10. csoport 2024. június
10. csoport
-
június 15-16.
A program pedagógiai célja
Csoportkohézió erősítése, mozgás és utazási kultúra fejlesztése, történelmi ismeretek és a pécsi helyismeret bővítése
Szombat
Ebben a tanévben az utolsó bentmaradós hétvégénk programjait a gyerekekkel közösen gondoltuk ki, és valósítottuk meg. Nem tudom, hogy a közös tervezésnek hála, vagy, mert régen töltöttünk közösen egy hétvégét, de a hangulat mindkét nap nagyon jó volt. Úgy gondoltam, hogy elég nagyok már ahhoz, hogy jobban kivegyék a részüket a bentmaradós hétvége programjainak átgondolásában. A program kulturális része 100%-ban az ő ötletük volt.
A szeptemberi balatoni hétvégénk emlékére, ezt a tanévet egy balatoni utazással szerettük volna zárni. A különbség csupán annyi volt, hogy nem aludtunk a Balatonon, és bérelt busz helyett, tömegközlekedést választottuk a költséghatékonyság elve alapján.
Reggel 9-kor indult a buszunk, de mi már 8.30-kor a távolsági buszmegállóban álltuk, hogy biztos, hogy felférjünk a buszra. Leleményes kollégistaként számítottunk rá, hogy az egyetlen közvetlen járat a délelőtti órákban a Balatonra népszerű lesz, és mivel nem szerettünk volna lemaradni róla, a korábbi kollégiumból indulás mellett döntöttünk. Igazunk lett, mert háromszor annyi ember szeretett volna lejutni aznap a Balatonra, mint amennyit a busz elbírt, így még egy buszt kellett indítani. Mi az elsők között szállhattunk fel az első buszra, így 11 órára már Balatonlellén voltunk.
A buszról leszállva bejártuk a környéket, elkészítettük a csoportképet, majd a szabadstrand felé vettük az irányt. A gyerekek többsége azonnal kipróbálta milyen a Balaton vize. Irigyeltem a bátorságukat, mert az egész heti rossz idő miatt, a víz hőmérséklete elég hideg volt.
A strandolás után mindenki a maga ritmusában felfedezhette a strand nyújtotta lehetőségeket. Volt, aki napozott, frizbizett, labdázott, olvasott, beszélgetett vagy a telefonját babrálta.
14 órára mentünk ebédelni a Favágó Étterem és Pizzázóba. Az étterem tulajdonosával előre leegyeztettem, hogy ki mit szeretne ebédelni, ezért nagyon gyorsan és gördülékenyen megkapta mindenki az általa választott ételt. Az ebéd finom és bőséges volt.
Ebéd után szabad program következett. Emesével bejártuk a környéket, megnéztük az Óriáskereket és a Vitorlás kikötőt is. Mire visszaértünk a szabadstrandra, addigra a gyerekek ismét a vízben voltak, majd elmentek közösen, osztálypénzből, fagyizni.
Az idő hamar elment, így 17.30 felé elindultunk, hogy elérjük a vonatot, amely először Fonyódra, majd átszállás után, Pécsre hozott haza minket.
Balatonlellén késett a vonat, így csak 4 percünk volt az átszállásra. Volt kis izgalom, hogy elérjük –e Pécsre tartó vonatot, ezért a mozgáskultúránkat csúcsra járatva, futást kértem mindenkitől. Szerencsére a Helikon IC is késett (ezt nem tudhattuk előre), így mindenki szerencsésen elérte a vonatot, ahol újabb meglepetés ért minket. A megvásárolt helyeinken már ültek. Mivel a kalauz sehol nem volt, hogy rendet csináljon, és senki nem adta át a helyét, ezért a gyerekeknek azt javasoltam, hogy mindenki üljön le, ahol helyet talál. Ki a lépcsőn, ki a földön, ki széken talált helyet, de Dombóvár környékén a csoport viszonylag egy vonatkocsiban koncentrálódva, már székeken ült.
Tanulságos volt az utunk, ami a tömegközlekedést illeti, de a csoportra most is nagyon büszke voltam. A gyerekek figyeltek egymásra, arra, amit az osztályfőnökkel kértünk tőlük, és a hangulatot semmi nem tudta elrontani.
Vasárnap
Másnapi programunk 11.15-kor kezdődött. A hétvégénk kulturális programjának kitalálói a gyerekek voltak. Választásuk a Cella Septichora Látogatóközpontra és az Ókeresztény Mauzóleumra esett. Pécs város római kori elődje, Sopianae későrómai, részben ókeresztény északi temetőjének egy része 2000-ben került fel a világörökségi helyszínek közé. Idegenvezetőnk 1 órás interaktív idegenvezetése során tesztelte a gyerekek történelmi és vallással kapcsolatos ismereteit. A gyerekek ügyesen válaszoltak. Sok új ismerettel lettünk gazdagabbak a régészeti leletekkel, feltárásokkal, sírkamrákkal és ókeresztény temetkezési szokásokkal kapcsolatban.
