- csoport 2023. áprilisi bennmaradós hétvége beszámolója – Hajdú Anett
- április 22- én szombaton a 11- es csoporttal együtt Somogyvárra és Somogyvámosra látogattunk.
Somogyváron megtekintettük a Szent László Látogatóközpontot. A gyerekek először egy kisfilmet nézhettek meg, melyben megismerhették Szent László király és általa a 11. század végén alapított bencés apátság történetét. Ezután interaktív eszközökkel felszerelt állandó kiállítást tekinthettek meg, melynek segítségével még inkább élményszerűvé vált a monostor egykori pompája és nemzetközi jelentősége. Érdeklődőbb diákjaim valóban élvezték az ott töltött szűk egy órát, kihasználva a különféle digitális eszközök nyújtotta lehetőséget ismereteik bővítésére.
Ezután lépcsős erdei sétaúton közelítettük meg az apátság romterületét, majd a három emeletes kilátóból megtekinthettük a monostor teljes alaprajzát, illetve a csodálatos panorámát, mely elénk tárult. A gyerekek elfogyasztották szendvicseiket, pihentek, az aktívabbak spontán bújócskázásba kezdtek, kreatív módon meglapulva az apátság fennmaradt évszázados romjai között. Megcsodálhattuk a szépen rendben tartott gyógy- és fűszerkertet, megállapítva, hogy kolikertünkben a legtöbb növény már megtalálható.
Utunkat Somogyvámoson, a majd’ 300 hektáron elterülő, 30 éve alapított Krisna- völgyben folytattuk. Tradicionális indiai öltözékeket vehettünk fel, bár az 5 méteres különleges anyagok, szárik feltekerésénél igencsak elkelt az ott szolgálók segítsége. Rengeteg fotót készítettünk, és a tűző nap ellenére is élveztük magunkon a csodálatos kelméket, melyek viselése hozzásegített bennünket ahhoz, hogy még inkább ráhangolódjunk ennek a varázslatos, békés helynek a rezgéseire.
A színes, Krisna- alakokkal díszített terembe papucsban mehettünk be, ahol a hűvös földön, díszes párnákon foglalhattunk helyet, és megcsodálhattuk egy ott élő kiskamasz lány lenyűgöző indiai táncát, mellyel egy történetet mesélt el számunkra.
Több diákom követi a hosszú évek óta ott élő tiktokert, Vallabhit, akivel volt alkalmuk beszélgetni, kérdéseket feltenni a Krisna tudatú hívők életfilozófiájáról, mindennapjairól. Vallabhi zenélt is nekünk, és lelkünket megérintve énekelte a Hare Krisnát.
Ezután (már levetve magunkról az indiai öltözéket) nagyobb sétát tettünk a főépület körül, ahol megtekinthettük tiszta, rendezett kertjeiket, a tehénistállókat, mely állat számukra szent, s mindegyiknek saját neve van. A tehénistálló bejáratánál elhelyezett “Karma” című szobor szinte beleég az ember tudatába, hiszen a tehénnek emberarca van, furcsa, kényelmetlen érzéseket generálva a húsevők számára. Mindenből árad a természet, a teremtett világ szeretete és tisztelete.
Úgy gondolom, igen tartalmas napot töltöttünk el ezeken a varázslatos, sajátos kisugárzású helyeken, ahol szembesülhettünk történelmünk egy darabkájával, illetve betekintést kaphattunk egy számunkra kevésbé ismert világba. Az a különleges világ- és életszemlélet, mely a Krisna- völgy sajátja, jelenlegi zaklatott, értékvesztett világunkban valódi béke szigete az odalátogató számára, mely óhatatlanul továbbgondolásra, további kérdések feltevésére késztet.
Másnap, április 23- án vasárnap reggel, folytatva a természettel való különleges kapcsolódást, a Mecsekben található Gyükésbe vitt utunk. A távolság miatt odafele természetesen helyijáratú busszal utaztunk, hiszen onnan kellett a kollégiumig teljesíteni a gyalogtúrát. Be kell vallani, utunk első harmada emberpróbáló volt kissé, hiszen igen nagy szintkülönbséget gyűrtünk le, és igen büszke voltam diákjaimra (és természetesen magamra is), hogy sikeresen vettük az akadályokat, és felértünk Dömörkapuhoz. A Flóra- pihenőnél Mogyorósi Tamás túravezetőnk számos érdekességet osztott meg a diákokkal, akik kipihenve a fáradalmakat, ettek, ittak, fotóztak. Csoportképet készítettünk, szerencsére sem okoseszköz, sem gyerek nem pottyant ki a peremen. “Pécs hintájánál” ugyan sorba kellett állnunk a fotózáshoz, de diákjaink lelkesen készítettek különféle kiscsoportos képeket, melyeket azonnal posztoltak közösségi oldalakra. Ezután azt a feladatot kapták, hogy 4-6 fős csoportokba rendeződve kell eljutniuk a Balázs- kilátóig, mely útvonalhoz előzetesen letöltöttek egy útvonaltervet. Mindegyik csapat sikeresen és ügyesen elérte a kijelölt célt, nagyon büszke voltam rájuk, és megkönnyebbültem, hogy senkit nem kell keresgélni az erdőben.
A Balázs- kilátónál csoportképet készítettünk, lefele menet találkoztunk a 11. csoporttal, akik bandukoltak felfele szalonnát sütni. A tettyei romoknál és játszótérnél még időztünk valamennyit, lelkesen csúszdáztak a fiatalok, majd visszasétáltunk a kollégiumba, ahol elfogyasztottuk finom, meleg ebédünket.
Több hónapnyi kihagyás után most volt újra bennmaradós hétvégénk, ráadásul mind az 5 Arany János csoportnak egyszerre, és hálásak vagyunk a jó időért, amelyben részünk volt. Kellemesen elfáradva, jó élményekkel, emlékekkel gazdagodva pihentük ki az együtt töltött két napot.
