10. csoport
- november 7-9.
A program pedagógiai célja
Történelmi ismeretek bővítése, pécsi világörökségi helyszín megismerése, pécsi helyismeret gazdagítása, környezeti nevelés, fogyatékkal élők elfogadása, empátia fejlesztése, csoportkohézió erősítése és a mozgáskultúra fejlesztése
Péntek
Pénteken iskola után, az Erzsébettáborban gyerekeknek tett ígéretemet valósítottuk meg. Ellátogattunk a pécsi belváros alatt elhelyezkedő katakombában működő Laser Cornerbe. A gyerekek 3 körben, csapatokban lézer harcoltak a 20 méter mélyen elhelyezkedő, föld alatti rendszerben. Az élményüket növelte a hang és fényeffektek, valamint a katonai berendezések. A játék végén mindenki névre szólóan kezébe kapta a játékban nyújtott teljesítményének eredményeit. A kollégium felé vezető úton kielemeztük, és a többség javaslata alapján ide még vissza fogunk térni.
Szombat
Szombat kora reggel indultunk Székesfehérvárra külön buszt bérelve közösen a 12-es csoporttal.
Első megállónk a BeSweet Csokoládéműhely volt Szekszárdon. A Kék Madár Alapítvány által működtetett cég minőségi csokoládéit fogyatékkal élő emberek készítik hatalmas precizitással és odaadással. Belekóstoló programon vettünk részt, ahol megismerhettük a BeSweet történetét és a manufaktúra működését, miközben megkóstolhattuk milyen a kakaóbab, az ét-, a tej- és fehércsoki pasztillák valódi íze, valamint a műhely által készített egyik különleges citromos mákos fehércsokoládéjuk. A program végén mindenki kapott egy kóstoló csomagot, amelyben több féle termékük is helyet kapott, és lehetőségünk volt csokoládévásárlásra is. Nagyon büszke voltam a gyerekekre, mert nagyon fegyelmezettek és türelmesek voltak az egész program alatt.
Következő megállónk a Festetics-kastély volt Dégen. Hazánk egyik legkorábbi klasszicista kastélyát Pollack Mihály tervezte. A kastélyt a magyarországi szabadkőművesség titkos központjaként emlegetik, mivel több, mint egy évszázadon át falai között őrizték a hazai szabadkőművesek titkos levéltárát, s az építtető, Festetics Antal maga is szabadkőműves volt. Több diák sikeresen fedezte fel az épületben helyenként megjelenő szabadkőművesek jelképeit. Rövid idő állt rendelkezésünkre a kastélyban helyet kapott kiállítások és kastélypark megtekintésére. A dégi Festetics-kastély parkja Magyarország legnagyobb területű tájképi angolkertje. Csak kis részletét tudtuk felfedezni, de ami többüknek elnyerte a tetszését, az a Hollandi-ház, amely egy mézeskalács házikóra emlékeztetett minket.
Dég után, utunk következő állomása Székesfehérvár volt, ahol két idegenvezetőnk már várt minket. Székesfehérvár a középkori Magyar Királyság egyik fővárosa, királyi székhely és koronázóváros. Idegenvezetőnk segítségével megismertük Székesfehérvár történelmét, műemlékeit. Megmutatta nekünk, a teljesség igénye nélkül, a Szent István-bazilikát, a középkori romkertet, az Árpádfürdő épületét, Kati néni szobrát, és meghallgattuk a két óránként harangjátékot játszó híres óratornyot is.
Mai napunk utolsó állomása Bory Jenő által épített Bory-vár volt. A szerelem szimbólumaként és a magyar Tádzs Mahal-ként emlegetett várat 40 éven keresztül építette sajt tervei és fantáziája alapján, emléket emelve a hitvesi szeretetnek és művészi álmainak. Gyerekkoromban jártam utoljára a várban, és kíváncsian vártam, hogy az emlékeimben élt kép mennyire felel meg a valóságnak. Sajnos közel a vár zárásakor érkeztünk meg a két csoporttal, így nagyon gyorsan tudtuk csak a várat, annak műtermeit, szobrait, és belső parkját felfedezni. Volt olyan gyerek, akinek 20 perc is elég volt a várból, de többen visszajeleztek, hogy maradtak volna még tovább is. Én is az utóbbiakkal értettem egyet, így biztos vagyok benne, hogy nem utoljára jártam itt.
A vár zárását követően, felszálltunk a buszra, és kezdetét vette a Pécsre tartó utazásunk.
A napnak két nagy tanulsága volt: 1. Amit mi egy napban szerettünk volna a gyerekeknek megmutatni, az két nap programja volt. 2. Hungast által biztosított ebéd csomag tartalma kevésnek bizonyult, így plusz étkezéssel kell legközelebb számolnunk.