Az Ókeresztény Mauzóleum temetői kápolna egyike Sopianae nagyobb épületeinek. Kétszintes volt, a felszíni kápolna cella memoriaeként szolgált, míg a kriptában temetkeztek. A restaurálás után, Bachman Zoltán tervei alapján, védőépület került a sírkamra köré, melynek falait és freskóit légkondicionált (állandó hőmérsékletű és páratartalmú) levegővel védik. A kellemes, hűs levegőt élvezve bepillantást nyerhettünk a múlt egy részletébe.
A programot követően visszasétáltunk a kollégiumba, ahol elfogyasztották a gyerekek az ebédet, majd folytattuk a programunkat a Kultik Moziban, ahol közösen megnéztük az Agymanók 2. című mesét. A mese műfajához képest nagyon tanulságos volt, mert a kamaszkori érzelmi változásokról szólt. Sokan magukra ismertek egy-egy érzelemmel kapcsolatban, volt, aki el is érzékenyült a mesefilm végére.
Összeségében egy nagyon jó hangulatú bentmaradós hétvégével zártuk a 11. évfolyamot. Jó ötletnek bizonyult, hogy a gyerekeket bevontam a programok kitalálásában, mert így a megvalósításukat is jobban a magukénak érezték. A gyerekek többször bizonyították már, hogy a csoportkohéziónk erős. Lehet rájuk számítani, fegyelmezetten (is) tudnak viselkedni. A távolsági buszon és a vonaton is megdicsérték őket az utasok. Büszkék voltunk rájuk az osztályfőnökkel.
Traubert Annamária
csoportvezető
13. csoport 2024. június
13. csoport
13-as csoport júniusi bennmaradós hétvégéjének beszámolója
- június 15-16.
- június 15-én a Komlón található Mini Zooban élő állatokat látogattuk meg.
Utazásunkban segítséget kaptunk egy diáklányom polgármester édesapjától, aki felajánlott két falubuszt erre az alkalomra, hogy a csoport kényelmesen elférjen, illetve könnyebben megközelítsük a tervezett helyszíneket.
Belépőink megváltása után egy rövid előadás következett a mini állatkertben található állatokról, odakerülésük körülményeiről. Elég hamar kiderült számunkra, hogy a zoo állatkerti funkciója mellett menhelyi szerepet is betölt, hiszen pár állat igen nehéz körülmények közül került ide. Legutóbb a kis vadmacskát fogták be Kaposvár környékén, sokunk kedvence is lett hamar a szürke, fújós kis szőrcsomó. Miután diákjaim meghallgatták és megértették az állatkert betartandó szabályait, az egyik gondozónő, kezében kaméleont tartva, végigsétált a gyerekek között, akik ujjaikkal finoman megsimogathatták ezt a különleges állatot. Ezután Faragó Endre, a Mini Zoo tulajdonosa kihozta a különleges mintázatú, és igen hosszú boát, melyet páran a nyakukba vehettek. Furcsa, érdekes érzésekről számoltak be a gyerekek, amint csúszott, tekeredett rajtuk a kígyó. Többen is meg merték simogatni az állatot, majd miután visszakerült a helyére, a gyerekek szétszóródtak, és kedvükre tekinthették vagy simogathatták meg az ott élő állatokat. A gyűrűsfarkú makik nagy kedvencek lettek, de szívesen időztek a nyulaknál, tengerimalacoknál és a bengáli macskáknál. Bottal disznót simogattak, szelíd őzeket etettek helyben vásárolt csemegéből, figyelték a kengurukat, beültek a papagájokhoz, akik közül egy bátrabb az egyik fiúdiákom vállára röpült.
Az ott töltött másfél órában diákjaim nagyon jól érezték magukat a különleges és igen szépen tartott állatok között. Többen mondák, mivel nem nagy a távolság lakóhelyük és a Mini Zoo között, hogy a nyár folyamán újra el szeretnének jönni a családjukkal. Úgy gondolom, jó döntés volt meglátogatni ezt a különleges, barátságos és jó hangulatú kis állatkertet.
Falubuszainkkal Mánfa felé vettük az irányt, ahol a Sarlós Boldogasszony templomot tekintettük meg, melynek alapjai az Árpád-korban épültek. Röviden ismertettem a gyerekekkel a templom történetét, újrafelfedezésének legendáját, a benne, rajta található román és gótikus stílusjegyeket. Tetszett nekik ez a kis ékszerdoboz, és bár alapvetően zárva van, de falugondnok úr bárki számára szívesen kinyitja megtekintésre, illetve nagyobb ünnepekkor szentmisét is tartanak itt, kérésre pedig esküvőket. Utóbbi információ a romantikus lelkületű lány diákjaim számára volt izgalmas, de hozzátettem, hogy engem is meg kell hívni majd a nagy eseményre.
