10. csoport 2023. szeptember
10. csoport
- szeptember 09-10.
A program pedagógiai célja
Az afrikai kultúra és élővilág megismerése, természeti értékeink megismerése, történelemi ismeretek bővítése, környezet tudatos nevelés, csoportkohézió és mozgáskultúra fejlesztése
Szombat
A tanév első bentmaradós hétvégéjét Balatonon töltöttük. Mint minden ott alvós hétvégét már nagyon várták a gyerekek és mi is Emesével, és nem is csalódtunk. Ismét egy tartalmas, jó hangulatú hétvégét töltöttünk együtt.
A többi hétvégével ellentétben, ezen a hétvégén, több feladatot vállaltak a diákok. A két diáksegítőmön kívül négyen készültek az egyes állomásokról hasznos, és érdekes tudnivalókkal. A gyerekek figyeltek egymásra, mert amikor ismétlő kérdéseket tettem fel nekik, mindig tudták a választ. J
Reggel 7 órakor indult a kollégium elől a kisbuszunk. Ez volt az első alkalom, hogy kisbuszt béreltünk. Picit féltem, hogy mennyi helyünk lesz, de kellemesen csalódtam. Kényelmesen elfértünk mi is és a csomagok is.
Hétvégénk első állomása Balatonederics volt, ahol megnéztük az Afrika Múzeumot, mely Afrika világát hozta közel számunkra. A buszon meghallgattuk Fenyvesi Szabinát, aki érdekességekkel készült a múzeumról. Megérkezve, egy érdekes tárlatvezetést követően, megnéztük Dr. Nagy Endre trófeáit és egy néprajzi kiállítást is. A múzeum épületének bejárását követően, részt vettünk az őzek és szarvasok látványetetésén, majd mindenki saját ritmusában fedezhette fel a több hektáros területet, ahol egy mini szafari park is helyet kapott. Láttunk többek között púpú tevét, zebrát, struccot, antilopot és bivalyt is. Mini dzsungel túrán vettünk részt, megnéztünk egy maszáj kunyhót belülről, és felmásztunk a birtok végében található kilátóra, ahol gyönyörű kilátás nyílt a Szigligeti-öböl felé. A gyerekek kipróbálták a játszóteret és a büfé kínálatát is megkóstolhatták.
A múzeumot követően a Szigligeti-vár felé vettük az irányt. A buszon sok érdekességet hallgattunk a várról Molnár Erika előadásában. A buszról leszállva elszörnyedtek a gyerekek, hogy milyen magasra épült, de szép lassan legyőztük a magasságot, és mindenki feljutott a saját ritmusában, hiszen a csoportképet nem készíthetjük a parkolóban. J
2021-re teljesen felújított és részben újraépített vár méltán az egyik legnépszerűbb kiránduló célpont a Balaton környékén. A többszintes, alsó és felső várból álló erődítmény a Várhegyen fekszik. Gyönyörű kilátás nyílt a Balatonra és a tanú hegyekre, interaktív eszközökkel, multimédiás technikával illusztrált vártörténeti kiállítás pedig látványosan mutatta be a vár történetét.
Nyári meleg volt egész nap, így a vár látogatását követően, alig vártuk, hogy az aznapi utolsó állomásunkra érjünk: a Révfülöpön található Balatontourist Napfény Kempingbe. A szállásunk teljesen felszerelt konyhával, ágyneműkkel, törölközőkkel és légkondicionálóval ellátott mobilházakban volt. Minden mobilházhoz tartozott terasz is. A gyerekek szerint ez volt az eddigi legjobb szálláshelyünk.
Még le sem pakoltam az utazótáskámat, amikor a fiúk már fürdőnadrágban jöttek engedélyt kérni, hogy lemehessenek a partra. A part a kemping területén, a mobilházaktól kb. 5 perc sétára volt. A vacsoráig hátralévő időben volt lehetőségünk fürödni a Balatonban, SUP-ot és vízibiciklit kölcsönözni, és napozni is.
Vacsoránk a Tóth Vendéglő által készített, a gyerekek által korábban kiválasztott menük voltak.
Vacsora után következett a diákok által várva várt szabad program. 23 óráig kaptak kimenőt, de senki nem hagyta el a kemping területét. Egy mobilházban, együtt töltötték a lefekvésig hátralévő időt.
Vasárnap
Másnap, a reggelit követően, elhagytuk a szállást, mert 10 órakor már vártak minket a Tapolcai-tavasbarlangban. A buszon meghallgattuk Huszka Márktól Tapolca városáról, és Mózes Benjamintól a Tapolcai-tavasbarlangról az érdekes tudnivalókat, amit jól tudtunk kamatoztatni a látógatóközpont tárlatvezetése közben.