Vasárnap
A mai napunk úti célja a Cella Septichora Látogatóközpont és az Ókeresztény Mauzóleum volt. Pécs város római kori elődje, Sopianae későrómai, részben ókeresztény északi temetőjének egy része 2000-ben került fel a világörökségi helyszínek közé. A Látogatóközpont területén a késő római kori, részben ókeresztény temető komplexitását képező sírok és sírépítmények tekinthetők meg, melyeket idegenvezetőnk segítségével fedezhettünk fel, miközben érdekes történeteket hallhattunk a korabeli temetkezési szokásokról. A Látóközpont után átsétáltunk a tőle nem messze elhelyezkedő Ókeresztény Mauzóleumban, amit már önállóan fedezhettünk fel.
A program végeztével a kollégiumba mindenki a saját ütemében sétált vissza. A nap hátralévő részében a tanulásé és a pihenésé volt a főszerep.
Ez volt az első hétvégénk, hogy hosszúbb útra mentem a gyerekekkel. Nagyon büszke voltam rájuk, mert a feszített tempó ellenére, fegyelmezetten és érdeklődően vettek részt az összes programon.
Traubert Annamária
csoportvezető
11. csoport
2025.11.22.-23.
Pécs-Mohács-Gemenc-Baja-Soltvadkert-Hajós
Pénteken tanítás után, háromnegyed kettőkor indultunk Pécs vallási emlékeinek megtekintésére. Kisérő tanárként Szilárd Adél tartott velünk. Sajnos rengeteg volt a hiányzónk. Adél, Hanna, Robi és Szabina megbetegedtek, Antónia családi esemény miatt hiányzott, Orsós Kristófnak versenye volt. A programokat külön nehezítette az időjárás, hideg, esős időnk volt. Először a zsinagógába mentünk, ahol a gondnok részletes, és érdekes előadást tartott nekünk. Néhányan kérdeztek is tőle, érdeklődtek a zsidó vallás, múlt, kultúra iránt.
Következő állomásunk a Jakováni Hasszán dzsámi volt. Itt megtekintettük a kiállítást. Idegenvezetőnk nem volt, én meséltem a gyerekeknek röviden Pécs török múltjáról és az iszlám vallásról. .A kiállítás, dzsámi és a minaret megtekintése után a kertben lévő török sírokat is meg szerettem volna mutatni a gyerekeknek, de azok, valószínűleg a fagy elleni védelem okán, nagyrészt hiányoztak a helyükről. Csak kettőt találtunk ott.
Szombat reggel 6 óra után találkoztunk a kollégiumban. Kisérő tanárként Tóth Attila tartott velünk. Gyalog mentünk le a buszvégállomásra, ahol a 7:00-kor induló mohácsi buszra szálltunk. Alig volt utas, kényelmesen elfértünk. A Kiko Busz 22+1 személyes busza várt minket. Kis horvátországi kitérő után Pörbölyre tartottunk, ahol a gemenci erdő múzeumai és kisvasútja található. A kiállítás szép volt, a kisvasúttal pedig viszonylag szerencsénk volt. Télre zárt vagonokat állítottak be, még fatüzelésű vaskályha is volt benne, így nem nagyon fáztunk. A végállomásnál megnéztük a kilátót, egy vaddisznó család épp akkor vonult át a réten.
12 óra körül indultunk tovább Bajára. Mire odaértünk, az időjárás tovább romlott. A havazás felerősödött és erősödött a szél is. A kedvezőtlen időjárás miatt csak rövid ideig nézelődtünk a téren és a Sugovica partján.
13:30 körül értünk Soltvadkertre. A gyerekek már éhesek voltak, ezért a cukrászdában kezdtünk. Nagyon finom süteményeket fogyasztottunk. Nem bírták mind megenni a gyerek, ezért csomagoltunk belőlük, este és másnap a kollégiumban ették meg őket a gyerekek.
A motormúzeumba ingyen mentünk. Nem nyitvatartási időben érkeztünk, kizárólag a kedvünkért nyitották ki a helységet. Kimerítő, és rendkívül érdekes előadást hallhattunk a három tulajdonos egyikétől. Köszönet képpen egy korabeli motoros szemüveget ajándékoztunk a múzeumnak, amit azonnal el is helyeztek a kiállított tárgyak között.
Utolsó megállónk Hajós volt, a pincefalu. Az időjárás sajnos nem tette lehetővé a bejárását, így csak a buszból néztük meg. Az ebéd-uzsonna nagyon finom volt. Svábgombóc levest kaptunk nutellás palacsintával. Nem tudtunk mindent megenni, hisz hiányzóink is voltak. A maradékot elcsomagoltattuk, mert kollégistáknak mindig jól jön a plusz étel. Sajnos ebből baj is lett, mert a nutella a palacsintából a busz ülésére folyt.