Ezután a kollégium felé vettük az irányt, megérkezéskor hálás köszönetet mondtam sofőrjeinknek, majd szorgalmasan nekiálltunk a szalonnázás előkészületeinek a kollégium hátsó udvarán.
Pár fiú diákom hosszasan küzdött azért, hogy tábortüzünk folyamatos legyen. Előző nap egy másik csoport bográcsozott, a tüzet teljesen eloltva vizet használtak, de a hely a nagy meleg ellenére sem száradt ki teljesen. Igen sokat vidultunk ezen a szituáción, a végén leginkább már kínunkban. Éhes gyerekeim egyben kreatívak is, nem volt mire várni, így ügyes lányaim hideg szendvicseket készítettek többek számára. Szólt a zene, és hogy a hangulatot fokozzuk, egy fiú diákommal táncra perdültünk, azonban a többiek sajnos ülve maradtak, viszont sokat beszélgettünk a nyári tervekről, a jövő tanévről. Páran labdajátékba kezdtek vagy tollasoztak, és végül sikerült nyársalnunk is. A program végén a gyerekek egy része segített a kinn lévő ételek, ásványvizek, egyéb kellékek elpakolásában, majd pihenni tértek szobáikba. Kellemes napot zárva elköszöntem tőlük.
Másnap különbuszunk reggel 7-kor indult a horvátországi Jankovacra, hogy megcsodáljuk a tiszta időben a Mecsekből is látható Papuk-hegység egy részét, és sétáljunk a friss zöldben egy jót. Diákjaim becenevet is adtak a hegynek Pupák néven. Igazán helyesek és kreatívak ezek a Z generációs gyerekek. Mogyorósi Tamás kollégám megváltotta a fejenkénti 3 euró belépőt, majd megkezdhettük a túrát. Különleges tavat, dús zöld növényeket, Jankovich gróf sírját, szűk barlangot láthattunk útközben sokszor falépcsőkön menetelve, többször pihenőt tartva, majd az üvegfúvó család sírjainál is megállva kollégám számos érdekes információval látta el diákjaimat. Végül következett az egyik legszebb vízesés, amit láttak, a bátrabbak feljebb is kapaszkodtak a hegyoldalon. Vagány csoportképeket készítettünk, kellemesen megpihentünk ezen a csodálatos helyen, többen frissítették fel bőrüket a láthatóan is tiszta vízzel, majd visszaszálltunk az autóbuszba.
Orahovica felé vettük az irányt, ahol a Rózsa-várat tekintettük meg. Csoportom felén a mindössze 25 perces, de meredek kaptató kifogott, páran épphogycsak beléptek a romok közé, azonnal is fordultak ki onnan. A valóban kíváncsi és kitartó diákjaim érdeklődve szemlélték a növényekkel benőtt régi várromot, és kíváncsian kérdezték, honnan látható a Mecsek. Olyan gyerekekkel mindig öröm dolgozni, akik képesek megfogni a dolgok jó oldalát, és valódi kíváncsiság, érdeklődés vezérli őket. Ők azok, akik összeálltak a csoportképre is, a többiek a várrom előtt bosszankodtak. Kollégáimmal azt gondoltuk, hogy a kinn várakozók lesznek az elsők, akik a hegy alatt elterülő tiszta vízű tóba bemennek fürdeni, de nagyot tévedtünk. Ugyan a tó és környéke nagyon tetszett nekik, de a legtöbben inkább a fa árnyékában hűsölve, esetleg sétálgatva töltötték el az időt. A jelenlévő 22 diákból mindössze talán heten mentek be úszni, vagy a mélyebb szakaszon ugrálni a vízbe. Pár diák sétált be valameddig a vízbe, majd napoztak, jégkrémet eszegettek, üdítőztek.
Alapvetően az, hogy ebben a tanévben is el tudott jutni csoportom külföldre (még ha „csak” Horvátországba is), nagy dolog, tekintve a megemelkedett árakat, illetve azt, hogy talán a csoport harmadánál jellemző, hogy a szülők egyáltalán külföldre viszik, illetve tudják vinni gyermekeiket.
Estebédünket a jóhírű siklósi Vasutas vendéglőben fogyasztottuk el, a finom és bőséges étektől mindenki jóllakott, majd visszautaztunk a kollégiumba.
Sikeres tanévzáró bennmaradóst tudhatunk magunk mögött, jól indul tehát a nyári szünet.
Hajdú Anett csoportvezető
