- csoport, beszámoló az októberi bennmaradós hétvégéről
2021. október 9- én különbuszunk reggel 7- kor indult Budapestre. Valamivel 10 óra után megérkeztünk a Csodák Palotájába. Azonnal be tudtunk ülni a Tudósok csarnokába, ahol a gyerekek nagyon érdekes és izgalmas kémiai kísérleteknek lehettek tanúi: hogyan lángol egy élő emberi kéz, miként szállnak óriási levegőbuborékok fel és le, láthattuk a füstgép működését is, illetve a hélium belégzése után is tartott még némi ismertetőt az ott dolgozó kémia tanár.
Ezután a diákok önállóan felfedezhették az összesen 5000 négyzetméteren, 2 emeleten mindazt, amit a Csodák Palotája kínál a vendégeknek. Maguk által épített hídon mehettek át, sajátos zenegépen komponálhattak, forgatással örvényt képezhettek egy zárt tartályban, a büfé előtti interaktív asztalokon különböző egyéni és társas feladatokkal játszhattak: kvíz, puzzle, koncentrációs- és memóriajátékok. Különböző termek, szobák kínáltak még számukra érdekes és izgalmas felfedezéseket: a Születés világa terem kreatívan és érzékletesen mutatta be a diákok számára a magzatfejlődés folyamatát és egyéb fontos tudnivalókat, érdekességeket. Életkoruk folytán ez volt az egyik leglátogatottabb rész, hiszen kíváncsiak voltak minden eléjük táruló információra. Newton almáskertjét, aztán az Illúziók termét is szívesen fedezték fel, utóbbiban számtalan vagány szelfit is készítettek, melyeket mindjárt posztoltak is a közösségi oldalakra. A mini focipályán a sportosabb fiúk – a lányok nagy örömére – bizonyították, mennyire ügyesek és gyorsak. Számtalan játék mérte a koncentrációs képességet, a diák logikáját és türelmét, volt kizárólag tapintáson alapuló játék, melyben vakon kellett összerakni sajátos építőkockákból minta alapján egy alakzatot. Diákjaim érdeklődve, kíváncsian, lelkesen próbálgatták ki az egyes játékokat, mentek be a különböző termekbe, melyekben játékosan fedezték fel a „tudományos csodákat”, gazdagodva valóban érdekes és értékes élményekkel.
A Csodák Palotája után a Hűvösvölgyben található gyermekvasút felé vitt utunk. Sajátossága a helynek, hogy szinte kizárólag gyermekek látják el a vasút feladatait. Nagyon aranyosak voltak a 11-12 éves, egyenruhába öltözött gyerekek, akik elkérték a jegyeket az utasoktól, árultak különböző gyermekvasutas matricákat, hűtőmágneseket, szolgáltattak információt az utasok számára. Utunk során megcsodálhattuk a napfényes őszi erdőt. Egy diákomra sajnos rá kellett szólnom, hogy ne a telefonját böngéssze ezen a rövidke szakaszon, hanem próbálja értékelni azt, hogy Budapest egyik legcsodálatosabb zöldövezetében utazhat ilyen különleges járművön. Voltak, akik fotózták a mesebeli tájat a ki-kivillanó, hatalmas várossal. Jó 20 perc kisvonatozás után a János-hegyi megállónál leszálltunk, hogy megkezdhessük rövid, mindössze 2 km- es túránkat az Erzsébet- kilátóig. Közben megtekinthettünk egy nagyon aranyos kis tavat, az ún. Béka-tavat, illetve egy kis barlangon is átmentünk, mely mindössze 15 méteres volt. Voltak lány diákjaim, akik féltek bemenni, de meggyőztük őket, hogy milyen jó és különleges élmény a mini- barlangtúra. Vadgesztenyét, őszi leveleket gyűjtöttek, fotózták a mesebeli őszi tájat és egymást.
Az Erzsébet-kilátónál készült egy csoportkép, azután felmentünk Budapest legmagasabb pontjára. Igen sok turistát csalogatott oda a jó idő, ezért a legtetején éppenhogy elfértünk egy kis időre. Lenyűgöző látvány fogadott bennünket az elénk táruló gyönyörű fővárosunkkal. A leginkább kisebb falvakból érkező diákjaimnak nagyon tetszett a felemelő látvány, voltak, akik ezelőtt még sosem jártak Budapesten… Amikor a legmagasabb fiú diákom állt fel középütt a kőre, mondtam neki, hogy most ő a legmagasabb ember Budapesten – jól ki is húzta magát még jobban. A kiváló időben és a nem hosszú, nem megerőltető, de annál érdekesebb és szép szakaszon történő túrán a gyerekek nagyon jól érezték magukat, és nagyon várták már a libegőzést. A jegyek megváltása után kettesével ülhettek bele a libegő székeibe. Van egy fiúdiákom, akinek tériszonya van, de végig kis barátnője kezét fogva mégiscsak megbirkózott ezzel a programmal, és a legvégén tetszését fejezte ki az élmény iránt. Buszunk a libegő végének a közelében várt bennünket.
Ezután a dunakömlődi halászcsárdába érkeztünk, ahol elfogyasztottuk a finom csontlevest és sertésbordát. A jóízű vacsora után a gyerekek pihenés helyett, tele energiával, zenét hallgattak és énekeltek szinte egész úton hazafelé, és valamivel 20 óra után visszaértünk a kollégiumba.
Vasárnap, október 10- én az időjárás nem kedvezett nekünk, így le kellett mondani a Mecsextrém Parkot. Kollégiumunkban szerencsére sok lehetőség kínálkozik diákjaink számára az idő hasznos eltöltésére. A számítástechnika teremben először egy ppt- t kellett összeállítaniuk az előző napi budapesti kirándulásról, melyet e-mailben elküldtek a csoportvezetőnek. Ezután kondizni, társasozni és agyagozni mehettek. Az esős idő és a megszokott kollégiumi környezet ellenére nem unalmasan telt vasárnap délelőttjük, hiszen lelkesen emelgették a súlyokat, társasoztak, biliárdoztak vagy csocsóztak, illetve különleges agyagtárgyakat készítettek nagy lelkesen. A kerámiaműhelyben egy ígéretes tehetséget is sikerült felfedezni, aki, bár életében először dolgozott agyaggal, munkáját profi szinten valósította meg. Kapott is mindjárt a karácsonyi ünnepkörhöz egy feladatot: betlehemet készít az aulába, melyet decemberben gyertyafényekkel megvilágítunk. Kis felfedezettünk számára igyekszünk keresni különböző megnyilvánulási lehetőségeket a későbbiekben, hogy megmutathassa tehetségét.
A hétvégénk tehát tartalmasan, élményekkel gazdagodva telt el mindenki számára.
Hajdú Anett
csoportvezető
