11. csoport 2024. november
11. csoport
Abaliget-Szigetvár 2024 november 23.-24.
Szombat reggel fél 8-kor találkoztunk a gyerekekkel. Barta Adél családi program miatt hiányzott, a többi 18 fegyelmezetten időben ott volt. Reggeliztek, majd elindultunk a buszvégállomás irányába. Kolb-Mesterfalvi Ilona segített a program lebonyolításában. A 8:30-kor induló abaligeti buszra Ilivel felszállt a csoport nagyobb része, én három olyan gyerekkel, akinek nem volt ott a bérlete, autóba ültem. Azért volt szükség az autós kíséretre, mert a nyársakat, ennivalót, tűzifát kellett szállítanunk, ráadásul bérlet sem volt mindenkinél.
Abaligeten felfedeztük a szalonnasütő helyünket, A Mecsek északi felén az ősz helyett tél fogadott minket. A szalonnasütő betongyűrűkben állt a víz, ami persze ekkor jég volt. A padokat és asztalokat szintén jégréteg takarta. Látszott, hogy a programot nagyon nehezen tudjuk a tervezett módon végrehajtani.
A barlangban rengeteg denevért és cseppkövet láttunk. Az állatnyomok, mellékjáratok bejáratai tették még érdekesebbé a sétát. Az oda-vissza kb. 1 kilométeres sétát kevesebb mint egy óra alatt megtettük, így hatalmas szerencsénkre elértük a Pécs felé tartó 11-es buszt. Lehetőségünk nyílt a zord körülmények helyett a kollégium udvarán sütni meg az ebédünket.
Az ebéd elkészítésénél minden nagyon jól alakult. Sokkal melegebb volt mint Abaligeten, tudtunk tányérokat kihozni, szükség esetén kezet mosni. Látszott, hogy az elmúlt valamivel több, mint 2 évben a csoport hatalmas fejlődésen ment keresztül. Mindenki ott volt, segített, részt vett a közös tevékenységben. Hagymát, cukkinit, szalonnát, sonkát, debrecenit sütöttünk. Volt hozzá kenyerünk, zöldpaprikánk és savanyú uborkánk is. Három órára elfogyasztottuk az ebédünket és mindent összepakoltunk.
Vasárnap ismét fél 8-ra mentem a kollégiumba, mert a rabok érkezése előtt akartam jönni. A kisérőnk ezen a napon Traubert Annamária lett. A diákok közül ismét csak Adél hiányzott. A reggelink 8 órától volt, fél 9-kor indultunk a szigetvári buszhoz. Ezúttal mind együtt mentünk a buszig, ahol szerencsére nem volt tömeg.
Szigetváron egyenesen a várhoz mentünk. Itt a kastélyban idegenvezető kalauzolt minket. Innen átmentünk a fegyverbemutatóra, ahol egy másik idegenvezető mutatta meg nekünk a tárgyakat, az egyik puskával lőtt is egy nagyon hangosat. Az interaktív múzeumi részlegben egy harmadik muzeológus kísért minket körbe. A következő állomás a mecset és minarett, majd a várfal lett. Úgy töltöttünk el a várban két és fél órát, hogy a végén sürgetnem kellett a csoportot, érjük el az ebédünket.
Az ebédet a Kumilla étteremben kaptuk, kitűnő volt. Gazdag húsleves, rántott hús, rizibizi, káposztasaláta volt a menü. A gyerekek annyit ettek, amennyi csak beléjük fért. A maradékot el is csomagolták nekünk vacsorára.
Az állomás felé útba ejtettük a legérdekesebb épületeket: a zsinagógát, a vígadót, Zrínyi teret a dzsámiból lett katolikus templommal, a szecessziós gimnázium épületet, a „török házat”, mely karavánszerály volt eredetileg.
A vonatunk késett, így 4 óra után értünk Pécsre. Úgy gondolom, hogy a néhol nehéz körülmények ellenére sikerült egy érdekes, hasznos hétvégét eltöltenünk, céljaink megvalósultak.
13. csoport 2024. november
13. csoport
- november 9-én távolsági busszal Pécsváradra utaztunk.
