Anglia
9. csoport
Angliai élménybeszámoló
Nehéz elkezdeni valahol a mesélést , mert a két hét alatt nagyon sok minden történt. Nem igazán tudtam mivel járhat egy ilyen hosszú utazás.
Egy egész napos út után azért nagyjából hozzászoktunk a buszozáshoz.
Odafelé úton Megálltunk Passauban, és megkoszorúztuk Gizella királyné sírját, majd indultunk tovább. Aznap este Frankfurtban aludtunk .
Másnap kora reggel indultunk, Brugge felé vettük az irányt.
Gyönyörű kisváros, hangulatos utcácskákkal, terekkel, kedves emberekkel, csodaszép napsütéses időben gyönyörködtünk a város szépségében. Majd egészen Dunkerque-ig meg sem álltunk. Hajnalban átkeltünk komppal a csatornán és megérkeztünk Doverba. Sajnos közben az idő elromlott így hideg szélben, szakadó hóesésben akartuk a várat megtekinteni, de sajnos lezárták az extrém időjárás miatt.
Így haladtunk tovább London felé, megálltunk Canterburryben és Greenwichben, megnéztük az idővonalat és a parkot, de továbbra is nagyon rossz időnk volt, aznap este értünk a szállásra.
Másnap reggel a British múzeum kincseiben gyönyörködtünk és elindultunk végső szálláshelyünkre Devon megyébe Bidefordba, ahol már vártak ránk a vendéglátó családok.
Igazi izgatottság ekkor volt bennünk, hogy majd kikhez is kerülünk. Féltünk, hogy majd meg tudjuk e érteni őket és meg tudjuk e majd értetni magunkat, és egyáltalán milyenek lesznek a körülmények. De meglepetésemre mindig megértettem, amit mondtak és engem is jól megértettek.
Másnap reggel az iskolában várt ránk a két oktatónk Paul és Eli. Nagyon kedvesek voltak velünk, de azonnal elkezdtük a munkát. Az iskolában sikerélményem volt, mert úgy tudtam teljesíteni, ahogy nem is várták. Egyszerűbb így nyelvet gyakorolni, hogy rá vagyunk kényszerülve, hogy figyeljünk és beszéljünk.
Az angol életről szeretnék most írni, hogy miket vettem észre.
Először is nagyon hideg van bent a házakban. A vendéglátóink tudták, hogy nem vagyunk hozzászokva a hideg házakhoz, ezért kaptunk radiátort külön és ágymelegítőt. Így minden nap, mikor hazaértünk az volt az első, hogy befűtöttük a kis szobánkat. Érdekesek voltak az ételek, úgy tűnt, hogy az angol konyhában nincs változatosság, íz világ, de anyukám szavaival élve „ez kellett ahhoz, hogy értékeljük azt, amink van”.
Érdekesnek tartottam, hogy a fordított közlekedés mellett még a puszit is fordítva kezdik adni.
Sokat beszélgettünk, érdeklődő, nyitott embereknek ismertem meg az angolokat.
A délelőtti iskolai órák után délutánonként kirándultunk, sok szép és gyönyörű helyen jártunk.
Első nap a közeli Barnstaple városát egy igen érdekes-korhű ruhába öltözött idegenvezető mutatta be. Másnap elutaztunk az óceánpartra Woolacombe és Ilfracombe partjait csodálhattuk meg.
Következő délután gyönyörű partok mellett mentünk már Cornwall megyében Tintagelbe, a feltételezett Artúr király várába. szerencsére csodálatos időnk volt így gyönyörű panoráma tárult elénk. Kicsit ugyan félelmetesek voltak a sziklaperemek. Érdekes, hogy sehol sem volt korlát, nagyon magasra kellet mászni, ami nehéz volt, de megérte. A fű, mint egy pihe-puha szőnyeg, a sziklák ,mint egy ékszerdoboz,a panoráma és az óceán,mint a végtelenség, nagyon megnyugtató volt. Itt mindenki el akarta készíteni élete legjobb profilképét.
Ha én ajánlanék valamit, az biztosan ez a hely lenne.
