10. csoport 2023. május
10. csoport
- május 20-21.
A program pedagógiai célja
Természeti környezet szépségeinek megismerése, történelmi ismeretek bővítése, környezet tudatos nevelés, csoportkohézió és mozgáskultúra fejlesztése
Szombat
Ott alvós hétvégénket nagyon várták már a gyerekek. Nagyon sok előkészítő munkával járt, de az egyik legjobban sikerült együtt töltött hétvégét tudhatjuk magunk mögött.
Egész héten figyeltem az időjárás jelentést, mert csütörtökön még esett az eső, mint ahogy a korábbi napok mindegyikén. Nem akartam elhinni az időjóslást, ami 25 fokot és napos időt ígért a hétvégére. Nagy szerencsékre igaza lett a jósoknak.
Utazásunk előtt, pénteken, még felhívtam a Pilisi Erdészetet, ahol érdeklődtem, hogy a sok eső miatt járható –e a Rám-szakadék, de megnyugtatott az erdész, hogy a sarat leszámítva nincs gond.
Szombat reggel 6.20-kor indult a buszunk a kollégiumtól. A közel 4 órás utazás jó hangulatban telt, a gyerekek zenét hallgattak, beszélgettek egymással.
Az első állomásunk a Visegrádi Fellegvár volt, ahol két idegenvezető várt minket a Mátyás Király Múzeumból. Csoportunk idegenvezetője végig kalauzolt minket a Fellegvár külső és belső terein, miközben a történelmi ismereteinket bővítette. Megnéztük a Szent Korona, a vártörténeti, és a középkori fegyvertörténeti kiállítást, a Panoptikumot, ami az 1335-ös visegrádi királytalálkozó emlékére készült, bepillantást nyertünk az úri vadászat jelenetébe a középkorban, végül megnéztük a szabadtéri középkori hadieszközöket is Mátyás király idejéből. Az 1 órás vezetést követően, mindenki kapott fél óra szabad programot, hogy a saját ritmusában visszamenjen azokra a helyekre, amik tetszettek neki. Sok Instagram képet készítettek a gyerekek önmagukról, és a dunakanyari panorámáról.
A szabad programot követően felszálltunk a buszra, és Dömös felé vettük az irányt. A buszon megosztottam a gyerekekkel a Rám-szakadékkal kapcsolatos mondákat és érdekességeket, valamint felhívtam a figyelmet az előttünk álló túrához szükséges felszerelésre.
A szakadék maga egy vulkáni eredetű, nagyjából észak-déli irányban futó szurdokvölgy. Összeszűkülő sziklafalai olykor merőlegesek, de vannak befelé dőlő falak is. Mélysége több helyen meghaladja a 35 métert, míg szélessége helyenként a 3 métert sem éri el. A sziklamederben állandóan csörgedezik a víz, amely hóolvadáskor és nagyobb esők idején, mint ami most is volt, patakká duzzadhat. A szurdokban összességében 112 méteres szintkülönbséget kellett leküzdenünk.
A gyerekek nagyon élvezték a túrát. Oda kellett figyelniük minden lépésüknél, de a gyerekek inkább kalandként fogták fel, mint nehézségként. A veszélyesebb szakaszoknál kapaszkodók, és létrák is segítették a túránkat. Büszke vagyok a csoportra, mert a szurdokvölgyben senkinek nem volt szüksége a segítségemre, egymást segítették, és senki nem esett el.
A szurdokvölgyben nem volt ugyan esés, de a szurdokvölgy bevezető és kivezető szakaszán több is. Voltak olyan szakaszok, amelyek olyan sárosak voltak, hogy stratégiát beszéltünk meg, hogy lehet átjutni rajta. Voltak, akik megcsúsztak, de a sáros ruhákat leszámítva, nem lett bajuk.
Szerencsére mindenkitől kértem váltóruhát, és felkészítettem őket a sárra, így senkinél nem okozott rosszkedvet a sár.
Ki sárosan, ki kevésbé sárosan szállt fel a buszra, hogy elérjük szállásunkat Esztergomban.