A barlang fogadóépületében, interaktív kiállításon keresztül, ismertük meg a karsztvidékek és a barlangok világát. 10 termen át kalauzolt végig minket a szakvezető, aki nagyon lényegre törően adta elő a tudnivalókat. Kipróbálhattuk a kúszóbarlangban barlangász képességeiket. A gyerekek mellett én is teljesítettem a szakaszt. Szűk és picit sötét volt a „barlang” szakasz. Megállapítottam, hogy élesben nem biztos, hogy menne nekem. A moziteremben egy látványos film megtekintése után lépcsősor vezetett le a tavasbarlanghoz, ahol kezdetét vette a csónakázás többségében két fős csónakokban. A csónakkal járható szakasz közel 150 méter hosszú. A csónakban ülve magunknak kellett eveznünk, ami nem volt mindig egyszerű a több helyen nagyon leszűkülő járatokban, sokszor csak kézzel tudtuk magunkat előre lökni. A csónakázás óriási siker volt.
A tavasbarlang után együtt átsétáltunk Tapolca főterére, ahol megnéztük a Malom-tavat, ahová a barlang vize ömlik, ezért télen sem fagy be, és Varjas Judit alkotását, a méltán híres Halas lépcsőt. A csoportkép elkészítése után 1 órás szabadprogram következett. A gyerekek a tóban élő halakat és kacsákat etették az ott kapható hal és kacsaétellel, sétáltak, fagyiztak.
A nap utolsó programjaként elfogyasztottuk ebédünket a Peppino Pizzériában, amit a gyerekek 10-ből 10 pontra értékeltek.
Teli pocakkal szálltunk fel a buszra, hogy megkezdődjön a közel 3 órás utunk Pécsre, amit szinte végig aludt a csoport összes tagja.
Összességében elmondhatom a hétvégéről, hogy a gyerekek aktívak voltak, a programok érdekesek voltak számunkra és jól sikerültek. Jó kedv uralkodott egész hétvégén. Az időjárás nyáriasan meleg volt, ami szükséges volt a Balatonon eltöltött hétvégéhez.
Traubert Annamária
csoportvezető
11. csoport 2023. szeptember
11. csoport
Beszámoló bentmaradós hétvégéről
2023.09 23-án és 24-én a 11. csoport bentmaradós hétvégét tartott. A programon 18 diák és 2 kisérő (Tóth Attila, Győri Gábor) vettek részt. A 3 hiányzó közül Endrőczi Kristóf lakodalomban volt, Vavika Richárdot a Szent Ágota központ vitte táborba, Horváth Róbertnek műtétje volt. A három hiányzás közül kettőt teljesen indokoltnak gondolok, de a Szent Ágotával tudatosítani kell, hogy egy hónapok óta szervezett programról nem rendelhetik haza az utolsó pillanatban a gyereket.
Véméndre látogattunk a hétvégén. Az ötletet az adta, hogy tavaly még 2, idén 1 diákunk onnan származik. Szombat reggel 6:15-kor indultunk a kollégiumból. 7:00-kor indultunk az autóbusz végállomásról. Pécsváradon át kellett szállnunk, fél kilenc után érkeztünk a faluba. Az eső nagyon intenzíven esett, bőrig áztunk az úton.
A szállás elfoglalása után Palotabozsokra mentünk. Gyalogtúrát terveztünk, de a sáros talaj és a csendes eső miatt három személygépkocsival oldottuk meg az utazást. A helyi vasúttörténeti múzeum nagyon tetszett a gyerekeknek. Mindenhez hozzá lehetett nyúlni, mindent ki lehetett próbálni. Sajnos a hajtányt az időjárás miatt nem használhattuk, ennek ellenére a kirándulás egyik legjobban sikerült programja volt ez. Más AJTP csoportoknak is ajánlom a meglátogatását!
A szállásunk Véménden olcsó (4000 ft/fő) és jó minőségű volt. Minden szobában volt fürdő, használhattuk a sportcsarnokot, konyha, hatalmas közösségi tér is tartozott hozzá.
Délben pizzát ebédeltünk, ami a zengővárkonyi Retro Pizzériából származott. A hatalmas, 4-6 embernek elég pizzák darabja kb. 5500 forint volt, vagyis nem csak finomat, de nagyon olcsó ebédet is kaptunk.
