- november 9-én távolsági busszal Pécsváradra utaztunk.
A vár megtekintése előtt Mogyorósi Tamás kollégám a vár kertjében számos érdekességet osztott meg a diákokkal a város kapcsán. Ahogy kinyitott a vár, meg is kezdődött az idegenvezetés. Az idegenvezető úr részletekbe menően taglalta a régészeti leletekkel kapcsolatos érdekes tudnivalókat. A három terem megtekintése után helyet foglaltunk a különleges hangulatú, esküvői szertartásokra ma is használatos kápolnában. A lelkes diákok jó fotókat készítettek társaikról.
A várból kilépve elindultunk a túra ösvény irányába. Amíg Pécsen ködös idő volt, Pécsváradon kezdett felszakadozni a ködpaplan. Minél magasabbra gyalogoltunk, annál naposabb, kellemesebb időnk volt, melynek nagyon örültem, tekintve, hogy november első hetén túl voltunk már.
Az út igen jól járható volt, a levegő tiszta. Lassan kerültek le a gyerekekről a kisebb kabátok, mellények.
Kollégám, vezetve a csoportot, mindig figyel arra, hogy egy-egy szakasz után pihenőidőt biztosítson a diákoknak. Én a “seprű” szerepét töltöm be, vagyis azokkal a gyerekekkel bandukolok a végén, akik kicsit komótosabban, a maguk tempójában tudnak gyalogolni.
A kolléga minden pihenőidőnél felhívja a diákok figyelmét természeti környezetünk szépségére, értékeire. Fákat határozunk meg: bükköt, gyertyánt, tölgyet.
A Zengőn lévő kilátóig párszor megálltunk, a gyerekek szendvicset, csokit ettek, pótolták a folyadékot. Túrázókkal és futókkal is találkoztunk utunk során mind felfele, mind lefele. Tudatosítottuk bennük, hogy amíg a csoportból egyesek kifogásolják, hogy éppen hegynek felfele gyalogolunk, addig szépkorúak túrabottal, mosollyal az arcukon élvezik a friss levegőt, jó időt és a mozgás örömét.
A kilátóba mindenki felment, az elénk táruló táj gyönyörű volt. A lelkesebb diákok fotókat készítettek a tájról, egymásról.
Egy lánynak lett kisebbfajta pánikrohama amiatt, hogy lefelé haladva a magasban a lépcső rácsain át látja a földet. Lassú menetben lekísértük, és a lenti rönkpadon hagytuk pihenni. A túra ezután lefele folytatódott, az említett kislány kisebb-nagyobb fizikai-lelki támogatásokkal le tudott jönni a hegyről.
A hosszúhetényi Tavasz Étteremben elfogyasztottuk előzetesen megrendelt egytál ételünket. A „klasszikus” menüt rendeltem, rántott húst hasábbal, és azt kell mondjam, hogy a finom tartármártással együtt az egyik legjobb ilyen típusú ételt ettük ezen a kellemes, tiszta és jó hangulatú helyen.
Hosszúhetényben külön buszra tudtunk felszállni, miután előzetesen be lett jelentve a csoport, és nagyon hamar Pécsre értünk.
Másnap 10 órára voltunk bejelentve a pécsi Csontváry Múzeumba. Minden hónap második hétvégéjén ingyenes a múzeum megtekintése. Úgy érzem, egyre jobban rá kell állni erre az attitűdre, ha spórolni szeretnék a csoportnak. Mindössze a tárlatvezetés díját kellett kifizetni.
Kitűnő szakember, Jankó Mátyás vezetett minket végig Csontváry világán, végig fenntartva a gyerekek érdeklődését. A végén nagy tapssal köszönték meg diákjaim a kiváló tárlatvezetést.
Visszaérve a kollégiumba kezdetét vette a művészetterápiás foglalkozás. Tihanyi Éva kolléganőm A magányos cédrus témában kért alkotásokat a gyerekektől. Volt pár hiányzóm, így én is helyet foglalhattam az egyik asztalnál. Kolléganőm Vivaldi: Négy évszak művét aláfestő zeneként bekapcsolta a diákok számára, hogy még inkább elmélyülhessenek munkájukban. Fel-felpillantva érzékeltem, hogy még a „nagydumások” is dolgoznak elmélyülten. Voltak, akik majdnem egy óráig is dolgoztak művükön. Aki akarta, bemutathatta alkotását a többieknek. A feladat végén kolléganőm megköszönte a diákok munkáját.
Kollégiumunk egyik kiemelt rendezvényén, a KÖD-ön (Kodály Őszi Diákfesztivál) ki lettek állítva a cédrus-rajzok.
Hajdú Anett