Fiatalok szempontjából jobban nem is választhattam volna szállást. A Rugby Club Hostel udvarán Aurora koncertre hangoltak, az este folyamán megjelent a helyi rugby club férfi játékosai, akik aznap bajnokságot nyertek, és ünnepeltek. Volt zene, tánc és még a rendőrség is megjelent.
A szobák elfoglalása után, megvacsoráztunk, majd 22 óráig szabadprogram következett. Önállóan felfedezhették a gyerekek Esztergom belvárosát, és a Duna partot. Mondanom sem kell, hogy a gyerekeknek a szabadprogram volt a nap legjobban várt része. Itt is meg kell jegyeznem, hogy senkivel nem volt gond, nem késtek a kimenőről, így mindenki 22 órakor a szálláson volt. 23 óráig tartott az udvarban az Aurora koncert, majd diszkó következett, amin többen táncoltunk. 24 órakor kértem meg a gyerekeket, hogy az udvarról tegyék át a székhelyüket a szobájukba.
Reggelikor mesélték, hogy még akciójelenetet is végig tudtak nézni a szobájuk ablakából, amikor kér rugby játékos hajnalban összeverekedett, és ki lett hívva rájuk a rendőrség és a mentő.
Vasárnap
Másnap, a reggelit követően, elhagytuk a szállást, mert idegenvezető várt minket 9 órakor az Esztergomi bazilikában, teljes nevén Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyházban. Márta néni nagyon gyerek központúan mesélt a bazilika vallásban és történelemben betöltött szerepéről.
Megtudhattuk tőle, hogy külső méreteit tekintve a bazilika Magyarország legnagyobb egyházi épülete, az altemplomtól a kupola gömbjéig 100 méter magas, mellyel az ország második legmagasabb épülete is egyben. Az épület továbbá Magyarország főegyházmegyéjének főszékesegyháza a budapesti Szent István-bazilika mellett.
Idegenvezetőnk végig kalauzolt minket a templomtéren, ahol még zajlanak a restaurálási munkálatok, és első áldozásra készültek elő, valamint megmutatta a Kincstár gyűjteményét is. Az egy órás program után elbúcsúztunk tőle és Esztergomtól, és Szentendre felé vettük az irányt.
Kollégáimmal előző este elterveztük, hogy megvicceljük a gyerekeket, miszerint az elmaradt közös csoportkép miatt, meg kell ismételnünk a Rám-szakadék túrát. A túra bejelentését követően, vicces volt látni a gyerekek reakcióját. Büszkék voltunk arra a kb. 15 gyerekre, akik nem nagy kedvvel, de leszálltak velünk a buszról, és beleálltak a feladatba. Plusz kimenő lett a jutalmuk.
Visszaszállva a buszra jót derültünk, a gyerekek reakcióján. Szerintünk vicces volt a gyerekek szerint annyira nem. J
Szentendrén első állomásunk a Városi Tömegközlekedési Múzeum volt. A gyerekek nagyon élvezték, hogy forgalomból kivont járművek között sétálhattak, felülhettek rá, kipróbálhatták őket.
A kiállítást megtekintve végig kísérhettük a villamosok és a HÉV járművek fejlődését a kéttengelyes kocsiktól, az ikerkocsikon át egészen a csuklós járművekig, illetve a gyorsvasúti motorvonatokig. A HÉV-ek és a villamosok mellett a hetvenes éveket elénk idéző Ikarus autóbuszok, egy autóbusz-“torzó”, valamint a hatvanas-hetvenes évekből származó trolibuszokat is láthattuk.
A múzeum megtekintést követően besétáltunk Szentendre belvárosába. A Fő téren megbeszéltük a találkozási pontot, és 1.5 órája volt mindenkinek, hogy a saját ritmusában felfedezze Szentendre utcáit. Voltak, akik fagyiztak, voltak, akik lesétáltak a Duna partig, és voltak olyanok is, akik keresztük kasul bejárták a belváros szűk utcáit.
Szentendre művészetével és kultúrájával tűnik ki a többi város közül, amiről Gábor kollégám előadást is tartott a gyerekeknek. A város kultúráját elsősorban a délszláv örökség, illetve a városhoz köthető, leginkább kortárs művészek határozzák meg.