A vár megtekintése előtt Mogyorósi Tamás kollégám a vár kertjében számos érdekességet osztott meg a diákokkal a város kapcsán. Ahogy kinyitott a vár, meg is kezdődött az idegenvezetés. Az idegenvezető úr részletekbe menően taglalta a régészeti leletekkel kapcsolatos érdekes tudnivalókat. A három terem megtekintése után helyet foglaltunk a különleges hangulatú, esküvői szertartásokra ma is használatos kápolnában. A lelkes diákok jó fotókat készítettek társaikról.
A várból kilépve elindultunk a túra ösvény irányába. Amíg Pécsen ködös idő volt, Pécsváradon kezdett felszakadozni a ködpaplan. Minél magasabbra gyalogoltunk, annál naposabb, kellemesebb időnk volt, melynek nagyon örültem, tekintve, hogy november első hetén túl voltunk már.
Az út igen jól járható volt, a levegő tiszta. Lassan kerültek le a gyerekekről a kisebb kabátok, mellények.
Kollégám, vezetve a csoportot, mindig figyel arra, hogy egy-egy szakasz után pihenőidőt biztosítson a diákoknak. Én a “seprű” szerepét töltöm be, vagyis azokkal a gyerekekkel bandukolok a végén, akik kicsit komótosabban, a maguk tempójában tudnak gyalogolni.
A kolléga minden pihenőidőnél felhívja a diákok figyelmét természeti környezetünk szépségére, értékeire. Fákat határozunk meg: bükköt, gyertyánt, tölgyet.
A Zengőn lévő kilátóig párszor megálltunk, a gyerekek szendvicset, csokit ettek, pótolták a folyadékot. Túrázókkal és futókkal is találkoztunk utunk során mind felfele, mind lefele. Tudatosítottuk bennük, hogy amíg a csoportból egyesek kifogásolják, hogy éppen hegynek felfele gyalogolunk, addig szépkorúak túrabottal, mosollyal az arcukon élvezik a friss levegőt, jó időt és a mozgás örömét.
A kilátóba mindenki felment, az elénk táruló táj gyönyörű volt. A lelkesebb diákok fotókat készítettek a tájról, egymásról.
Egy lánynak lett kisebbfajta pánikrohama amiatt, hogy lefelé haladva a magasban a lépcső rácsain át látja a földet. Lassú menetben lekísértük, és a lenti rönkpadon hagytuk pihenni. A túra ezután lefele folytatódott, az említett kislány kisebb-nagyobb fizikai-lelki támogatásokkal le tudott jönni a hegyről.
A hosszúhetényi Tavasz Étteremben elfogyasztottuk előzetesen megrendelt egytál ételünket. A „klasszikus” menüt rendeltem, rántott húst hasábbal, és azt kell mondjam, hogy a finom tartármártással együtt az egyik legjobb ilyen típusú ételt ettük ezen a kellemes, tiszta és jó hangulatú helyen.
Hosszúhetényben külön buszra tudtunk felszállni, miután előzetesen be lett jelentve a csoport, és nagyon hamar Pécsre értünk.
Másnap 10 órára voltunk bejelentve a pécsi Csontváry Múzeumba. Minden hónap második hétvégéjén ingyenes a múzeum megtekintése. Úgy érzem, egyre jobban rá kell állni erre az attitűdre, ha spórolni szeretnék a csoportnak. Mindössze a tárlatvezetés díját kellett kifizetni.
Kitűnő szakember, Jankó Mátyás vezetett minket végig Csontváry világán, végig fenntartva a gyerekek érdeklődését. A végén nagy tapssal köszönték meg diákjaim a kiváló tárlatvezetést.
Visszaérve a kollégiumba kezdetét vette a művészetterápiás foglalkozás. Tihanyi Éva kolléganőm A magányos cédrus témában kért alkotásokat a gyerekektől. Volt pár hiányzóm, így én is helyet foglalhattam az egyik asztalnál. Kolléganőm Vivaldi: Négy évszak művét aláfestő zeneként bekapcsolta a diákok számára, hogy még inkább elmélyülhessenek munkájukban. Fel-felpillantva érzékeltem, hogy még a „nagydumások” is dolgoznak elmélyülten. Voltak, akik majdnem egy óráig is dolgoztak művükön. Aki akarta, bemutathatta alkotását a többieknek. A feladat végén kolléganőm megköszönte a diákok munkáját.
