Anglia
Azt hiszem vitathatatlan, hogy az Arany János Tehetségtámogató Program legfeledhetetlenebb és legnagyobb érdeklődésre számot tartó utazása a brit tanulmányút. Nehéz kivárni a négy évet, amíg elérkezik az indulás ideje. A mi csoportunk is alig várta az indulást.
A programok szervezése már szeptemberben kezdődik. Számtalan e-mail, telefonhívás, egyeztetés előzi meg a gondtalan utazást, mindennek és mindenkinek pontosan a helyén kell lennie, amihez a szervezők (Béresné Tímár Andrea, Roll Eszter és sokan mások) tapasztalata és munkája elengedhetetlen.
Csoportunk 2019. 04. 03-n éjjel buszra szállt. Kissé ijesztően hangzik, hogy a távolság közel 2000 km, de a valóságban mégsem volt kibírhatatlan. Az autópályák egyhangú látványát mindig megszakították érdekes városnézések, melyek során alkalom nyílt a zsibbadó lábak megmozgatására, vásárlásra és természetesen a nevezetességek megtekintésére, sok-sok fotó készítésére is.
A megérkezés egy picit izgalmasabbra sikerült, mint azt szerettük volna – ugyanis autóbuszunk meghibásodott. Némi késlekedés után azonban mégis célba értünk. A családok nagyon barátságosan fogadtak bennünket, noha éjfél felé járt az idő.
Másnap elég nehéz volt a korai felkelés, de kezdődött a tanfolyam!
A program ismertetése után máris a tanteremben találtuk magunkat. Az anyanyelvű tanárok órái mindig izgalmasok voltak, nagyon kellett figyelni, így aztán mindenki kellemesen elfáradt.
A kirándulások voltak a napok legkellemesebb részei. Megismertük az angol vidék jellemzőit (kastélyok, gyönyörű zöld legelők, birkák, köd! régi házak, friss tengeri szél). Gyakoroltuk a társalgát és rájöttünk, hogy angolul beszélni nem is olyan félelmetes dolog, főleg, ha megtapasztaljuk a helyiek segítő szándékát, türelmét, kedvességét.
Nem csoda, hogy ennyi élmény megtapasztalása során gyorsan elrepült az idő, észre sem vettük és eltelt egy hét. Búcsút mondtunk a családoknak, vendéglátóinknak, és megkezdtük útunkat hazafelé.
London várt bennünket.
A Tower, a Madame Tussaud’s, a London Eye, a Buckingham Palace és a parkok csodálatosak voltak! Brüsszelben még betértünk a Mini Európa parkba, majd célba vettük németországi szállásunkat Heilbronnban. Másnap már csak „egy ugrás” volt a magyar határ.
Úgy gondolom, hogy valamennyi résztvevő életre szóló élményekkel lett gazdagabb, amik remélhetőleg segítenek nekünk egy picit más szemmel nézni a világot, hiszen minden új tapasztalatunk hatással van gondolkodásunkra, érzelmeinkre.
Az utazás szikrát gyújt a képzeletünkben, táplálja a kíváncsiságunkat, és emlékeztet minket arra, hogy milyen csodákat rejtenek a mindennapok.” (Deborah Lloyd)
