2024.11.22.-23.
Budapest
A kollégiumi hétvége a 9.csoport második bentmaradós hétvégéjként került megszervezésre. Az október- november hónap költségvetését összevonva lehetőség nyílt, hogy nagyobb, éjszakát is magába foglaló kirándulást tervezzünk. A csoport első nagyobb és kétnapos túrájára igyekeztem felkészíteni a diákokat. Fontosnak tartottam a kirándulás tervezett programját, a megtekinteni kívánt múzeumokat, a budapesti közlekedésünk állomásait egy csoportfoglalkozás keretében a csoport tagjaival feldolgozni, hogy így „képben” legyenek ők is a részletekkel.
A kirándulás idejét egy budapesti színházi előadás időpontja határozta meg, így pénteken iskola után indult a program.
Péntek
A csoport diákjai igazgatói engedéllyel péntek délben eljöhettek az iskolából, a kollégiumban ebédeltek, és ezután a vasútállomásról a Mecsek IC-vel utazva vette kezdetét a kollégiumi hétévége.
Az időjárás aznap nem volt túl kegyes, reggel óta szakadt az eső, amikor az állomáson várakoztunk már havaseső esett, erős szél fújt. Csak reménykedtünk benne, hogy mire Pestre érünk, kicsivel jobb lesz az idő. Valóban így is történt. Budapesten már nem esett az eső, mire odaértünk. Igaz, hogy majd’ 3 órás késéssel, többszöri átszállással sikerült az utunkat csak befejezni. Az időközben elesett hó és a viharos szél miatt, leszakadtak vezetékek, ezért nem tudott a vonatunk csak Pusztaszabolcsig menni, ott átszálltunk egy másik szerelvényre, amelyik szintén csak egy rövid szakaszon közlekedett, de legalább beértünk Budapest vonzáskörzetébe és innen busszal tudtunk továbbmenni. Igaz, hogy csak a harmadik járatra fértünk föl, de arra is csak feltömörülve. A buszsofőr ajánlására egy újabb átszállás várt ránk és végül metróval értünk be a Keleti pályaudvarra, ahol már órák óta lennünk kellett volna. A kísérőtanár (Tóth Attila) segítségével a csoport sietett a szállásra lepakolni, ami szerencsére közel volt a pályaudvarhoz, míg én megvettem a budapesti közlekedéshez szükséges jegyeinket. De hiába ért oda frissen a rendelt pizzánk, már nem volt idő az elfogyasztására. Aztán újra a Keletiből indultunk metróval a Deák térig, a gyönyörűen kivilágított Váci utcán és a Vörösmarty téri adventi vásáron átsietve végül is időben beértünk a színházba.
A Pesti színház Toldi előadását néztük meg, melyet azért tartottam fontosnak, mert a művet szerző költő, a magyar irodalom nagy alakja, programunk névadója is. Emellett a diákok a művel rendszeresen foglalkoznak az iskolában.
Toldi Miklós a hősiesség és a bátorság, a kitartás és a hűség, a becsület és az emberség példaképe. Arany János elbeszélő költeménye, a magyar irodalom klasszikus remekműve 1846-ban született a Kisfaludy Társaság pályázati felhívására. Az elismerésért és megbecsülésért küzdő fiú lebilincselő kalandjai a Pesti Színházban elevenedtek meg Csőre Gábor előadásában, melyet az élőzene és a különleges vizuális effektek igazi mai történetté varázsoltak.
A színházi előadás után a késő esti órákban értünk vissza a szállásunkat adó kollégiumba. Nem számított, hogy már kihűltek pizzák, így is csillapították farkaséhségünket.
