10. csoport 2024. szeptember
10. csoport
2024. szeptember 06-08.
A program pedagógiai célja
Mozgáskultúra fejlesztése, környezeti nevelés, természeti értékeink megismerése, földrajzi és történelmi ismeretek bővítése, közös élmények szerzése, csoportkohézió erősítése
Péntek
Eddigi hétvégéinktől eltérően a végzős évünk első bentmaradós hétvégéje szombat helyett már pénteken elkezdődött. Az iskola igazgatója engedélyezte számunkra az egy nappal korábbi indulást, ami a nagy távolság megtétele miatt indokolt volt.
Idegenvezetőnk egész hétvégén AJTP programgazdánk, Mogyorósi Tamás, volt, aki amellett, hogy leszervezte számunkra ezt a hétvégét, bőséges ismerettel gazdagított minket az adott programokra vonatkozóan. Az időjárás kegyes volt hozzánk: napsütéses, igazi tengerparti időnk volt egész hétvégén.
Pénteken 6 órakor indultunk a kollégiumtól 20 fős kisbusszal. Az 5 év alatt ritka volt, hogy a gyerekek késtek, ha egy-egy időpontot megbeszéltünk, de ezt a kirándulást annyira várták, hogy már a buszon ült mindenki, mire az osztályfőnökkel megérkeztünk 15 perccel az indulás előtt.
Az út jó hangulatban telt.
Első állomásunk a Kamačnik kanyonhoz vezetett, ahol egy kellemes tempójú sétát tettünk a Kamačnik folyó mentén. A fiúk annyira élvezték a túrát, hogy megnéztek olyan ösvényeket is, ahova a csoport többségével, az útvonalat követve, nem jutottunk el.
Mivel reggel még esett az eső, ezért a vizes kövek és a lehullott falevelek miatt a lábunk elé kellett néznünk. Néha emlékeztettem őket, hogy álljanak meg, és nézzenek körül, mert csodás látványban volt részünk egész utunk során. A ciklámenek még nyíltak, és a folyóban pisztrángok is úszkáltak.
A kanyon végállomását egy karsztforrás jelentette, ami kristályszínű tónak nézett ki. Mélysége: 118 m, és forrás lévén többen megtöltöttük a kulacsunkat a hideg vízzel.
A túrát követően visszaszálltunk a kisbuszba, és folytattuk utunkat Kraljevicára, ahol elfoglaltuk a szállásunkat. 2-3 fős szobákban kerültünk elhelyezésre. Az utazás előtt kértem a gyerekeket, hogy osszák be, ki kivel szeretne együtt lenni egy szobában. Miután mindenki elfoglalta a szobáját, a szállodához tartozó strand felé vettük az irányt.
A csoport tagjainak többsége először járt a tengernél. Sokan búvárszemüveget húztak, hogy lássák az alattuk lévő élővilágot, úsztak a bójákig, játszottak, élvezték a sós vizet.
A tengeri élmények után éhes hassal készültünk a vacsorára. A szálloda éttermében svédasztalos vacsora várt ránk, ahol mindenki megtalálta a bőséges választéknak köszönhetően, a fogára való falatot.
Vacsorát követően kezdődött a gyerekek kedvenc napirendi pontja a szabadidő.
Szombat
A svédasztalos reggelit követően buszra szálltunk, és elutaztunk Krk szigetre. Az óvárost körbejárva megnéztük a fő nevezetességeket és a város szabad strandját. Az ezt követő 3 órában mindenki a saját ritmusában fedezhette fel a sziget nyújtotta lehetőségeket. Többen visszamentek az óvárosba sétálni, ajándéktárgyakat vásárolni a szeretteiknek, de voltak, akik azonnal a Portopisana strand felé vették az irányt. A szálloda strandjával ellentétben itt homokos volt a tengerpart. A búvárszemüvegnek hála a halak mellett apró rákokkal és tengeri uborkával is találkoztak a gyerekek.
A nap programjának itt még nem volt vége. A szabad idő letelte után ismét buszra szálltunk, és megnéztük Krk sziget egyik városát, Vrbniket. Vrbnik nagyon hangulatos mediterrán tengerparti kis város, ahol a belvárosi sétát követően, átpréseltük magunkat a világ legszűkebb utcáján. Mivel szeretem a kihívásokat, amiben általában partnerek a gyerekek is, ezért itt készítettük el a közös csoportképünket.
A kötelező programnak nem volt ugyan a része, de angol ötösért többen a csoportból bevállalták, hogy lesétálunk a város tengerpartjára. Gyönyörű, hívogató, aprókavicsos volt a tenger.
Visszasétálva a csoport többi tagjához, ismét buszra szálltunk, és a szállás felé vettük az irányt, ahol a nap hátralévő részében a szabadidőé volt a főszerep. A csoport fele lement a tengerhez fürödni, többen sétáltak a tenger partján, és voltak, akik a szobájukban pihentek vacsoráig.