A belváros felfedezése után, éhes gyomorral, érkeztünk meg programunk utolsó állomására a Parola Vendéglőbe, ahol elfogyasztottuk bőséges ebédünket.
Teli pocakkal szálltunk fel a buszra, hogy megkezdődjön a közel 4 órás utunk, Budapesten át, Pécsre.
Összességében elmondhatom a hétvégéről, hogy a programok megválasztása nagyon jól sikerült. Volt benne panoráma, kaland, történelem és kultúra is, és a változatosságon túl fontosabb, hogy a gyerekek élvezték. A két csoport jól kijött egymással, a gyerekek aktívak voltak. Jó kedv uralkodott egész hétvégén, és az időjárás is végig napos volt.
Traubert Annamária
csoportvezető
11. csoport 2023. május
11. csoport
Beszámoló bennmaradós hétvégéről 2023.05.20.-21.
Szombat reggel 5:15-kor ébresztettük a gyerekeket, 6:00-kor indult a buszunk. Bonyodalmat okozott, hogy kézzel készítettem az utaslistát, de mint kiderült, nemzetközi útnál ez szabálytalan. Gyorsan nyomtattam egyet.
Két megállással kb. 10:45-re érkeztünk a visegrádi fellegvárhoz. Két idegenvezető várt minket, csoportonként 1-1. A vár megtekintését és a gyönyörű kilátást élvezte a csoport.
A Rám szakadékot Dömös község felöl közelítettük meg. Közel 4 órás túrát kezdtünk, melynek első szakaszt mindenki megtette. A szakadékba azok a gyerekeink, akik egészségügyileg nem voltak jó állapotban, nem jöttek velünk. Volt közöttük epilepsziás, vérszegény, gyógytestnevelésre járó, túlsúlyos, térdével műtött, szívproblémával küzdő. A teljes túrát a diákoknak így is több, mint 80%-a teljesítette. A patakban jelentős mennyiségű víz volt, ami a túrát szebbé és nehezebbé tette. A patak néhol a völgy teljes szélességét elfoglalta. A visszafelé út már sokkal könnyebb volt, kb. délután 5-kor vett fel minket a busz. Utólag sok gyerekkel beszéltünk, legtöbbjüknek a hétvége legnagyobb élménye ez a túra volt.
Az Esztergom felé vezető út kalandosra sikerült. Autóverseny miatt szinte minden út le volt zárva, a busszal nem találtunk parkolóhelyet, még Párkányba is átjutottunk a bolyongás közben. Este 6 után érkeztünk a panzióhoz, ahol 18:30-kor kaptunk vacsorát. A natúr szelet, rizs és uborka nem volt mindenkinek elég a sok mozgás után, volt már jobb vacsoránk is. A szobáink kényelmesek voltak és mindegyikhez tartozott fürdő is. A gyerekek este 9-ig kaptak szabad programot, mindenki időben vissza is ért. A fáradt gyerekek viszonylag hamar elaludtak, esti rendzavarás nem történt. Az alvást nehezítette, hogy a szomszéd telken 11-ig koncert volt, utána pedig a földszinten szólt a zene.
Vasárnap reggel 8-kor kaptuk a reggelit. Svédasztal volt, vagyis mindenki annyit ehetett, amennyit csak akart. A jóllakott társasággal kilenc órára érkeztünk a bazilikához. Az idegenvezető nagyon elégedett volt gyerekeink érdeklődésével és magatartásával. A kb. egy órás idegenvezetés után körbejártuk még az épületet, majd 11 óra felé elindultunk Szentendrére.
A tömegközlekedési múzeum villamosai, buszai és egyéb eszközei kitűnő játszóterek voltak a nagy gyerekeknek. Kb. háromnegyed órát töltöttünk itt, majd egy 10 perces sétával a belvárosba jutottunk. Itt szabad programot adtunk a gyerekeknek, akik kisebb csoportokban fedezték fel a Duna partot, a szűk sikátorokat és méregdrága boltokat.