Délután a helytörténeti múzeumba mentünk. Egy nyugdíjas tanárnő nagyon részletesen ismertette velünk a véméndi svábok törtrénetét, kultúráját. Voltak külön szobák a bukovinai székelyek és a felvidéki magyarok tárgyaiból is. Én is sok újdonságot hallottam, a gyerekeknek talán még túl sok is volt az új információ. (Több mint két órás előadást kaptunk). Innen átmentünk a református imahelyre, ahol a helyi gyülekezet képviselői meséltek a református felekezetről, és a felvidékről kitelepítettekről. Este kolbászt, krumplit grilleztünk. Vendéglátóink süteménnyel is kényeztettek minket. A sportcsarnokban fociztunk, az ebédlőben kártyáztunk.
Vasárnap alaposan kialudtuk magunkat, majd tíz órától a helyi óvónők tartottak nekünk népismereti foglalkozást. Sváb papucsokat párosítottunk, babákat pelenkáztunk és pólyáztunk sváb hagyományok szerint.
Délután szekerezni indultunk. Szegény lovak bármennyire nagy igáslovak voltak, megszenvedtek velünk. 22 személynek és a kocsinak a súlya sok lehetett nekik a dombos terepen. Bejártuk a falu utcáit és présházait, megnéztünk egy „pincekutat”, kereszteket, szentháromság szobrot. Végül a kocsi defektet kapott, így a tervezettnél hamarabb abba kellett hagyni a programot, de így is nagy élmény volt.
Este 17:26-kor indult a pécsi busz. Körülbelül este 7-kor értünk a kollégiumba, ahol még el kellett pakolnunk a felszereléseket, megmaradt élelmiszert.
Győri Gábor
Pécs, 2023. 09. 26.
12. csoport 2023. szeptember
12. csoport
Szeptember 22-24:
Péntek: Pénteken az osztály közösen vacsorára paprikás krumplit készített. Közben a szülők megérkeztek, és a szülői értekezlet végére a vacsora is elkészült. Néhány bátor vállalkozó a szülők közül meg kóstolta a főztünket.
Szombat: A szombati és a vasárnapi programot megcseréltük, az időjárás miatt. Szombaton Pécs belvárosával ismerkedett meg a csoport. A Széchenyi tér a Ferencesek utcája a Kálvária utca a Szent István tér érintésével a Dzsámit a Székesegyházat tekintettük meg. A Székesegyház a mai formáját a 19-dik századi átépítés során nyerte el. Hallhattuk a híres Angster orgonát megszólalni. A Dzsámi török-iszlám építésű. Eredetileg keresztény templom volt, Kázi Khászim építette át iszlám imahellyé. A Ferencesek utcáján több építészeti stílus elemeit fedezhettük fel az épületeken, és a híres Pécsi Litke pezsgőgyárat is megnézhettük.
Vasárnap: Vasárnap a Dömör-kaputól az állatkertig sétáltunk. A Pécsi állatkert 1960-ban nyitotta meg kapuit, és 2016-ban újították meg a modern állatvédelmi követelményeknek megfelelően. 4 hektáron 300 faj és 1500 egyed kapott helyet. Etethettünk mókusmajmokat simogathattunk nyulat, kecskét, malacot és az oroszlánetetést is megnézhettük. A hétvégét játékos totóval zártuk.
13. csoport 2023. szeptember
13. csoport
13- as csoport – Dunakanyar
Visegrád, Rám- szakadék, Esztergom, Szentendre
- szeptember 23- 24.
- szeptember 23- án, szombaton reggel megkezdtük utazásunkat a Dunakanyar felé.
Első állomásunk a Visegrádi Fellegvár volt. Ugyan esős, párás időnk volt délelőtt, azonban mire az idegenvezető hölgy végzett a csoport kísérésével, valamelyest kitisztult, és végre elénk tárult Magyarország egyik legszebb panorámája a csodálatos Dunakanyarral. A jó másfél órás vezetés alatt a vár állandó kiállításait tekinthettük meg: a Szent Korona kiállítást, a vártörténeti kiállítást, a panoptikumot, a középkori fegyvertörténeti és vadászati kiállítást. Számos információval és élménnyel lettünk gazdagabbak, történelem iránt érdeklődő diákjaimnak különösen tetszett az elbűvölő helyszínen lévő fellegvár.
