10. csoport 2022. február
10. csoport
A program pedagógiai célja
Történelmi és néprajzi ismeretek bővítése, népi hagyományok ápolása, csoportkohézió és mozgáskultúra fejlesztése
Szombat
Mohács város kulturális sokszínűségének egyik legszebb példája, a mohácsi sokácok messze földön ismert télűző népszokása a busójárás, amelyet 2009-ben felvettek az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára.
9 órakor indultunk Mohácsra bérelt busszal, a 13. csoporttal közös szervezésben. A buszon sok érdekesség hangzott el a busójárásról, a jelmezekről, Mohács történelméről és a sokác népről.
Első állomásunk a Kanizsai Dorottya Múzeum volt, amely a délszláv nemzetiségnek állít emléket. Megnéztük a múzeum állandó kiállításának három tematikus blokkját (1. Mohács népe, 2. Busójárás, 3. Magyarországi délszlávok), lehetőségünk volt felöltözni népviseleti ruhákba, és a múzeum udvarán bepillantást nyertünk a busók készülődésébe, ahol a zene mellett már bográcsokban készültek az ebédek. Megvendégeltek minket pogácsával és üdítővel.
Következő állomásuk a Busóudvar volt. A Kanizsai Dorottya Múzeumtól átsétálva útba ejtettük a Duna partot is.
A Busóudvarban sok busó és sokác lány gyülekezett. Egy csónaknak, az evezésünknek, és egy számítógépnek hála, virtuálisan átkelhettünk egy busóval a Dunán. Busóvá válhattunk, ha csak egy rövid időre is, azáltal, hogy felpróbálhatunk egy busó bundát és egy busó álarcot. (Az álarc számomra meglepően nehéz volt, és mivel a szem kivágása nem ott volt, ahol a szemem, ezért nem láttam ki mögüle). Lehetőségünk volt kereplő hangjával összemérni az erőnket. Az győzött, aki a legnagyobb erővel tudta megforgatni az eszközt és ezzel a legnagyobb zajt kelteni.
Miután mindent megnéztünk és kipróbáltunk a Busóudvarban, két óra szabad program következett, ahol mindenki belevethette magát a farsangi forgatagba. Láthattunk különböző járműveken való felvonulást sok busóval és sokác lányokkal, horvát népzenéket hallgatunk és táncolhattunk a Széchenyi téren. Lányok busók elől menekültek, de sok öleléssel és lisztmennyiséggel lettek gazdagabbak, a fiúk pedig sok fotóval.
Visszafelé a buszon kitöltötték a gyerekek a tesztet, aminek kérdései a buszon elhangzott előadásokból, a Kanizsai Dorottya Múzeumban valamint Busóudvaron látottakból állt össze. Az eredményünk nem lett a legjobb, de a csoport minden tagjára igaz, hogy nagy élmény marad számára a busójárás és az ott látottak.
Vasárnap
Szokásunkká kezd válni, hogy a vasárnapunk a mozgásról szól. A Pécsi Teke Sport Egyesület tekepályáján ismerkedtünk meg a teke sporttal. Az Egyesület elnöke tartott nekünk rövid tájékoztatót a teke és a pályahasználat szabályairól. Összehasonlította nekünk a tekét a bowlinggal, így könnyebben megértettük a két sport közötti különbséget. Megmutatta a gurítási technikákat, és egy könnyített verziót is, a lányok kisebb tenyér mérete, és ereje miatt. Ezt követően 5 fős csapatokba rendeződtünk, és 25 perc gyakorlás után, kezdetét vette a csapatok közötti verseny. 30 gurítás alatt kellett minél több bábut ledöntenünk a golyóval. Egy forduló kb. 15 percig tartott, majd az eredményhirdetést követően, pályát cseréltünk, így mindenki kipróbálhatta mind a 4 pályát. Egy órás verseny után, elfáradva, de tele sikerélménnyel, sétáltunk vissza a kollégiumba.
A csoportból korábban még senki nem tekézett (néhány fiú próbálta ki korábban a bowlingot), de nagyon hamar ráéreztek a fiatalok a teke sport ízére. Nagyon szép mozdulatokkal gurították a golyót, és több lánynak sikerült egy kézzel sikeres gurítást végrehajtania (nekem egyszer sem jött össze L).
A nap hátra lévő részében, a másnapi órákra való készülésé, a szobák takarításé, majd a pihenésé volt a főszerep.
