11. csoport 2024. április
11. csoport
2024.04.13.-án, szombaton, reggel fél nyolckor találkoztunk a csoporttal. Elfogyasztottuk a Hungast által biztosított reggelit, és felvettük az ebédre kapott hideg csomagot. Az osztályból sajnos hiányzott Bogdán Antónia (temetés), Horváth Róbert (egészségügyi probléma) és Kardos Amanda (igazolatlan hiányzás) miatt. Kisérőnk Mogyorósi Tamás volt, aki horvát nyelvtudásával és helyismeretével a szervezésben is oroszlánrészt vállalt.
Nyolckor indultunk egy 20+1 fős bérelt busszal Kopácsra. Az út másfél órán keresztül tartott, 9:30-kor szálltunk le a célunknál. Megvásároltuk a nemzeti park belépőjegyét, így volt idejük a gyerekeknek mosdóba menni, inni, pihenni. Egy gumikerekű „kisvonat” vitt el minket a hajóállomásra. A vízállás kifejezetten alacsony volt. Útközben magyar és horvát nyelvű idegenvezetést kaptunk. Rengeteg volt a vizimadár, főleg kormorán (kárókatona). Szerencsések voltunk, mert négy rétisassal is találkoztunk. A hajózás után visszavonatoztunk a látogatóközpontba, ahol megtekintettük a kiállítást, illetve kaptak a gyerekek egy kis szabadidőt a nézelődéshez.
Eszékre, az állatkerthez dél körül érkeztünk. Szabadon járhatták be a gyerekek, mindenki a saját tempójában. Népszerűek voltak a különféle majmok, vidrák, zsiráfok. A farkasok hatalmas kifutóban élnek, bár sok van belőlük, nagyon kell figyelni, hogy észrevegyük őket.
Következő állomásunk az eszéki vár volt. Itt Mogyorósi Tamás kalauzolt minket. Megnéztük a központját, az egyetlen éppen maradt kaput, templomait. Láttuk az emlékművet, amin egy Zastava tiporja el a tankot, és a szökőkutat, amit Pécs ajándékozott az eszékieknek. Természetesen a Zsolnay gyár készítette. Megcsodáltuk a szecessziós palotákat, a függőhidat. Végül megérkeztünk a Vörös-templomhoz, és a körülötte lévő térhez. Itt kaptak egy jó órányi szabadprogramot a gyerekek. Nézelődtek, bevásároltak, jégkrémeztek.
16:45-kor indultunk el Harkány felé, 18:00-ra, pont a megbeszélt időpontra érkeztünk a vacsorához. A zöldfa étterem nagyon jó ételekkel várt minket. Cukorborsólevessel kezdtünk. A főfogás horvát grilltál volt, ezzel kulinálisan is kapcsolódtunk a horvátországi kiránduláshoz. Kolbász, csirkemell, saslik, csevap, saláta, ajvár, hagyma, lecsós rizs és sültkrumpli volt a tányéron. Befejezésként meggyes piskótát kaptunk vaníliasodóval. A kollégiumhoz este 8-ra értünk vissza.
A nap pozitív meglepetése a buszosunk személye volt. Már több kiránduláson is előfordult, hogy modortalan, alkalmatlan buszosok vittek minket. Józseffel nagyon jó volt utazni, legközelebb érdemes lesz őt kérni.
Vasárnap ismét fél 8-kor találkoztunk a gyerekekkel. A kisérőnk ezúttal Traubert Annamária volt. A hiányzóinkhoz csatlakozott Orsós Kristóf is, neki a sakk megyebajnokságban Szigetváron mérkőzése volt. Hungast reggeli és a hideg ebéd felvétele után indultunk a buszpályaudvar felé. Onnan 8:30-kor indult a buszunk Remeterétre. 4,5 kilométer után érkeztünk a Pálos kolostor romjaihoz. Én a történelmi, Ancsa a földrajzi, biológiai érdekességekről mesélt.
Az ebédet közösen készítettük el. Nagy tüzet raktunk, ami alatt alufóliában minden megsült, rosszabb esetben szénné égett. Nyársakat vágtunk, kolbászt, virslit, szalonnát sütöttünk. Miután nagyon jóllaktunk, pihentünk egy nagyot. Közben a gyerekek találtak denevért, lovat simogattak.