A másik ilyen korlát nélküli gyönyörű és egyben félelmetes hely Exmor Nemzeti parkjában a Valley of the Rocks keskeny sétánya.
Clovelly mesés kis halászfalu, ahol nem járnak autók az utcák olyan keskenyek, ahogy a partról a hegyre futnak fel. Itt megismerkedhettünk a vízimentők telephelyével és műszereikkel, köveket gyűjtöttünk a csodálatos vízesés melletti parton, sajnos az idő itt nem kedvezett nekünk bemutatkozott az igazi angol időjárás.
Az utolsó nap az iskolában projekteket csináltunk, minden csoport kapott egy témát, amihez plakátot készített, majd ki kellett menni a városba és megkérdezni a járókelőket az adott témáról. Délután pedig minden csoport bemutatta az előadását. Nagyon jó hangulatú, vicces előadások születtek. A két oktató megdicsérte a kreativitásunkat. Tőlük búcsút vettünk, másnap korán reggel a családoktól is elköszöntünk és elindultunk visszafelé érintve a nagyon misztikus Stonehenget.
Majd megérkeztünk újra Londonba a Madame Tussauds múzeumba, ami egyik személyes kedvencem. Érdekes volt látni, hogyan készülnek a hírességek bábui, az acél-váz szerkezet és viasz rétegek hogyan válnak a hónapokig tartó precíz munka végén élethű szobrokká. Elképedve hallottam, hogy minden bábúnak igazi haja van és hetente mossák, szárítják a frizurákat.
Este Londonban végig mentünk a Piccadillyn, bekukkantottunk a Sohoba és láttuk a kínai negyedet. Sokan voltak a városban. , a tereken tömeg volt.
Másnap reggel ismét napsütésre ébredtünk, a Tower –várába tartottunk, gyönyörű volt a Temze melletti sétány, a vár, a történelmi helyek. Izgalmas látvány volt a London Eye-ról a kilátás a parlamentre. Sajnos a Big Ben felújítás miatt be volt állványozva. Megtekintettük a Westminster apátságot, az osztály elmondta a newtoni törvényeket. Több parkot érintve eljutottunk a Buckhigham palotáig. A királynő otthon volt.
Este elcsigázva értünk a londoni szállásra. Hajnalban Calaisnál szeltük át a csatornát Bruxelles érintésével Frankfurtig utaztunk. Onnan a reggeli indulás után és éjjel értünk Pécsre
Boldog vagyok ezért a két hétért, köszönöm a lehetőséget.
Dima Réka 11. A
Body kiállítás - Szív hídjai - jégkorcsolya
13. csoport
A márciusi AJTP hétvége programja
Március 2-án (pénteken) visszaértünk az iskolából és a nevelők programokkal vártak minket. Mivel szombaton (3-án) Budapestre mentünk a világhírű Body kiállításra, feladatokat kaptunk, hogy különböző szervrendszerekről készítsünk egy rövid Power Pointos beszámolót. Mivel két csoportra lettünk osztva ezért az egyik csoportnak önismereti órája volt a másik pedig a megadott feladatát csinálta. A végén mindenki elő adta a kiselőadást így már okosabban indultunk neki a kiállításnak.
Péntek estére, szombat hajnalra az OMSZ vörös riasztást adott ki Baranya megyére az ónos eső miatt. Sokan kérdeztük a csoportvezetőnket hogy most mi lesz, megyünk-e Budapestre, de mivel az utak jók voltak szerencsére szombaton, reggel 8 órakor elindultunk Budapestre. Mikor felértünk az irányt rögtön a kiállítás felé vettük. Az épület előtt kellett várnunk pár percet, mert telt ház volt, de egész gyorsan bejutottunk. Mikor bementünk figyelmeztettek minket, hogy aki nem bírja a látványt nyugodtan kérjen vizet vagy esetleg szóljon hogy ki szeretne menni. Elkezdődött, a látványt szerencsésen mindenki jól bírta. Nagyon különös, érdekes volt, ahogy meg tudták nekünk mutatni, hogy is nézünk ki belülről, az érrendszer, az izomok, a bél és kiválasztó szervrendszerünk, a szaporító szervrendszer stb. Számomra (és szerintem a többiek helyett is mondhatom) a legmegrázóbb volt a várandóság része a kiállításnak. A végén beszélgettünk és mindenkinek nagyon tetszett.