Mohácsról menetrendszerű busszal utaztunk haza Pécsre. A hajósi séta elmaradása miatt eggyel korábbi busszal tudtunk jönni, a 18:45-kor induló helyett elértük a 17:45-öst. Pécsre érkezve Pyber Bogi édesapja segített nekünk kocsival felhozni az ételeket, amiket elcsomagoltattunk.
Pécs, 2025. 11. 24.
Győri Gábor
csoportvezető
12. csoport 2025. november
12. csoport
2025.11.07. Péntek. A csoport most először próbálta ki, hogy pénteken és szombaton tartsuk a hétvégét. A gyerekeknek így a vasárnap szabad volt. Aki szeretett volna haza tudott menni, és legtöbben éltek is ezzel a lehetőséggel. Iskola után az osztály négy csoportra oszlott, és városismereti vetélkedőn vett részt. Ennek során a tanulók feleleveníthették az elmúlt években szerzett várostörténeti ismereteiket. Négy különböző útvonalon kellett bejárniuk, és bemutatniuk Pécs nevezetes épületeit, szobrait, szökőkutjait, történelmi nevezetességeit. A vetélkedő végén gyümölcsökkel, édességgel vártam a kollégiumba minden tanulóit.
2025.11.08. Szombaton kora reggel indultunk Székesfehérvárra külön busszal közösen a 10-es csoporttal. Első megállónk a BeSweet Csokoládéműhely volt Szekszárdon. A Kék Madár Alapítvány által működtetett cég minőségi csokoládékat készít fogyatékkal élő emberek közreműködésével. Belekóstoló programon vettünk részt, ahol megismerhettük a BeSweet történetét és a manufaktúra működését, miközben megkóstolhattuk milyen a kakaóbab, az ét-, a tej- és fehércsoki pasztillák valódi íze, valamint a műhely által készített egyik különleges citromos mákos fehércsokoládéjukat. A program végén mindenki kapott egy kóstoló csomagot, amelyben több féle termékük is helyet kapott, és lehetőségünk volt csokoládévásárlásra is. Következő megállónk a Festetics-kastély volt Dégen. Hazánk egyik legkorábbi klasszicista kastélyát Pollack Mihály tervezte. A kastélyt a magyarországi szabadkőművesség titkos központjaként emlegetik, mivel több, mint egy évszázadon át falai között őrizték a hazai szabadkőművesek titkos levéltárát, s az építtető, Festetics Antal maga is szabadkőműves volt. Több diák sikeresen fedezte fel az épületben helyenként megjelenő szabadkőműves jelképeket. Rövid idő állt rendelkezésünkre a kastélyban helyet kapott kiállítások és kastélypark megtekintésére. A dégi Festetics-kastély parkja Magyarország és Közép-Európa legnagyobb területű tájképi angolkertje. Csak kis részletét tudtuk felfedezni, de ami többünknek elnyerte a tetszését, az a Hollandi-ház, amely egy mézeskalács házikóra emlékeztetett minket. Dég után, utunk következő állomása Székesfehérvár volt, ahol két idegenvezetőnk már várt minket. Székesfehérvár a középkori Magyar Királyság királyi székhelye és koronázóvárosa. Idegenvezetőnk segítségével megismertük Székesfehérvár történelmét, műemlékeit. Megmutatta nekünk, a Szent István-bazilikát, a középkori romkertet, az Árpádfürdő épületét, a főteret az Országalmával, Kati néni szobrát, és meghallgattuk a két óránkénti harangjátékot. A városnézés utolsó állomása Bory Jenő által épített Bory-vár volt. A szerelem szimbólumaként és a magyar Tádzs Mahal-ként emlegetett várat 40 éven keresztül építette saját tervei és fantáziája alapján a szobrászművész, emléket emelve a hitvesi szeretetnek és művészi álmainak. Sajnos közel a vár zárásakor érkeztünk meg a két csoporttal, így nagyon gyorsan tudtuk csak a várat, annak műtermeit, szobrait, és belső parkját felfedezni. A vár zárását követően, felszálltunk a buszra, és kezdetét vette a Pécsre tartó utazásunk.
A hétvége tanulságai :
- Amit mi egy napban szerettünk volna a gyerekeknek megmutatni, az két nap programja volt.
- A Hungast által biztosított ebédcsomag tartalma kevésnek bizonyult, így plusz étkezéssel kell legközelebb számolnunk.
- Ha lehetséges a továbbiakban is Péntek, szombatra tervezném a hétvégéket, mert így a gyerekek vasárnap haza tudnak utazni, és még most is nagyon sok tanuló esetében fontos, hogy a hétvégét, vagy annak a részét otthon töltse.
