- csoport, februári bennmaradós hétvége
Február 26- án, szombaton különbusszal indultunk a mohácsi busójárásra Traubert Annamária kolléganő csoportjával együtt. Az út utolsó harmadában számos érdekesség, tudnivaló hangzott el a mohácsi busójárással kapcsolatban két kollégánk, Mogyorósi Tamás és Mácsár Lajos előadásában. Eközben kiosztásra kerültek a kvíz lapok, melyeket később, a visszaút során minden tanulónak kitöltve le kellett adni, hogy értékelhessük azokat.
A mohácsi buszpályaudvartól elgyalogoltunk a Kanizsai Dorottya Múzeumba, ahol a gyerekek megismerkedhettek a délszláv hagyományokkal, megtekinthették a múzeum állandó kiállításának tematikus blokkjait, népviseletbe öltözhettek, majd az udvaron lehetőségük volt a Vidák busócsoport farsangi előkészületeibe betekintést nyerni. Nagyon jó érzés volt a szeretetteli fogadtatás, pogácsával és üdítővel kínáltak minket az udvaron elhelyezett sörpadokon, sőt, később, a szabadidőben ide visszaérkezett gyerekeinknek ingyen busópörköltet is kínáltak. (Tekintve a busójárás ételeinek az árát és gyerekeink zsebpénzét, ez igazán szívet melengető gesztus.)
Mivel a Duna-part mellett voltunk, a Busóudvar előtt lesétáltunk a komphoz, fotóztunk, csoportképet készítettünk, élveztük a táj és a folyó szépségét.
A főtér közelében lévő Busóudvaron már igen sűrű tömeg fogadott minket. Az állandó jó hangulatot biztosító busók és a gyönyörű sokác lányok, illetve a három különleges busószobor mellett lehetett fotózkodni. A gyerekek megtekintették a múzeumi kiállítást. Volt, aki attól félt, hogy a számos kiállított életnagyságú busószobor közül valamelyik megmozdul, de megnyugtattam, hogy csak kinn leselkedik rá ilyen veszély. J Busómaszkot és -ruhát ölthettek fel a merészebbek, akik megtapasztalhatták, milyen nehéz a jelmez. Számos vicces fotó készült a gyerekekről. Emellett kereplőket pörgettek, busó játékokat próbáltak ki, rajzkiállítást tekinthettek meg. (Később, a vásári forgatagban saját kereplőt is vettek páran, és boldogan pörgették azokat, besegítve a busóknak elűzni a telet.) Bár a belépőt megváltottuk, ennek ellenére az épületben külön kellett fizetni a mellékhelyiség használatáért – nem megtagadva magamat ezt azért megjegyeztem az ott dolgozóknak.
A szabályokat, a visszaérkezés időpontját és helyszínét tisztázva ezután két óra szabad program következett. A gyerekek ekkor vetették bele magukat igazán a forgatagba. Számos képet, videót mutattak utána arról, ahogyan busók kapnak fel lányokat, ahogyan jankelével harcolnak páran, szép busólánnyal fotózkodnak, vagy éppen beliszteződött fejjel állnak egy „támadás” után. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a 40 diákunk percre pontosan ott volt a megbeszélt időpontban a találkozó helyszínén.
A visszaút során kijavítottuk a teszteket. Sajnos pár ember kapcsán volt olyan gondolatunk, hogy „kár volt a papírért”, a legtöbben a teszt nagy részét azért helyesen töltötték ki, illetve a legmagasabb pontszámot két okos fiam gyűjtötte, akik valóban komolyan vették a feladatot, és dicséretben részesültek.
Ezt megelőzően csoportomból csak pár ember volt eddig busójáráson, de visszajelzéseik alapján elmondható, hogy az egyik legjobb program volt az eddigi bennmaradósok közül, és biztos vagyok abban, hogy a legtöbben állandó látogatói lesznek az eseménynek az elkövetkezendő években.
Február 27- én, vasárnap a jégkorcsolya pályára szerettünk volna eljutni, de az időjárás közbeszólt, sűrű eső esett. Ezért azt kértük diákjainktól, hogy a számítógépteremben dolgozva készítsenek ppt- t az előző nap eseményeiről, a legjobb 5-6 fotót kiválasztva a bemutatásra. Ketten-hárman dolgoztak együtt, majd a közösségi teremben be is mutatták elkészült munkájukat. Jó volt látni, hallgatni a jobbnál jobb előadásokat.
A délutáni mozifilmig volt még időnk, így az ebéd előtt szobáikat rendbe tették.
Végül az Uránia moziban megtekintettük az Encanto című animációs vígjátékot, majd visszamentünk a kollégiumba, ahol a gyerekek, bár kissé fáradtan, de elkezdtek készülni a következő hét feladataira.
Tartalmas, jó hétvégét zártunk.