- október 9-10.
A program pedagógiai célja
A természeti környezet szépségeinek megismerése, környezet tudatos nevelés, csoportkohézió és mozgáskultúra fejlesztése
Szombat
Hajnali 4-kor indultunk a kollégiumtól a horvátországi Plitvicei-tavakhoz. A horvát határnál mindenkit leszállított a határőr a buszról, és egyesével ellenőrizte a személyi igazolványokat, a védettségről szóló igazolásokat, és a negatív COVID teszt eredményeket. 11 óra magasságában értünk el a Plitvicei-tavak Nemzeti Park bejáratához. Eső szempontjából szerencsénk volt az ott tartózkodás alatt, mert elkerült minket, ennek ellenére jól jött a réteges, vízálló ruházat és váltócipő, mert 6 fok volt, és az előző napokban esett sok eső miatt, minden vizes volt.
Az 1949-ben alapított Plitvicei-tavak Nemzeti Park az egyik legrégebbi nemzeti park Délkelet-Európában, ami 1979 óta az UNESCO világörökség részét képezi. 16 lépcsőzetesen elhelyezkedő, összekapcsolt tó, és a 92 vízesés alkotja. A Matica, Rječica és Plitvica folyók alakították ki az évezredek alatt a tájat, a felső és alsó tavakat pedig két folyó, a Bijela Rijeka és a Crna Rijeka táplálja. Az alsó tavak része Plitvice és Horvátország legmagasabb vízesése, a 78 méter magas Nagy Vízesés (Veliki slap) is, amelynél megállva egy-két fotó erejéig, senki sem maradt szárazon. Az alsó tavak 4 tóból, a felső tavak 12 tóból állnak. A C-útvonalon jártuk be a park területét, ami 8 km gyalogtúrából, egy kb. 15 perces hajóútból és ugyanennyi buszútból állt. 5 óra alatt sikerült teljesítenünk az útvonalat, amely idő alatt rengeteg élménnyel és fotóval lettünk gazdagabbak.
16 órakor elfáradva értünk a buszhoz, ahol kezdetét vette a 6 órás utazás haza a kollégiumba.
Vasárnap
Mai napon a mozgásé, az izgalomé, és a taktikáé volt a főszerep, amelyet a pécsi Laser Corner csapata biztosított számunkra. A játéktér a pécsi belváros alatt elhelyezkedő katakomba volt, ami 20 m mélyen a föld alatt helyezkedik el. A játék élményét növelte technológián és a katonai berendezéseken túl, a hang- és fényeffektek, és játék közben a hangfalakból szóló zenék.
Játék előtt néhány perces oktatásban részesültünk, ahol elmondta a játékmester a játék lényegét, megmutatta a fegyver használatát, regisztrált mindenkit, és kialakítottuk a csapatokat. A játék során pontokat szerezhettünk, amelyet a játék végén a névre szóló lőlapon statisztikai adatok formájában ki is elemezhettünk. Ezen a lapon fel volt tüntetve, hogy kit hányszor lőttünk ki illetve bennünket ki és hányszor lőtt le. Mennyit lőttünk és annak mekkora százalékos találata volt.
A lézerfény a játék során ugyan látható volt, de sokszor csak a mellényen található világító információs kijelzőn keresztül láthattunk, hogy ki, és honnan talált el. Találat esetén 10 másodpercig kiesünk a játékból, de utána ismét tovább erősíthettük a csapatunkat.
Sok élménnyel tértünk vissza a kollégiumba, ahol az ebédet követően, a nap hátra lévő részében, a másnapi órákra való készülésé, majd a pihenésé volt a főszerep.
Traubert Annamária
csoportvezető