Ezután Dömösnél álltunk meg, hogy megkezdhessük túránkat a Rám- szakadékban. Az időjárás miatt kétséges volt, hogy egyáltalán tudunk- e túrázni aznap, de egyeztetve a kollégákkal, arra jutottunk, hogy nekivágunk, azonban nem tettük kötelezővé azt a gyerekek számára. Kissé csalódottan és sajnálattal vettem tudomásul, hogy diákjaimnak csak harmada vállalkozott arra, hogy végigmenjen az egyedülálló természeti képződményen. Bár túra közben néha szemerkélt, majd esett is az eső, ennek ellenére alig éreztünk valamit a hatalmas fák alatt. A talaj sem volt felázva, így esés- és majdnem sármentesen sikerült teljesíteni azt. A bátrabbak telefonjukat előkapva jó fotókat készítettek a csodálatos szurdokvölgyről. Akik eljöttek a túrára, nem bánták meg, sőt, valódi sikerélményt jelentett számukra annak teljesítése. Az efféle hozzáállást mindig értékelem és díjazom. Valójában ez a hozzáállás alapvető kellene, hogy legyen ebben a korosztályban, de pedagógusként sajnos tapasztaljuk a romló tendenciát, miszerint a virtuális világ visz szinte mindent, komfortzónájukba süppedve ott élik mindennapjaikat a neten. Megérkezésünkkor a buszban maradók közül páran már megbánták, hogy nem tartottak velünk, különösen akkor, amikor megosztottuk a facebook csoportban a jobbnál jobb képeket.
A következő állomásunk Esztergom volt. Az Ifjúsági Szállóban elfogyasztottuk a finom, meleg estebédet, majd a gyerekek elfoglalhatták szobáikat. Ezután a diákok önállóan felfedezhették Esztergom városát. A csoport nagy része együtt töltötte az időt, olyanok is beszélgettek egymással, akik korábban nem. A bennmaradós hétvégék egyik pozitív hozadéka az, hogy a csoportkohézió erősödik, jó légkörben pedig jó dolgok születnek. Mindenki időben visszaért a szállásra, az esti tisztálkodás után pedig lassan aludni tértek.
Vasárnap reggel a finom és bőséges svédasztalos reggeli után elindultunk a bazilikába. Mivel esett, busszal mentünk át, kihagyva sajnos a tervezett rövid városi sétát. Bő egy órában nagyon jó idegenvezetést kaptunk, megtekintettük a templomot, a kincstárat, az altemplomot, a gyerekek a kincstár kivételével nagyon sok fotót készítettek. Élvezettel csukták rám a rácsos kaput az altemplom egyik kis zugában, hagytam őket, hadd éljék ki magukat.
A szlovákiai Párkányban buszunk tett egy kört, majd következő célunk, Szentendre felé vettük az irányt. Tartottunk tőle, hogy ott is esni fog, így rögtön a Tömegközlekedési Múzeumban kezdtünk volna, de szerencsére az idő kitisztult, így bő fél órában kisebb sétát tettünk a gyönyörű óvárosban. Mogyorósi Tamás kollégám számos érdekességet mesélt a gyerekeknek erről a különleges városról. Némi szabadidőt is kaptak a fiatalok, így fagyizhattak, sütizhettek, páran szuveníreket vásároltak családtagjaik számára. Ezután a Tömegközlekedési Múzeumba mentünk, ahol villamosra, buszra, vonatra is felülhettek a gyerekek. Számos vicces fotót készítettek a járműveken ülve. Végezetül átsétáltunk a közeli, hangulatos Obsitos Étterembe, ahol elfogyasztottuk finom és bőséges ebédünket, majd sofőrünknek hála, rekordidő alatt meg is érkeztünk a kollégiumba.
Úgy gondolom, hogy az esős-hűvös idő ellenére igazán tartalmas két napot tölthettünk együtt. A gyerekek visszajelzései alapján úgy látjuk, ez az egyik legjobb bennmaradós hétvége volt a csoport számára. Bár a különbusz és az ottalvás megnövelte kiadásainkat, csoportkohéziós szempontból mégiscsak megtérülnek ezek a költségek, hiszen szorosabb emberi kapcsolatok, kötődések alakultak ki a gyerekek között.
Hajdú Anett csoportvezető
9. csoport 2023. szeptember
9. csoport
9. csoport
2023.09.15.-17.
A program a csoport a 2023/2024 tanévének első kollégiumi hétvégéjeként került megszervezésre, egyben az utolsó közös külföldi út volt.
A program pedagógiai célja
Rekreáció, környezeti nevelés, földrajzi és történelmi ismeretek bővítése, közös élmények szerzése, fókuszban tartva a csoportkohézió erősítését.
Péntek
A kora reggeli órákban indultunk a kollégium elől busszal Horvátországba.
Fontosnak tartottuk a fő szervező AJTP programgazdával, hogy most csak a végzős csoport vegyen részt ezen az úton, ezért a létszámnak megfelelően kisbusszal utaztunk.
