tudunk- e túrázni aznap, de egyeztetve a kollégákkal, arra jutottunk, hogy nekivágunk, azonban nem tettük kötelezővé azt a gyerekek számára. Kissé csalódottan és sajnálattal vettem tudomásul, hogy diákjaimnak csak harmada vállalkozott arra, hogy végigmenjen az egyedülálló természeti képződményen. Bár túra közben néha szemerkélt, majd esett is az eső, ennek ellenére alig éreztünk valamit a hatalmas fák alatt. A talaj sem volt felázva, így esés- és majdnem sármentesen sikerült teljesíteni azt. A bátrabbak telefonjukat előkapva jó fotókat készítettek a csodálatos szurdokvölgyről. Akik eljöttek a túrára, nem bánták meg, sőt, valódi sikerélményt jelentett számukra annak teljesítése. Az efféle hozzáállást mindig értékelem és díjazom. Valójában ez a hozzáállás alapvető kellene, hogy legyen ebben a korosztályban, de pedagógusként sajnos tapasztaljuk a romló tendenciát, miszerint a virtuális világ visz szinte mindent, komfortzónájukba süppedve ott élik mindennapjaikat a neten. Megérkezésünkkor a buszban maradók közül páran már megbánták, hogy nem tartottak velünk, különösen akkor, amikor megosztottuk a facebook csoportban a jobbnál jobb képeket.
A következő állomásunk Esztergom volt. Az Ifjúsági Szállóban elfogyasztottuk a finom, meleg estebédet, majd a gyerekek elfoglalhatták szobáikat. Ezután a diákok önállóan felfedezhették Esztergom városát. A csoport nagy része együtt töltötte az időt, olyanok is beszélgettek egymással, akik korábban nem. A bennmaradós hétvégék egyik pozitív hozadéka az, hogy a csoportkohézió erősödik, jó légkörben pedig jó dolgok születnek. Mindenki időben visszaért a szállásra, az esti tisztálkodás után pedig lassan aludni tértek.
Vasárnap reggel a finom és bőséges svédasztalos reggeli után elindultunk a bazilikába. Mivel esett, busszal mentünk át, kihagyva sajnos a tervezett rövid városi sétát. Bő egy órában nagyon jó idegenvezetést kaptunk, megtekintettük a templomot, a kincstárat, az altemplomot, a gyerekek a kincstár kivételével nagyon sok fotót készítettek. Élvezettel csukták rám a rácsos kaput az altemplom egyik kis zugában, hagytam őket, hadd éljék ki magukat.
A szlovákiai Párkányban buszunk tett egy kört, majd következő célunk, Szentendre felé vettük az irányt. Tartottunk tőle, hogy ott is esni fog, így rögtön a Tömegközlekedési Múzeumban kezdtünk volna, de szerencsére az idő kitisztult, így bő fél órában kisebb sétát tettünk a gyönyörű óvárosban. Mogyorósi Tamás kollégám számos érdekességet mesélt a gyerekeknek erről a különleges városról. Némi szabadidőt is kaptak a fiatalok, így fagyizhattak, sütizhettek, páran szuveníreket vásároltak családtagjaik számára. Ezután a Tömegközlekedési Múzeumba mentünk, ahol villamosra, buszra, vonatra is felülhettek a gyerekek. Számos vicces fotót készítettek a járműveken ülve. Végezetül átsétáltunk a közeli, hangulatos Obsitos Étterembe, ahol elfogyasztottuk finom és bőséges ebédünket, majd sofőrünknek hála, rekordidő alatt meg is érkeztünk a kollégiumba.
Úgy gondolom, hogy az esős-hűvös idő ellenére igazán tartalmas két napot tölthettünk együtt. A gyerekek visszajelzései alapján úgy látjuk, ez az egyik legjobb bennmaradós hétvége volt a csoport számára. Bár a különbusz és az ottalvás megnövelte kiadásainkat, csoportkohéziós szempontból mégiscsak megtérülnek ezek a költségek, hiszen szorosabb emberi kapcsolatok, kötődések alakultak ki a gyerekek között.
Hajdú Anett csoportvezető