Amikor kijöttünk elindultunk a Belvárosi Színház felé. Ott is volt még egy kis időnk, volt aki büfébe ment, de legtöbben a lépcsőn ülve beszélgettek. A színdarab a Szív hídjai volt. Nagyon drámai, de egyben humoros előadás volt. Voltak akik elbóbiskoltak, mert már fáradtak voltak, de legtöbben végig néztük és nagyon tetszett.
Az előadás után elindultunk vacsorázni. Az étterem a Keleti Pályaudvar mellett található. Nagyon hangulatos, kedves hely. Az étel, amit kaptunk (rántott hús (mindenki kedvence)+köret+süti)) mindenkinek nagyon ízlett és a többség jól is lakott. Ez után visszaindultunk a kollégiumban. Fél 10-re már vissza is értünk, fáradtan, de boldogan.
Vasárnap reggel elindultunk a kori pályára. Mindenki nagyon jól érezte magát, sokan estek, kicsit, nagyot, de sérülés nem történt. Kori után visszajöttünk a kollégiumba, ebédeltünk, pihentünk egy órát aztán elindultunk az Uránia moziba. Ott az Ősember: Kicsi az ős, de hőst néztük. Mese volt, de tanulságos. Úgy gondolom mindenki élvezte. Ezek után már csak tanultunk egy órát és mindenki pihent már, az iskola pedig folytatódott.
Zsolnay Negyed - húsvéti készülődés - Pécsvárad
11. csoport
Kollégiumi hétvége 2018.03.09-10-11.
A kollégiumi hétvége pénteki napján a Zsolnay Negyedben Varázsórán vettünk részt. A Varázsóra elnevezésű, látványos fizikai kísérletek során játékos formában bővíthetjük fizikai ismereteinket, találhatunk magyarázatot a bennünket körülvevő világ jelenségeire.
A Varázsóra után a Zsolnay Mauzóleumot kerestük fel. A pici dombocska ahol ma a Mauzóleum áll a gyáralapító egyik kedves helye volt, ahol szívesen időzött és szemlélte a lent elterülő gyárat. Zsolnay Vilmos veje, Sikorski Tádé építész tervei alapján 1901-ben kezdtek neki az építkezésnek és a környezet kialakításának. A pécsi Panthenon felépítésében a gyár valamennyi munkása részt vett, a legapróbb részletekig mindent ők maguk készítettek.
Szombati napon húsvéti készülődésen vehettünk részt, ahol szebbnél szebb tavaszi ajtódíszeket készíthettünk. Az este folyamán, egy ünnepi hangversenyen vettünk részt a Kodály Központban, No Babel- egy nyelvet zenélünk címmel. A formabontó, laza és humoros zenei beavató a saját nyelvén szólítja meg a 14-18 éves korosztályt, akik rendhagyó módon tapasztalhatják meg, hogyan kapcsolódik a zene a mindennapi életükhöz, miközben átélhetik, hogy az élő koncert élménye semmihez nem fogható.
Vasárnapi napon a gyönyörű tavaszi napsütésben Pécsvárad felé vettük az irányt, ahol részt vettünk egy nagyon színvonalas várvezetésen, egy iskolatörténeti kiállítás – tanóra részesei lehettünk. Az épület az 1990-es évek derekáig iskolaként működött, ám ma már csak az egykori tanítólakásban, majd később tanári szobában berendezett tanterem idézi fel a régi korok kisdiákjainak mindennapjait. Ezek után a várban jól megebédeltünk, fáradalmainkat kipihenhettük az Ispotályban egy csésze forró tea mellett, és élvezhettük a só és illatkamrát.
A gyönyörű kora tavaszi időben egy kis kirándulás mellett döntöttünk a Dombay tóhoz. A kellemes időben jól esett a kis patak mellett lesétálva elérni a kis mesterséges tó partját. Kicsit még elidőztünk majd haza indultunk.