Ebédet a Parola Étteremben kaptunk. Két rántott hús, vegyes köret, húsleves volt a menü. Minden ízletes volt, szerintem minden gyerek jól lakott, nagyon elégedettek voltunk.
A hazafelé vezető út már eseménytelen volt, kb. négy órányi buszozás után kevéssel 8 előtt érkeztünk Pécsre. A gyereknek kivételesen 8 helyett fél 9-ig adtam kimenőt, hogy mindenki el tudjon még menni boltba, aki szeretne.
Győri Gábor 2023.05.23.
13. csoport 2023. május
13. csoport
Május 13- 14., Siklós, Harkány, Pécs- Rejtélyek Pincéje, Zsolnay Múzeum
Május 13- án, szombaton reggel a csoport a 7.30- as siklósi járattal indult (volna, ha nem tagadták volna meg a csoportvezetőtől az elővételben váltható jegyek megvásárlását a Pécs-Siklós-Harkány-Pécs útvonalon a pécsi buszállomáson). A 7.30- asból 7.50- es indulás lett végül, mert a sofőr nem tudott gépi számlát kiállítani, csak kézzel írtat, nem kis bosszúságot okozva a csoportnak, illetve egyéb utasoknak, akik csatlakozásra siettek.
A kalandos kezdést egy jó siklósi sétával vezettük le, Palkó Amanda és Mogyorósi Tamás számos érdekességet osztott meg a Szent Demeter szerb ortodox templomról, Malkocs bég dzsámijáról, illetve a Szentháromság templomról.
Sétánk után megtekintettük a siklósi várat, ahol bár rövidített, de annál tartalmasabb idegenvezetést kaptunk jó humorú, nagy tudású és diákcentrikus koordinátorunktól.
Orsós Dániel diákom számos kérdésre nagyon jó válaszokat adott, egyedüliként a csoportban, így csoportvezetői dicséretben részesítettem őt.
Páran korábban jártak már a várban, de sokan jelezték vissza, hogy mennyire jó volt idegenvezetőnket hallgatni, ahogy egy tanórányi időben rengeteg, jól előadott, és könnyen befogadható információt hallhattak, melyet be tudnak építeni történelmi ismereteik közé.
A várlátogatás után siettünk vissza a buszállomásra, hogy Harkányba induló járatunkat elérjük. Szerencsére a siklósi beérkezésünkkor jelzést tettünk, hogy Pécsen nem ment könnyen a számla írása, így, bár sofőrünk ideges volt, hogy miért nem elővételi jegyünk van (röviden itt is vázoltam a történetet), de volt nála kézi számla, amelyet viszonylag gyorsan el is készített, és szinte időben el tudott indulni a járat Harkányba.
Pár perc után leszállhattunk a fürdővárosban. Mogyorósi Tamás, korábbi tapasztalataiból merítve, felhívta a gyerekek figyelmét a strandon való tartózkodás szabályaira. Bár a hangulat már igen jó volt, hiszen nagyon várták a fürdőbe való belépést, mégis fegyelmezetten végighallgatták a fontos tudnivalókat.
A strandra belépve sajnos szembesülnöm kellett azzal, hogy hat diákom ilyen-olyan oknál fogva megtagadta, hogy bejöjjön a medencébe. Még csak gumipapucsot sem hoztak magukkal, hogy be tudjanak sétálni a strand területére, és lepihenjenek a nyugágyakra – kinn az előtérben töltötték a három órát, míg a csoport kétharmada benn, a Harka vízivilágban élvezte a kellemes fürdőzést, csúszdázást, vízbe ugrálást. Csoportvezetőként a szükséges reakciókat megtettem a diákok és a szülők felé is, miszerint az Arany János Tehetséggondozó Program kiemelt része a bennmaradós hétvégéken való aktív részvétel. Nem csoportproblémáról van szó, hiszen látom és tapasztalom intézményen belüli, illetve azon kívüli kollégáim munkáját, erőfeszítéseit, hogy a tinédzser korú gyermeket hogyan motiváljuk új tapasztalatok, ismeretek, élmények megszerzésére, hogyan oldjuk fel egyesekben az ellenállást vagy közömbösséget, ami ennek a korcsoportnak kiemelt problémája. Mindenesetre jó érzéssel töltött el, hogy a többség élvezte a programot, és jól ki is használta az időt a fürdőzésre.