Szombat
A szombat reggelünket már nyugodtabban a szobák rendbe tételével kezdtük. Majd bőséges, házi készítésű reggelit fogyasztottunk egy közeli étteremben. A reggelink után trolibusszal érkeztünk a Hősök terére, és tekintettük meg a nevezetes építményeit, majd a Vajdahunyad várába igyekeztünk, ahol már vártak minket a Mezőgazdasági Múzemban. A nyitás időpontjánál korábban beengedték a csoportunkat, hogy még az érkező családok előtt végig tudjuk járni a Varázslómester szigete című interaktív kiállítást. A diákoknak csapatokat kellett alkotniuk és kis füzeteket kaptak, amelyben instrukciókat találhattak a különböző feladatok megoldásához. A 16 állomásos kiállítás rendkívül látványos, érdekes és izgalmas volt. A feladatok teljesítése után kisebb ajándékot kaptak a csapatok.
Ezután lehetőségünk nyílt még az állandó kiállítások megtekintésére. Meglepő módon rendkívül érdeklődőek voltak akár a mezőgazdasági, akár a vadászati- halászati kiállítás részen jártunk. Az egészséges életmódra való nevelést is érintette az egyik kiállítóterem, ahol szintén játékos szerkezetek, interaktív állomásokon megoldandó feladatok várták a diákokat.
A Mezőgazdasági múzeum után még felmásztunk a Vajdahunyad várának kaputornyába.
A délelőttünket a vártól pár száz méterre lévő Magyar Zene házában folytattuk. Az előkészítő foglalkozáson már beszéltünk róla, de „élőben” látni még nagyobb élmény volt ezt a nemrég nyílt, építészetileg is különleges épületet. Kívülről is lenyűgöző, de belülről még ennél is több meglepetést nyújtó múzeum mindannyiunk nagy kedvence lett ezen a napon.
A Magyar Zene Házában különleges zenei tárlat mutatja be a zene történetének legfontosabb állomásait „ A Hangdimenziók – Zenei utazások térben és időben” című állandó, interaktív kiállítás európai, illetve magyar fókusszal. Az ősi ritmusoktól elindulva egészen a 21. századig az élet körforgásán keresztül meséli el a zene jelentőségét, végighalad a legfontosabb zenetörténeti fordulópontokon, kiemelve egy-egy ikonikus alkotót. A kiállítás előszeretettel használja a technológia eszközeit és játékosan vonja be a látogatót, hogy új ismereteket nyújtson a zenéről.
Ahogy az előző múzeumnál is bevonódtak a diákok, most szinte eggyé váltak a kiállítással. Fejhallgatókon keresztül navigáltak minket az egyes részeken át, mindig folyamatosan szólt az aktuális témához kapcsolódó zene és a hozzá szükséges ismeretek. A diákok egyénileg, saját tempójukban haladhattak végig a kiállítótéren. Ez volt az a múzeum, ahonnan úgy kellett kiimádkozni őket, még több órát is eltölthettünk volna ott, annyira magával ragadó élményt adott.
Újra trolira szálltunk, visszatértünk a reggelink helyszínére, de most a nagyon finom ebédünket fogyasztottuk el. Majd visszasétáltunk a kollégiumba a táskáinkért és a Keleti pályaudvarról újra a Mecsek IC vel indultunk vissza Pécsre. Ezen az úton szerencsére már semmilyen akadály nem gördült (szakadt) elénk, azt a 15-20 perces késést már nem is számolva a diákok időben haza tudtak érni. A csoport több tagját várták már Szentlőrincen, a többiek pedig Pécsről utaztak haza. Már az elmúlt hét folyamán kértem a szülőket, hogy írják meg kit, hol várnak, ki, hol száll le és hogyan ér haza, tehát ez teljesen gördülékenyen, rendben ment.
A program zárásaként a diákok a hétfői nap során kis fogalmazásban adtak visszajelzést a kollégiumi hétvégéről, ezekből úgy ítélem meg, hogy a nehézségeket is jól élték meg, és a programok nagy élményt nyújtottak számukra.
2024.11.28. Dancsházy-Nagy Ágnes
csoportvezető