A tengerhez vezető utunkat a délelőtti órákban Vrbovsko város közelében a Kamacsnik folyó mellett szakítottuk meg. A folyó által vájt kanyonban, kisebb vízesésekkel tarkított, különleges forráshoz vezető túraútvonalon ismerkedtünk ezzel az érdekes helyszínnel. Ahogy a hosszú buszozás után jólesett átmozgatni elgémberedett izmainkat, úgy a túra végeztével jólesett a szendvicseinkkel csillapítani éhségünket és visszaülni a légkondicionált járműbe. A délutáni órákban érkeztünk meg úticélunkhoz Kraljevica városába. A szállás gyors elfoglalása után, immár strandfelszerelésben a tengerbe vetettük magunkat. A csoport nagy része akkor találkozott először a kavicsos part és a hűvös, sós víz nyújtotta hatással. A pár perces ismerkedés után azonban már ők is jó kedvvel lubickoltak a szállodához tartozó strandon.
A fürdőzést követően a szállásunk hatalmas éttermében fogyasztottuk el svédasztalos, bőséges vacsoránkat, ahol nem volt nehéz túlzásokba esni a bevitt ételmennyiség tekintetében a hatalmas kínálat láttán.
A tengerparti naplemente, a távolabbi nagyváros esti fényei szép keretet adtak aznapi élményeinknek.
Szombat
A szintén bőséges reggelink elfogyasztása után Krk szigetre, Krk városába utaztunk. A progamgazdánk idegenvezetői szintű vezetésével felkerestük a városka jellegzetes történelmi nevezetességeit, megismerkedtünk a kora középkor építészetével, melynek nyomai jól felfedezhetőek a térségben. Történelmi ismereteinket bővítettük és érdekes mondákat hallhattunk a délelőtt folyamán, majd kipróbáltuk a város szabadstrandját, mely kényelmesebb – homokos parttal tette vonzóvá a fürdőzést. Krkről visszafelé megálltunk Vrbnikben, ahol átpréseltük magunkat a világ legkeskenyebb utcáján. A délutáni órákban szállásunkra visszaérve szabadidőt kaptak a diákok, melyet ki újabb strandolással, ki pihenéssel, vacsorához való készülődéssel töltött. Az esti „terülj-terülj asztalkám „ után közösen vonultunk le a partra és együtt élveztük az éjjeli fényeket, zenét hallgattunk a diákok pedig megköszönték a szervezőknek, hogy megvalósulhatott ez a szép út.
Vasárnap
A reggelt pakolással- csomagolással kezdtük, majd az utolsó svédasztalos étkezésünk után szobáinkat átadva, Rijeka (Fiume) felé vettük az irányt.
A várost és a város nevezetességeit, főbb történelmi eseményeit ismét Programvezetőnk mutatta be a csoportnak.
Bár a diákok tanulták már, és az idegenvezetésben is elhangzott, mégis rácsodálkozva fedezték fel itt-ott a magyar feliratokat, érdekes volt a rövid ideig Magyarországhoz tartozó térségben megtalálni ezeket a relikviákat.
Hogy kellően átmozgassuk magunkat a hosszú hazaút előtt, végig jártuk a város zarándokhelyéhez vezető igen meredek és igen sok lépcsőből álló útját. (Mintegy érezve is, ahogy bűneinktől megszabadított ez a teljesítmény) Így megtisztulva, még egy kis emelkedőt legyűrve jutottunk fel a várba, ahonnan azonban páratlan panorámával tárult elénk Rijeka, a kikötő és a nyílt tenger látképe, kárpótolva a nehézségekért. A vállalkozó kedvűek még pár lépcsőt bevállalva feljutottak a vár legmagasabb bástyájára, hogy ne csak a tenger felé, hanem a hegyek felé is megcsodálhassák a kilátást.
A megfáradt csapat egy hatalmas, közös fagylaltozással búcsúzott a várostól és a tengeri- tengerparti élményektől.
Többórás hazautunkat immár itthon, Barcson szakítottuk meg, a hazai ízekkel tálalt vacsoránk elfogyasztása után az esti órákban érkeztünk meg Pécsre, a kollégium elé.
Reményeim és a szervezésben részt vevők reményei szerint ez a tartalmas, élménydús és különleges kirándulás kellően felpörgette, összekovácsolta, megfelelően energetizálta a diákokat és ezáltal motiváltabban, hatékonyabban tudnak koncentrálni a következő tanév előttük álló feladataira és a végcélokat jelentő érettségire – felvételire.
Pécs, 2023.09.20. Dancsházy-Nagy Ágnes
csoportvezető