Jó volt ebben a napban, hogy nem kellett nagy távolságot utazni. Ki tudtuk élvezni a kulturális programok mellett a napsütést, a tengert, és hogy együtt lehetünk.
Vasárnap
Reggelit követően, összepakoltunk, és elhagytuk a szállást.
Rijekába (más nevén Fiume-ba) utaztunk, ahol a buszon meghallgattuk a város történelmének magyar vonatkozásait.
A buszról leszállva a kikötőben sétáltunk, ahol felfedezhettünk magyar vasöntvényeket, majd ezt követően végig sétáltunk a Korzón, ami Rijeka főutcája, és megnéztük a belváros nevezetességeit. Láttuk többek között a színház épületét, a piacot, a ferde tornyot, és a székesegyházat is. Végig sétáltunk egy földalatti óvóhelyen, ahová támadás elől menekülhettek az emberek.
A városi sétát követően felküzdöttük magunkat a 655 lépcsőfokból álló zarándokúton.
A nap utolsó programjaként a Trsat várat néztük meg, amelynek bástyájáról csodás panoráma nyílt a tengere és Rijeka városára.
A gyerekek meglepetése, a lépcsőfokok megmászása miatt, 2 gombóc fagyi volt, amelynek óriási sikere volt. Az elhasznált energiaraktárakat feltöltve szálltunk fel a buszra, hogy megkezdjük hosszú hazautunkat. Barcson megálltuk még a Gurító Csárdában, ahol elfogyasztottuk a vacsoránkat. Teli hassal szálltuk fel ismét a buszra, majd a maradék kilométereket letudva érkeztünk meg a kollégiumhoz.
Jól sikerül tanév indító hétvégét tudhattunk magunk mögött sok napsütéssel, jó programokkal, érdekes információkkal, ételekkel és sok szabadidővel. Nem volt kapkodás, élveztük a tengert, a napsütést, a programokat és egymás társaságát is.
Remélem ez a hétvége elég lendületet adott ahhoz, hogy a végzős tanévünket sikeresen zárjuk!
Traubert Annamária
csoportvezető
11. csoport 2024. szeptember
11. csoport
Beszámoló bentmaradós hétvégéről
2024.09.27-29
Pécs-Gyula-Nagyvárad-Kalotaszentkirály-Torda-Kolozsvár-Kalotaszentkirály-Nagyvárad-Szeged-Pécs
A kiránduláson minden diák megjelent, hiányzó nem volt. Kisérő pedagógusok Bolla Korinna, Geráné Kovács Katalin, Mogyorósi Tamás és Győri Gábor voltak.
2024. szeptember 27.-én reggel 5:30-kor indultunk a 12. csoporttal együtt Kolozsvárra. Két rövid megálló után érkeztünk Méhkerékre a határhoz. Ott viszonylag gyorsan átmentünk volna, de kiderült, hogy Csató Emília nem rendelkezik érvényes személyi igazolvánnyal. Visszamentünk Gyulára az okmányirodára. Kapott ideiglenes személyi igazolványt, de ez a hiba több tízezer forint többletköltséget jelentett az 50 kilométer kitérő miatt. Végül legalább két óra késéssel hagytuk el a határátkelőt. Nagyszalontán így nem maradt időnk megállni. A Mogyorósi Tamás által szervezett gyalogtúrát is nagyon le kellett rövidítenünk. A gyerekek így is látták a Sebes-Kőrös felső folyását és egy vízesést. Szürkületkor értünk vissza a buszhoz. A tartalmas vacsora elfogyasztása után elfoglaltuk a szállásunkat és viszonylag hamar elaludtunk.
Szombaton a reggeli után indultunk Tordára. A boltnál megálltunk, hogy mindenki vehessen magának üdítőt, rágcsálnivalót. Számomra meglepetés volt, hogy 50 emberrel még ez is milyen bonyolult, több, mint fél óránk ment rá. Tordára érkezve megtekintettük a sóbányát, szerintem nagy élmény volt a gyerekek számára. Többségük nem járt még hasonló helyen. Délben a Mikó étteremben ebédeltünk, számomra talán ez volt a legjobban sikerült étkezés az úton. A görög csorba és a töltöttkáposzta jellegzetesen erdélyi volt, a gyerekek mégsem idegenkedtek tőle, a túlnyomó többségnek ízlett. A várost Péter Mónika Mária tanfelügyelő mutatta meg a csapatnak. Jártunk a Béke téren, a városfalnál, a Farkas utcában az egyetem főépületénél, a református templomnál és kollégiumnál, a Mátyás szobornál, Szent Mihály templomnál, Mátyás szülőházánál. Végül kaptak egy kis szabadprogramot a gyerekek, vásárolhattak, vagy pihentetek. Este sötétben mentünk Kalotaszentkirály felé, ahol vacsora, fürdés és alvás várt minket.