Kollégiumunk egyik kiemelt rendezvényén, a KÖD-ön (Kodály Őszi Diákfesztivál) ki lettek állítva a cédrus-rajzok.
Hajdú Anett
9. csoport 2024. november
9. csoport
2024.11.22.-23.
Budapest
A kollégiumi hétvége a 9.csoport második bentmaradós hétvégéjként került megszervezésre. Az október- november hónap költségvetését összevonva lehetőség nyílt, hogy nagyobb, éjszakát is magába foglaló kirándulást tervezzünk. A csoport első nagyobb és kétnapos túrájára igyekeztem felkészíteni a diákokat. Fontosnak tartottam a kirándulás tervezett programját, a megtekinteni kívánt múzeumokat, a budapesti közlekedésünk állomásait egy csoportfoglalkozás keretében a csoport tagjaival feldolgozni, hogy így „képben” legyenek ők is a részletekkel.
A kirándulás idejét egy budapesti színházi előadás időpontja határozta meg, így pénteken iskola után indult a program.
Péntek
A csoport diákjai igazgatói engedéllyel péntek délben eljöhettek az iskolából, a kollégiumban ebédeltek, és ezután a vasútállomásról a Mecsek IC-vel utazva vette kezdetét a kollégiumi hétévége.
Az időjárás aznap nem volt túl kegyes, reggel óta szakadt az eső, amikor az állomáson várakoztunk már havaseső esett, erős szél fújt. Csak reménykedtünk benne, hogy mire Pestre érünk, kicsivel jobb lesz az idő. Valóban így is történt. Budapesten már nem esett az eső, mire odaértünk. Igaz, hogy majd’ 3 órás késéssel, többszöri átszállással sikerült az utunkat csak befejezni. Az időközben elesett hó és a viharos szél miatt, leszakadtak vezetékek, ezért nem tudott a vonatunk csak Pusztaszabolcsig menni, ott átszálltunk egy másik szerelvényre, amelyik szintén csak egy rövid szakaszon közlekedett, de legalább beértünk Budapest vonzáskörzetébe és innen busszal tudtunk továbbmenni. Igaz, hogy csak a harmadik járatra fértünk föl, de arra is csak feltömörülve. A buszsofőr ajánlására egy újabb átszállás várt ránk és végül metróval értünk be a Keleti pályaudvarra, ahol már órák óta lennünk kellett volna. A kísérőtanár (Tóth Attila) segítségével a csoport sietett a szállásra lepakolni, ami szerencsére közel volt a pályaudvarhoz, míg én megvettem a budapesti közlekedéshez szükséges jegyeinket. De hiába ért oda frissen a rendelt pizzánk, már nem volt idő az elfogyasztására. Aztán újra a Keletiből indultunk metróval a Deák térig, a gyönyörűen kivilágított Váci utcán és a Vörösmarty téri adventi vásáron átsietve végül is időben beértünk a színházba.
A Pesti színház Toldi előadását néztük meg, melyet azért tartottam fontosnak, mert a művet szerző költő, a magyar irodalom nagy alakja, programunk névadója is. Emellett a diákok a művel rendszeresen foglalkoznak az iskolában.
Toldi Miklós a hősiesség és a bátorság, a kitartás és a hűség, a becsület és az emberség példaképe. Arany János elbeszélő költeménye, a magyar irodalom klasszikus remekműve 1846-ban született a Kisfaludy Társaság pályázati felhívására. Az elismerésért és megbecsülésért küzdő fiú lebilincselő kalandjai a Pesti Színházban elevenedtek meg Csőre Gábor előadásában, melyet az élőzene és a különleges vizuális effektek igazi mai történetté varázsoltak.
A színházi előadás után a késő esti órákban értünk vissza a szállásunkat adó kollégiumba. Nem számított, hogy már kihűltek pizzák, így is csillapították farkaséhségünket.
