- szeptember 17- én szombaton reggel Csongrád-Csanád megyébe indultunk különbuszunkkal a csodálatos Ópusztaszerre. Az idő felemás volt, így izgultunk, hogy szabadtéri programjainkat ne mossa el az eső.
Ópusztaszerre megérkezvén két idegenvezető fogadott minket, így a 9. és a 10. évfolyam a másfél órás interaktív foglalkozás ideje alatt egymással párhuzamosan tekinthette meg a gazdag és különleges ősi magyar leletanyagot, illetve a második emeleten található Promenád 1896 című igen látványos kiállítást, ahol egy millennium korabeli magyar kis- és nagyváros korzójának mindennapjaiba tekinthettünk be a korhű viseletbe öltöztetett bábuk segítségével. Ezután a Feszty-körképet csodálhattuk meg szűk fél órában, sajátos hangulatú aláfestő zenével, hanghatásokkal. Ez a nagyszerű alkotás a 19. század utolsó éveiben készült a Millenniumra, mely panorámakép méltó tisztelgés őseink előtt. Érdeklődőbb diákjaimat igencsak lenyűgözte ez a monumentális mű, kérdéseket tettek fel, egymást inspirálva beszélgettünk a látottakról. Ilyen pillanatokért éri meg pedagógusnak lenni. Ezután két nagyon jó és érdekes 3D- s filmet tekintettünk meg szer történetéről illetve Magyarország történelméről. A szegedi ebédünk előtt volt még időnk, és az időjárás is kedvező volt számunkra, hogy az Emlékpark területén tegyünk egy kisebb sétát. Éppen vadászati kiállítás és vásár volt, így még gazdagabb élményt tudhattunk magunkénak. Megtekintettük Anonymus szobrát, a halászkunyhót, a jurtákat, az ökumenikus kápolnát, a skanzent, a szélmalmot, a romkertet és a gyógynövényházat, az Árpád és vezérei szoborcsoportot, az Árpád-emlékművet, sétáltunk a tó mellett. Az ősziesre fordult időjárás ellenére nagyon jól éreztük magunkat ezen a különleges és szent helyen.
Szegeden a SzOTE Ételbárban fogyasztottuk el finom ebédünket, és szerencsére éppen nem szakadt az eső, amikor egy órás szegedi sétánkat megkezdtük. Különleges kötődésem van Szeged városához, életemnek talán legszebb és legszabadabb éveit itt tölthettem egyetemistaként. Megtekintettük az Aradi vértanúk terét, a Hősök kapuját, a Dóm teret, mely a Szabadtéri Játékok után egy újabb eseménynek, a bor térnek adott helyszínt. Szeged legjellegzetesebb épületéről, a dómról vagy Fogadalmi Templomról osztottam meg érdekes információkat a gyerekekkel, és gyorsan fotózkodtunk is a gyönyörű épület előtt, nehogy elzavarjon bennünket az újabb közelgő esőzés. Ezután a Jate Klub mellett elhaladva megtekintettük a Szegedi Nagyáruház épületét, majd a Dugonics téren József Attila és Dugonics András szobra után beszéltem a Szegedi Egyetem központi épületéről, illetve a zenélő szökőkútról és a nagy szegedi árvízről, mely tragikus esemény a 19. század végén egyszerre hozott pusztítást, majd újjászületést ennek a csodálatos városnak. A Kárász utcán végighaladva a Kossuth téren osztottam meg néhány érdekességet a csoporttal, rámutatva a különleges és jó hírű Virág Cukrászdára, mely közkedvelt hely mind a szegediek, mind a turisták számára. Sajnos cseperegni kezdett, így a Széchenyi téren már csak perceket tudtunk eltölteni. A Móra Ferenc Múzeum előtt még elhangzott pár érdekesség, a háromdimenziós Szeged feliratnál páran lőttek szelfiket, ám ezután kapkodtuk lábunkat a Tisza-parton vissza az Árvízi emlékműig, mely mögött buszunk várakozott. Kicsit megázva, megfázva, de jó és különleges élményekkel gazdagodtunk ezen a kiránduláson.
Másnap a Pécsi Teke Sport Egyesületnél két órán keresztül guríthatták a golyót a gyerekek. Még sosem voltunk tekézni csoportszinten, és a legtöbb diák még sosem járt tekepályán. Igen nagy élmény volt számukra, és habár az elején kissé bizonytalanul és szabálytalanul „dobták”, gurították a golyót a gyerekek, a második órára annyira belejöttek, hogy a négy csapatra osztott társaság lelkesen és nagy elánnal versenyzett egymással. Jó volt hallani azt a felszabadító gyerekzsivajt, amit produkáltak, és kérték, legközelebb is menjünk tekézni, mert nagyon élvezték. Megfogalmazódott olyan gondolat is, hogy a kollégium belső vagy külső területére akár építeni is lehetne egy egyszerűbb tekepályát. Mindig elérzékenyülök attól, hogy 15-16 éves diákok, bár némi naivitással, de mennyire őszintén és lelkesen ötletelnek amúgy nagyon jó dolgokról.
Az ebédet és kisebb délutáni pihenőt követően az Uránia Moziba mentünk egy nagysikerű regény film adaptációját megtekinteni. Az Ahol a folyami rákok énekelnek című különleges atmoszférájú, műfajilag igencsak sokrétű és méltán jóhírű alkotást nagyon élvezték diákjaim. Amióta Arany János Programban dolgozom, így még nem jöttek ki moziból gyerekek. Teljesen a hatása alá kerültek ennek a nagyon egyedi hangulatú és zseniálisan megrendezett, előadott történetnek.
Úgy gondolom, hogy nagyon jó bennmaradós hétvégét zártunk, és várjuk a folytatást, hiszen a gyerekek egyik fő motivációja az Arany János Tehetséggondozó Programba való jelentkezéskor éppen az, hogy izgalmas, különleges helyekre eljuthassanak határon belül és kívül egyaránt.
Hajdú Anett csoportvezető
