Menü Bezárás

10. csoport 2018. szeptember

AJTP HÉTVÉGE

  1. szeptember 22. péntek

A délutáni összejövetel során a tanulók az előzetesen megbeszélt témákról rövid PPT-t készítettek, majd azokat előadták. A program célja az volt, hogy előzetes ismereteket szerezzenek a következő kétnapos tanulmányi kirándulás helyszíneivel és nevezetességeivel kapcsolatban.

A csapatok lelkiismeretesen felkészültek, valamennyi kiselőadás tartalmas volt.

  1. szeptember 23. szombat

Újvidék – Belgrád – Székelykeve

Kora hajnalban indultunk. Az első megálló Újvidék volt. Az idegenvezetőtől megtudtuk, hogy a város a Vajdaság Autonóm Tartomány székvárosa és a Dél-bácskai körzet adminisztratív központja. Újvidék ma a szerb ipar és pénzügy egyik legfontosabb központja, valamint Vajdaság egyetemi, tudományi, oktatási, egészségügyi, politikai és közigazgatási központja. Több mint 300 ezer lakosa van, melynek nagy része szerb nemzetiségű. Szerencsére nagyon kellemes őszi idő volt. Másfél órás sétát tettünk a belvárosban. Jártunk a Fő téren, ahol megtekintettük a jellegzetes épületeket (Vasember ház, Színház), majd a tanulók szabad program keretében bejárhatták a környező utcácskákat, ahol megnézhették az egymás közelében elhelyezkedő római katolikus és ortodox templomokat.

A városközpontból a Duna-parton található emlékhelyhez mentünk, amely az 1942-es Újvidéki vérengzés szörnyűségeinek emlékét idézi. Mint megtudtuk, a magyar és a német katonaság, később a szerb partizáncsapatok követtek el etnikai alapú atrocitásokat a városban, bűntetteket a polgári lakossággal szemben (Újvidéki vérengzés 1942, Délvidéki vérengzések 1944-45).

A déli órákban indultunk tovább Belgrádba, Szerbia fővárosába, ahol először a várba mentünk. Innen megcsodáltuk a Száva és a Duna összefolyásának panorámát, láttunk II. világháborús harci eszközöket, majd ezután egy rövid sétát tettünk a belvárosban.

Késő délután folytattuk utunkat a szálláshely, Székelykeve felé. Székelykeve a magyar nyelvterület legdélebbi, többségében magyarok által lakott települése, kb. 2000 –n lakják. A faluban mindenki beszél magyarul, a lakosság kb. 95 %-a magyar, főleg bukovinai székely.

A falucska lakói igazi vendégszeretettel vártak bennünket. A szálláshelyek elfoglalása után következett a vacsora. A tanulók megkóstolhattak egy jellegzetes helyi levest, ami javarészt zöldségekből állt és ott „Cókmók levesnek” hívják. Az étel elfogyasztása után a helyiek rövid műsort adtak elő (népviseletbe öltözött kislányok meséltek népük történetéről, elhangzott egy Mátyás királyról szóló népmese és néhány népdal, amit az egyik kislány citera játéka kísért).  Mint láthattuk már a gyerekek is jól ismerik szülőfalujuk történelmét, szívesen és büszkén beszélnek származásukról és őrzik hagyományaikat. Nagyon büszkék magyarságukra.

  1. szeptember 23.

Galambóc – Szendrő – Mélykút – Pécs

A tanulmányi kirándulás utolsó napjának első programja a galambóci vár megtekintése volt. Bár legnagyobb sajnálatunkra a várba, az ott folyó felújítási munkálatok miatt nem tudtunk bemenni, azonban az újonnan elkészült látogatóközpont munkatársainak segítségével sok új ismeretet kaptunk a múltról, rengeteg legenda, sok érdekesség hangzott el. Az ismertető angol nyelvű volt, ami egy kis nyelvgyakorlásul is szolgált a tanulóknak. Megtekintettük továbbá László vára romjait, illetve a Babakáj- sziklát (magyarul Nagyapó), melyen valaha török őrség figyelte a folyót. A Vaskapu erőmű megépítésekor a Dunát erőteljesen felduzzasztották, emiatt ez a szikla már alig látszik ki a vízből, sőt, Galambóc várának alsó bástyái is vízben állnak.

Az utolsó szerbiai megállóhely Szendrő vára volt, majd egy rövid belvárosi séta után indultunk vissza a magyar határ felé. 7 órára érkeztünk Mélykútra, ahol elfogyasztottunk egy vacsorát. 21:30-kor megérkeztünk Pécsre.

Úgy gondolom, hogy az út során a tanulók sok új ismerettel lettek gazdagabbak. Az a tény, hogy személyesen is láthatták a magyar történelemhez kapcsolódó helyeket, még inkább elősegítette a történelem órákon tanultak megszilárdítását. A gyerekeknek különösen tetszett még a falusi turizmus. Nagyon otthonosan érezték magukat Székelykevén. Máskor is szeretnének hasonló kirándulásokon részt venni.