Harkányi sofőrünk már rutinos volt, hiszen reggel óta buszsofőr berkekben híre ment a problémának, és pörgősen- humorosan el is készítette számlánkat. Jó zenék szóltak az úton, a gyerekek nagy része kellemesen elfáradva pihent Pécsig.
Másnap sajnos csepergett, így – a korábbi tervvel ellentétben – a Petőfi szoborig nem gyalogoltunk el csoportképet készíteni, egyenesen mentünk a várva várt Rejtélyek Pincéjébe.
A gyerekek öt fős csapatokat alkotva választottak maguknak szobát: misztikusat, félelmeteset vagy logikait. Utóbbi valóban a legnehezebbnek bizonyult, mert a Labirintusból – bár több szobán ügyesen keresztüljutott a csoport – mégsem sikerült egy órán belül kijutni.
A misztikus Indiana Jones szoba, melyben én is jelen voltam négy diákommal, nagyon izgalmas és érdekes volt, és egy „erre szakosodott” diáklányom vezényletével nagyon ügyesen és gyorsan kijutottunk. Nagyon megdicsértem a szemfüles diákot a jó logikájával, szóba is került, hogy a későbbiekben akár nyomozói pályára is mehetne.
Két csoport választotta a félelmetes szobát, a Bates Motelt. Az elsőként lement csoportból sajnos jó 20 perc után hárman feljöttek, mert igen intenzíven hatott, különösen egyikükre a benn hallható sikonyálás a sötétben. A Party szobában, ahol a többiek tartózkodtak, míg a csoportok a pincében voltak, igyekeztünk megnyugtatni a lányt, majd kimentünk levegőzni. Beszélgettünk arról, hogy mindez csak játék, de tapasztalom, és el kell fogadnom újra és újra, hogy a különböző helyről és háttérből hozzánk érkező gyerekek más- más módon reflektálnak egyes ingerekre. Benn maradó két társuk, bár nem könnyen, de kijutott a szobából sikeresen. A következő Bates moteleseket felkészítettem arra, hogy ha erős sikolyt is hallanak, próbáljanak arra gondolni, hogy ez csak játék. Náluk nem volt probléma, sőt, a sikeres kijutás után elmondták, mennyire élvezték.
A Party szobát is nagyon élvezték a gyerekek. Karaokéztak, táncoltak (velem együtt), zömmel cigány zenékre, megfogalmazva azt, hogy a programban nem kis hiányát érzik annak, hogy a cigány kultúra nincs képviselve. Fontos gondolatok ezek részükről, amelyre oda kell figyelni és dolgozni rajta.
Az eső nem állt el, így gyorsabban gyalogoltunk fel a Káptalan utcában található csodálatos Zsolnay Múzeumba. Oláh Viktor diákom olvasott fel fontos és érdekes gondolatokat a Zsolnay család életéről, a gyáralapításról, a múzeumról, a kerámiákról, az eozinról, arról, hogy világszerte híres a Zsolnay porcelán, melyre méltán lehetünk büszkék pécsiként. Ezután megtekintették a gazdag kiállítási anyagot, betartva a múzeumban elvárt és előírt viselkedési szabályokat. Természetesen itt is megtapasztaltam, hogy voltak érdeklődőbb és kevésbé érdeklődő diákjaim, de fontosnak tartottam, hogy mindenki minden kiállítási termet megtekintsen, feladatuk pedig az volt, hogy egyénileg vagy kiscsoportban fotózkodjanak a különleges kerámiák és egyéb kiállítási tárgyak előtt.
A múzemlátogatás után visszasétáltak a kollégiumba, ahol várta őket a finom, meleg ebéd. Ezután a többség pihent, illetve tanulni kezdett, hiszen nagyon közel van a tanév vége.
Tartalmas, sok tekintetben tanulságos, de jó hangulatú, élményekben gazdag hétvégét zártunk.
Hajdú Anett
