13-as csoport áprilisi bennmaradós hétvégéjének beszámolója
Április 27-én reggel távolsági busszal Szekszárdra utaztunk.
Egy kis séta után a Wosinszky Mór Megyei Múzeumba mentünk, ahol tárlatvezetőnk a múzeum alagsorában jó egy órában beszélt az ott látható gazdag gyűjteményről, régészeti és néprajzi kincsekről, értékekről. Láthattuk a retro kiállítást, a gyerekek feltehettek kérdéseket az őket érdeklő tárgyakról.
Átsétálva a belvároson, a Babits Mihály Emlékházba érkeztünk, ahol szintén magas színvonalú tárlatvezetést kaptunk kiváló költőnk, írónk, Babits Mihály életéről, munkásságáról. Tárlatvezetőnk egy kis játékra is invitálta a fiatalokat a múzeum foglalkoztató szobájában. A kertben a Babits-szobornál csoportképet készítettünk.
Ezután átmentünk a szomszédos épületbe, az Irodalom Házába, mely Mészöly Miklós író életének és munkásságának állít emléket. Tárlatvezetőnk pár percben megosztotta a legfontosabb információkat az íróról.
Az emlékházból kilépve Mogyorósi Tamás kollégám, megalapozva a szurdik-túrát, mesélt a gyerekeknek a földrajzi-történelmi tudnivalókról, a várost híressé tevő borvidékről, minőségi borairól.
A pár hetes tavaszi hideg után kiváló időnk lett szombatra, a kaptatókon felfele talán túl meleg is, de a kisebb-nagyobb, igen rendezett szőlőskertek látványa ezt feledtette velünk. Kedves kis borospincékkel, hangulatos hétvégi házakkal, gondosan megművelt kiskertekkel találkoztunk utunk során, néhol láthattuk, amint a gazdák szorgalmasan tevékenykednek. Utunk során beszélgettünk arról, mennyi munka, energia egy-egy telket valóban rendben tartani.
Folytatva túránkat, meredek falú utakon mentünk tovább, melyeket löszmélyútnak hívnak. Az itteni talajt alkotó elporosodó löszt az erózió pusztította leginkább az évezredek során, s a domboldalakban az emberi tevékenység és lefolyó csapadék hatására jöttek létre e meredek falú szakadékok, löszárkok. Azok a diákjaim, akik közelebb állnak a természethez, sok időt töltenek ott, valóban értékelték e különleges természeti jelenséget, és izgalmas fotókat készítettek.
Kellően kifáradva és megéhezve a Zrínyi Sörkertben fogyasztottuk el ebédünket, majd egy korábbi buszjáratot elérve, indultunk vissza Pécsre.
Vasárnap a pécsi Modern Magyar Képtárba látogattunk el, ahol kiváló tárlatvezetőnk, Somody-Vadvári Katalin kalauzolt bennünket teremről teremre, felkeltve diákjaim érdeklődését a művészetek iránt. Jópofa fotókat készítettek magukról, egymásról a múzeumban, vagyis az értő figyelem mellett úgy tűnik, ennek a generációnak sajátja, hogy önmagukat ily módon vigyék közelebb a kiállított tárgyakhoz.
Hogy feloldjuk a sok-sok „múzeumosdit”, négy csapatot alkotva a ParaParkba mentünk, hogy bevetve minden logikai képességünket, szerencsésen kiszabaduljunk a bazárt szobákból.
Úgy gondolom, igen tartalmas hétvégét töltöttünk együtt.
Hajdú Anett csoportvezető