Vasárnap reggel a szokottnál is korábban keltünk. A kalotaszegi tájházat, múzeumot néztük meg. Ezért fizetnünk sem kellett, szívességből engedtek be minket. Az esősre fordult időben indultunk Nagyváradra. Ott megtekintettük a belváros historizáló, eklektikus és szecessziós épületeit. Mogyorósi Tamás ismertette velünk a várost. Ebédre hamburgert ettünk. Olcsón jóllaktunk, és nem is volt rossz. Hazafelé Szalontán keresztül mentünk Szegedre. Ott megvacsoráztunk, este 8 körül már a kollégiumnál voltunk.
Összességében egy nagyon hasznos, de fárasztó kiránduláson vagyunk túl. A tapasztalatok alapján gondolkodnunk kell azon, hogy a rendelkezésre álló források elegendőek-e egy ilyen úthoz, illetve ha legközelebb hasonlót szervezünk, akkor hogyan lehet jobban felhasználni a lehetőségeinket.
Pécs, 2024. 10. 01. Győri Gábor
9. csoport 2024. szeptember
9. csoport
- 09.07-08.
A szeptemberi kollégiumi hétvége a 9.csoport 2024/2025 tanév kezdő csoportjának első bentmaradós alkalma volt.
A csoport teljes létszámban vett részt a programon. A közelben lakó diákok hazamehettek a pénteki napon iskola után, de szombat reggelre mindenki pontosan visszaért a megbeszélt időpontra. Sajnos az idő az addigi 40 fokból hirtelen – egy markáns hidegfrontnak köszönhetően – 12-15 fokra és esőre váltott. Mivel az előrejelzéseket hallottuk, felkészültünk, a diákok hoztak magukkal melegebb ruházatot is.
Szombat
A csoport a kollégiumi hétévégék sorát Pécs város történelmi helyszíneinek megismerésével kezdte. Az ókori Pécs és az erre épülő középkori és újkori város jellegzetességeinek bemutatása fontos feladata ennek a tanévnek. Nem csak a történelmi ismertek bővítése, mélyítése és az építészeti különlegességek szempontjából, hanem a diákok jelenlegi lakhelyéül szolgáló nagyváros feltérképezése, útvonalainak megismerése, közlekedési lehetőségeinek elsajátítása szempontjából is szükséges. Mint a nap során kiderült, valóban volt diák, aki még nem utazott helyi járaton és soha nem kezelt buszjegyet.
A napot a Cella Septichora látogatóközpontban kezdtük, ahol idegenvezetéssel járhattuk végig az ókori Pécs feltárt épületeit. Az interaktív tárlatvezetésen a diákoknak lehetőségük volt betekintést nyerni a régi korok szokásaiba, életvitelébe. A kiállítás megtekintése után kipróbálhatták a római katonák és az akkor itt élő nép társasjátékait.
Sajnos a kollégiumba visszavezető rövid sétánk alatt egy nagyobb eső elkapott minket, így az ebéd utáni idő leginkább az átöltözéssel, ruhaszárítással telt.
A délután folyamán busszal közlekedve értünk a következő helyszínre, a közelmúltban nyílt UV Birodalom helyszínére. „Játszóház”-nak nevezhető létesítményben 17 különböző nehézségű mini golf pálya és 12 féle ügyességi-logikai játék található. A helyszín különlegessége hogy a falakon többek között pécsi vonatkozású képek láthatóak, illetve a golfpályák kisebb építményei Pécs város jellegzetes épületeit formázzák meg, mindezt UV fényben különleges színek teszik izgalmassá.
A diákoknak csapatokat kellett alkotniuk és így haladtak végig az egyes feladatokon, versenyezhettek is egymással. A program elsősorban a csapatépítés tekintetében volt fontos elem a kezdő csoportnál, de a másodlagos cél a város helyszíneinek beazonosítása játékos formában. A játékokat addig vehettük igénybe, ameddig az összes csapat végig nem ért a pályákon, időkorlát nem volt.
A hazafelé úton ismét jól eláztunk, de az este folyamán sikerült mindenkinek megszárítania a ruháit.
Vasárnap
Sajnos az időjárással továbbra sem volt szerencsénk, így a betervezett mecseki kirándulásunk elmaradt.
A délelőttöt az előző nap hallott, látott információk ismétlésével, feldolgozásával töltöttük. Az ismeretek mélyítése egy 25 kérdésből álló TOTO –kitöltésével és megbeszélésével történt, amit egy általunk készített, az eseményeket, helyszíneket, felidéző PPT egészített ki.
Ebéd után a kollégiumi szobákban raktunk rendet, kitakarítottunk és mindenki a következő tanítási napra készült a hétvége visszalévő óráiban.