Szombat
A szombat reggelünket már nyugodtabban a szobák rendbe tételével kezdtük. Majd bőséges, házi készítésű reggelit fogyasztottunk egy közeli étteremben. A reggelink után trolibusszal érkeztünk a Hősök terére, és tekintettük meg a nevezetes építményeit, majd a Vajdahunyad várába igyekeztünk, ahol már vártak minket a Mezőgazdasági Múzemban. A nyitás időpontjánál korábban beengedték a csoportunkat, hogy még az érkező családok előtt végig tudjuk járni a Varázslómester szigete című interaktív kiállítást. A diákoknak csapatokat kellett alkotniuk és kis füzeteket kaptak, amelyben instrukciókat találhattak a különböző feladatok megoldásához. A 16 állomásos kiállítás rendkívül látványos, érdekes és izgalmas volt. A feladatok teljesítése után kisebb ajándékot kaptak a csapatok.
Ezután lehetőségünk nyílt még az állandó kiállítások megtekintésére. Meglepő módon rendkívül érdeklődőek voltak akár a mezőgazdasági, akár a vadászati- halászati kiállítás részen jártunk. Az egészséges életmódra való nevelést is érintette az egyik kiállítóterem, ahol szintén játékos szerkezetek, interaktív állomásokon megoldandó feladatok várták a diákokat.
A Mezőgazdasági múzeum után még felmásztunk a Vajdahunyad várának kaputornyába.
A délelőttünket a vártól pár száz méterre lévő Magyar Zene házában folytattuk. Az előkészítő foglalkozáson már beszéltünk róla, de „élőben” látni még nagyobb élmény volt ezt a nemrég nyílt, építészetileg is különleges épületet. Kívülről is lenyűgöző, de belülről még ennél is több meglepetést nyújtó múzeum mindannyiunk nagy kedvence lett ezen a napon.
A Magyar Zene Házában különleges zenei tárlat mutatja be a zene történetének legfontosabb állomásait „ A Hangdimenziók – Zenei utazások térben és időben” című állandó, interaktív kiállítás európai, illetve magyar fókusszal. Az ősi ritmusoktól elindulva egészen a 21. századig az élet körforgásán keresztül meséli el a zene jelentőségét, végighalad a legfontosabb zenetörténeti fordulópontokon, kiemelve egy-egy ikonikus alkotót. A kiállítás előszeretettel használja a technológia eszközeit és játékosan vonja be a látogatót, hogy új ismereteket nyújtson a zenéről.
Ahogy az előző múzeumnál is bevonódtak a diákok, most szinte eggyé váltak a kiállítással. Fejhallgatókon keresztül navigáltak minket az egyes részeken át, mindig folyamatosan szólt az aktuális témához kapcsolódó zene és a hozzá szükséges ismeretek. A diákok egyénileg, saját tempójukban haladhattak végig a kiállítótéren. Ez volt az a múzeum, ahonnan úgy kellett kiimádkozni őket, még több órát is eltölthettünk volna ott, annyira magával ragadó élményt adott.
Újra trolira szálltunk, visszatértünk a reggelink helyszínére, de most a nagyon finom ebédünket fogyasztottuk el. Majd visszasétáltunk a kollégiumba a táskáinkért és a Keleti pályaudvarról újra a Mecsek IC vel indultunk vissza Pécsre. Ezen az úton szerencsére már semmilyen akadály nem gördült (szakadt) elénk, azt a 15-20 perces késést már nem is számolva a diákok időben haza tudtak érni. A csoport több tagját várták már Szentlőrincen, a többiek pedig Pécsről utaztak haza. Már az elmúlt hét folyamán kértem a szülőket, hogy írják meg kit, hol várnak, ki, hol száll le és hogyan ér haza, tehát ez teljesen gördülékenyen, rendben ment.
A program zárásaként a diákok a hétfői nap során kis fogalmazásban adtak visszajelzést a kollégiumi hétvégéről, ezekből úgy ítélem meg, hogy a nehézségeket is jól élték meg, és a programok nagy élményt nyújtottak számukra.
2024.11.28. Dancsházy-Nagy Ágnes
csoportvezető
