Angliai élménybeszámoló
Nehéz elkezdeni valahol a mesélést , mert a két hét alatt nagyon sok minden történt. Nem igazán tudtam mivel járhat egy ilyen hosszú utazás.
Egy egész napos út után azért nagyjából hozzászoktunk a buszozáshoz.
Odafelé úton Megálltunk Passauban, és megkoszorúztuk Gizella királyné sírját, majd indultunk tovább. Aznap este Frankfurtban aludtunk .
Másnap kora reggel indultunk, Brugge felé vettük az irányt.
Gyönyörű kisváros, hangulatos utcácskákkal, terekkel, kedves emberekkel, csodaszép napsütéses időben gyönyörködtünk a város szépségében. Majd egészen Dunkerque-ig meg sem álltunk. Hajnalban átkeltünk komppal a csatornán és megérkeztünk Doverba. Sajnos közben az idő elromlott így hideg szélben, szakadó hóesésben akartuk a várat megtekinteni, de sajnos lezárták az extrém időjárás miatt.
Így haladtunk tovább London felé, megálltunk Canterburryben és Greenwichben, megnéztük az idővonalat és a parkot, de továbbra is nagyon rossz időnk volt, aznap este értünk a szállásra.
Másnap reggel a British múzeum kincseiben gyönyörködtünk és elindultunk végső szálláshelyünkre Devon megyébe Bidefordba, ahol már vártak ránk a vendéglátó családok.
Igazi izgatottság ekkor volt bennünk, hogy majd kikhez is kerülünk. Féltünk, hogy majd meg tudjuk e érteni őket és meg tudjuk e majd értetni magunkat, és egyáltalán milyenek lesznek a körülmények. De meglepetésemre mindig megértettem, amit mondtak és engem is jól megértettek.
Másnap reggel az iskolában várt ránk a két oktatónk Paul és Eli. Nagyon kedvesek voltak velünk, de azonnal elkezdtük a munkát. Az iskolában sikerélményem volt, mert úgy tudtam teljesíteni, ahogy nem is várták. Egyszerűbb így nyelvet gyakorolni, hogy rá vagyunk kényszerülve, hogy figyeljünk és beszéljünk.
Az angol életről szeretnék most írni, hogy miket vettem észre.
Először is nagyon hideg van bent a házakban. A vendéglátóink tudták, hogy nem vagyunk hozzászokva a hideg házakhoz, ezért kaptunk radiátort külön és ágymelegítőt. Így minden nap, mikor hazaértünk az volt az első, hogy befűtöttük a kis szobánkat. Érdekesek voltak az ételek, úgy tűnt, hogy az angol konyhában nincs változatosság, íz világ, de anyukám szavaival élve „ez kellett ahhoz, hogy értékeljük azt, amink van”.
Érdekesnek tartottam, hogy a fordított közlekedés mellett még a puszit is fordítva kezdik adni.
Sokat beszélgettünk, érdeklődő, nyitott embereknek ismertem meg az angolokat.
A délelőtti iskolai órák után délutánonként kirándultunk, sok szép és gyönyörű helyen jártunk.
Első nap a közeli Barnstaple városát egy igen érdekes-korhű ruhába öltözött idegenvezető mutatta be. Másnap elutaztunk az óceánpartra Woolacombe és Ilfracombe partjait csodálhattuk meg.
Következő délután gyönyörű partok mellett mentünk már Cornwall megyében Tintagelbe, a feltételezett Artúr király várába. szerencsére csodálatos időnk volt így gyönyörű panoráma tárult elénk. Kicsit ugyan félelmetesek voltak a sziklaperemek. Érdekes, hogy sehol sem volt korlát, nagyon magasra kellet mászni, ami nehéz volt, de megérte. A fű, mint egy pihe-puha szőnyeg, a sziklák ,mint egy ékszerdoboz,a panoráma és az óceán,mint a végtelenség, nagyon megnyugtató volt. Itt mindenki el akarta készíteni élete legjobb profilképét.
Ha én ajánlanék valamit, az biztosan ez a hely lenne.
A másik ilyen korlát nélküli gyönyörű és egyben félelmetes hely Exmor Nemzeti parkjában a Valley of the Rocks keskeny sétánya.
Clovelly mesés kis halászfalu, ahol nem járnak autók az utcák olyan keskenyek, ahogy a partról a hegyre futnak fel. Itt megismerkedhettünk a vízimentők telephelyével és műszereikkel, köveket gyűjtöttünk a csodálatos vízesés melletti parton, sajnos az idő itt nem kedvezett nekünk bemutatkozott az igazi angol időjárás.
Az utolsó nap az iskolában projekteket csináltunk, minden csoport kapott egy témát, amihez plakátot készített, majd ki kellett menni a városba és megkérdezni a járókelőket az adott témáról. Délután pedig minden csoport bemutatta az előadását. Nagyon jó hangulatú, vicces előadások születtek. A két oktató megdicsérte a kreativitásunkat. Tőlük búcsút vettünk, másnap korán reggel a családoktól is elköszöntünk és elindultunk visszafelé érintve a nagyon misztikus Stonehenget.
Majd megérkeztünk újra Londonba a Madame Tussauds múzeumba, ami egyik személyes kedvencem. Érdekes volt látni, hogyan készülnek a hírességek bábui, az acél-váz szerkezet és viasz rétegek hogyan válnak a hónapokig tartó precíz munka végén élethű szobrokká. Elképedve hallottam, hogy minden bábúnak igazi haja van és hetente mossák, szárítják a frizurákat.
Este Londonban végig mentünk a Piccadillyn, bekukkantottunk a Sohoba és láttuk a kínai negyedet. Sokan voltak a városban. , a tereken tömeg volt.
Másnap reggel ismét napsütésre ébredtünk, a Tower –várába tartottunk, gyönyörű volt a Temze melletti sétány, a vár, a történelmi helyek. Izgalmas látvány volt a London Eye-ról a kilátás a parlamentre. Sajnos a Big Ben felújítás miatt be volt állványozva. Megtekintettük a Westminster apátságot, az osztály elmondta a newtoni törvényeket. Több parkot érintve eljutottunk a Buckhigham palotáig. A királynő otthon volt.
Este elcsigázva értünk a londoni szállásra. Hajnalban Calaisnál szeltük át a csatornát Bruxelles érintésével Frankfurtig utaztunk. Onnan a reggeli indulás után és éjjel értünk Pécsre
Boldog vagyok ezért a két hétért, köszönöm a lehetőséget.
Dima Réka 11. A