Hazafelé indulva kimentünk a Zsongor-kőre. A Sasfészken keresztül a Babás szerkövekig mentünk. Innen ereszkedtünk le Kővágószőlősre. Sajnos a csoportból néhányan a vártnál lassabban tudtak menni, így 4 perccel lekéstük a buszunkat. Szerencsére a szülők közül többen épp Pécsre tartottak, hogy találkozzanak gyermekükkel. Pyber Attila és Király László segítségével Ancsával ketten, illetve néhány gyerek, bejutottunk a városba. Visszamentünk a maradékért, és este 5 után végre minden gyerek a kollégiumban volt.
Győri Gábor
Pécs 2024-04-15
13. csoport 2024. április
13. csoport
13-as csoport áprilisi bennmaradós hétvégéjének beszámolója
Április 27-én reggel távolsági busszal Szekszárdra utaztunk.
Egy kis séta után a Wosinszky Mór Megyei Múzeumba mentünk, ahol tárlatvezetőnk a múzeum alagsorában jó egy órában beszélt az ott látható gazdag gyűjteményről, régészeti és néprajzi kincsekről, értékekről. Láthattuk a retro kiállítást, a gyerekek feltehettek kérdéseket az őket érdeklő tárgyakról.
Átsétálva a belvároson, a Babits Mihály Emlékházba érkeztünk, ahol szintén magas színvonalú tárlatvezetést kaptunk kiváló költőnk, írónk, Babits Mihály életéről, munkásságáról. Tárlatvezetőnk egy kis játékra is invitálta a fiatalokat a múzeum foglalkoztató szobájában. A kertben a Babits-szobornál csoportképet készítettünk.
Ezután átmentünk a szomszédos épületbe, az Irodalom Házába, mely Mészöly Miklós író életének és munkásságának állít emléket. Tárlatvezetőnk pár percben megosztotta a legfontosabb információkat az íróról.
Az emlékházból kilépve Mogyorósi Tamás kollégám, megalapozva a szurdik-túrát, mesélt a gyerekeknek a földrajzi-történelmi tudnivalókról, a várost híressé tevő borvidékről, minőségi borairól.
A pár hetes tavaszi hideg után kiváló időnk lett szombatra, a kaptatókon felfele talán túl meleg is, de a kisebb-nagyobb, igen rendezett szőlőskertek látványa ezt feledtette velünk. Kedves kis borospincékkel, hangulatos hétvégi házakkal, gondosan megművelt kiskertekkel találkoztunk utunk során, néhol láthattuk, amint a gazdák szorgalmasan tevékenykednek. Utunk során beszélgettünk arról, mennyi munka, energia egy-egy telket valóban rendben tartani.
Folytatva túránkat, meredek falú utakon mentünk tovább, melyeket löszmélyútnak hívnak. Az itteni talajt alkotó elporosodó löszt az erózió pusztította leginkább az évezredek során, s a domboldalakban az emberi tevékenység és lefolyó csapadék hatására jöttek létre e meredek falú szakadékok, löszárkok. Azok a diákjaim, akik közelebb állnak a természethez, sok időt töltenek ott, valóban értékelték e különleges természeti jelenséget, és izgalmas fotókat készítettek.
Kellően kifáradva és megéhezve a Zrínyi Sörkertben fogyasztottuk el ebédünket, majd egy korábbi buszjáratot elérve, indultunk vissza Pécsre.
Vasárnap a pécsi Modern Magyar Képtárba látogattunk el, ahol kiváló tárlatvezetőnk, Somody-Vadvári Katalin kalauzolt bennünket teremről teremre, felkeltve diákjaim érdeklődését a művészetek iránt. Jópofa fotókat készítettek magukról, egymásról a múzeumban, vagyis az értő figyelem mellett úgy tűnik, ennek a generációnak sajátja, hogy önmagukat ily módon vigyék közelebb a kiállított tárgyakhoz.
Hogy feloldjuk a sok-sok „múzeumosdit”, négy csapatot alkotva a ParaParkba mentünk, hogy bevetve minden logikai képességünket, szerencsésen kiszabaduljunk a bazárt szobákból.
Úgy gondolom, igen tartalmas hétvégét töltöttünk együtt.
Hajdú Anett csoportvezető