Traubert Annamária
csoportvezető
13. csoport 2022. február
13. csoport
- csoport, februári bennmaradós hétvége
Február 26- án, szombaton különbusszal indultunk a mohácsi busójárásra Traubert Annamária kolléganő csoportjával együtt. Az út utolsó harmadában számos érdekesség, tudnivaló hangzott el a mohácsi busójárással kapcsolatban két kollégánk, Mogyorósi Tamás és Mácsár Lajos előadásában. Eközben kiosztásra kerültek a kvíz lapok, melyeket később, a visszaút során minden tanulónak kitöltve le kellett adni, hogy értékelhessük azokat.
A mohácsi buszpályaudvartól elgyalogoltunk a Kanizsai Dorottya Múzeumba, ahol a gyerekek megismerkedhettek a délszláv hagyományokkal, megtekinthették a múzeum állandó kiállításának tematikus blokkjait, népviseletbe öltözhettek, majd az udvaron lehetőségük volt a Vidák busócsoport farsangi előkészületeibe betekintést nyerni. Nagyon jó érzés volt a szeretetteli fogadtatás, pogácsával és üdítővel kínáltak minket az udvaron elhelyezett sörpadokon, sőt, később, a szabadidőben ide visszaérkezett gyerekeinknek ingyen busópörköltet is kínáltak. (Tekintve a busójárás ételeinek az árát és gyerekeink zsebpénzét, ez igazán szívet melengető gesztus.)
Mivel a Duna-part mellett voltunk, a Busóudvar előtt lesétáltunk a komphoz, fotóztunk, csoportképet készítettünk, élveztük a táj és a folyó szépségét.
A főtér közelében lévő Busóudvaron már igen sűrű tömeg fogadott minket. Az állandó jó hangulatot biztosító busók és a gyönyörű sokác lányok, illetve a három különleges busószobor mellett lehetett fotózkodni. A gyerekek megtekintették a múzeumi kiállítást. Volt, aki attól félt, hogy a számos kiállított életnagyságú busószobor közül valamelyik megmozdul, de megnyugtattam, hogy csak kinn leselkedik rá ilyen veszély. J Busómaszkot és -ruhát ölthettek fel a merészebbek, akik megtapasztalhatták, milyen nehéz a jelmez. Számos vicces fotó készült a gyerekekről. Emellett kereplőket pörgettek, busó játékokat próbáltak ki, rajzkiállítást tekinthettek meg. (Később, a vásári forgatagban saját kereplőt is vettek páran, és boldogan pörgették azokat, besegítve a busóknak elűzni a telet.) Bár a belépőt megváltottuk, ennek ellenére az épületben külön kellett fizetni a mellékhelyiség használatáért – nem megtagadva magamat ezt azért megjegyeztem az ott dolgozóknak.
A szabályokat, a visszaérkezés időpontját és helyszínét tisztázva ezután két óra szabad program következett. A gyerekek ekkor vetették bele magukat igazán a forgatagba. Számos képet, videót mutattak utána arról, ahogyan busók kapnak fel lányokat, ahogyan jankelével harcolnak páran, szép busólánnyal fotózkodnak, vagy éppen beliszteződött fejjel állnak egy „támadás” után. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a 40 diákunk percre pontosan ott volt a megbeszélt időpontban a találkozó helyszínén.
A visszaút során kijavítottuk a teszteket. Sajnos pár ember kapcsán volt olyan gondolatunk, hogy „kár volt a papírért”, a legtöbben a teszt nagy részét azért helyesen töltötték ki, illetve a legmagasabb pontszámot két okos fiam gyűjtötte, akik valóban komolyan vették a feladatot, és dicséretben részesültek.
Ezt megelőzően csoportomból csak pár ember volt eddig busójáráson, de visszajelzéseik alapján elmondható, hogy az egyik legjobb program volt az eddigi bennmaradósok közül, és biztos vagyok abban, hogy a legtöbben állandó látogatói lesznek az eseménynek az elkövetkezendő években.
Február 27- én, vasárnap a jégkorcsolya pályára szerettünk volna eljutni, de az időjárás közbeszólt, sűrű eső esett. Ezért azt kértük diákjainktól, hogy a számítógépteremben dolgozva készítsenek ppt- t az előző nap eseményeiről, a legjobb 5-6 fotót kiválasztva a bemutatásra. Ketten-hárman dolgoztak együtt, majd a közösségi teremben be is mutatták elkészült munkájukat. Jó volt látni, hallgatni a jobbnál jobb előadásokat.
A délutáni mozifilmig volt még időnk, így az ebéd előtt szobáikat rendbe tették.
Végül az Uránia moziban megtekintettük az Encanto című animációs vígjátékot, majd visszamentünk a kollégiumba, ahol a gyerekek, bár kissé fáradtan, de elkezdtek készülni a következő hét feladataira.
Tartalmas, jó hétvégét zártunk.
