- május 20-21.
A program pedagógiai célja
Természeti környezet szépségeinek megismerése, történelmi ismeretek bővítése, környezet tudatos nevelés, csoportkohézió és mozgáskultúra fejlesztése
Szombat
Ott alvós hétvégénket nagyon várták már a gyerekek. Nagyon sok előkészítő munkával járt, de az egyik legjobban sikerült együtt töltött hétvégét tudhatjuk magunk mögött.
Egész héten figyeltem az időjárás jelentést, mert csütörtökön még esett az eső, mint ahogy a korábbi napok mindegyikén. Nem akartam elhinni az időjóslást, ami 25 fokot és napos időt ígért a hétvégére. Nagy szerencsékre igaza lett a jósoknak.
Utazásunk előtt, pénteken, még felhívtam a Pilisi Erdészetet, ahol érdeklődtem, hogy a sok eső miatt járható –e a Rám-szakadék, de megnyugtatott az erdész, hogy a sarat leszámítva nincs gond.
Szombat reggel 6.20-kor indult a buszunk a kollégiumtól. A közel 4 órás utazás jó hangulatban telt, a gyerekek zenét hallgattak, beszélgettek egymással.
Az első állomásunk a Visegrádi Fellegvár volt, ahol két idegenvezető várt minket a Mátyás Király Múzeumból. Csoportunk idegenvezetője végig kalauzolt minket a Fellegvár külső és belső terein, miközben a történelmi ismereteinket bővítette. Megnéztük a Szent Korona, a vártörténeti, és a középkori fegyvertörténeti kiállítást, a Panoptikumot, ami az 1335-ös visegrádi királytalálkozó emlékére készült, bepillantást nyertünk az úri vadászat jelenetébe a középkorban, végül megnéztük a szabadtéri középkori hadieszközöket is Mátyás király idejéből. Az 1 órás vezetést követően, mindenki kapott fél óra szabad programot, hogy a saját ritmusában visszamenjen azokra a helyekre, amik tetszettek neki. Sok Instagram képet készítettek a gyerekek önmagukról, és a dunakanyari panorámáról.
A szabad programot követően felszálltunk a buszra, és Dömös felé vettük az irányt. A buszon megosztottam a gyerekekkel a Rám-szakadékkal kapcsolatos mondákat és érdekességeket, valamint felhívtam a figyelmet az előttünk álló túrához szükséges felszerelésre.
A szakadék maga egy vulkáni eredetű, nagyjából észak-déli irányban futó szurdokvölgy. Összeszűkülő sziklafalai olykor merőlegesek, de vannak befelé dőlő falak is. Mélysége több helyen meghaladja a 35 métert, míg szélessége helyenként a 3 métert sem éri el. A sziklamederben állandóan csörgedezik a víz, amely hóolvadáskor és nagyobb esők idején, mint ami most is volt, patakká duzzadhat. A szurdokban összességében 112 méteres szintkülönbséget kellett leküzdenünk.
A gyerekek nagyon élvezték a túrát. Oda kellett figyelniük minden lépésüknél, de a gyerekek inkább kalandként fogták fel, mint nehézségként. A veszélyesebb szakaszoknál kapaszkodók, és létrák is segítették a túránkat. Büszke vagyok a csoportra, mert a szurdokvölgyben senkinek nem volt szüksége a segítségemre, egymást segítették, és senki nem esett el.
A szurdokvölgyben nem volt ugyan esés, de a szurdokvölgy bevezető és kivezető szakaszán több is. Voltak olyan szakaszok, amelyek olyan sárosak voltak, hogy stratégiát beszéltünk meg, hogy lehet átjutni rajta. Voltak, akik megcsúsztak, de a sáros ruhákat leszámítva, nem lett bajuk.
Szerencsére mindenkitől kértem váltóruhát, és felkészítettem őket a sárra, így senkinél nem okozott rosszkedvet a sár.
Ki sárosan, ki kevésbé sárosan szállt fel a buszra, hogy elérjük szállásunkat Esztergomban.
Fiatalok szempontjából jobban nem is választhattam volna szállást. A Rugby Club Hostel udvarán Aurora koncertre hangoltak, az este folyamán megjelent a helyi rugby club férfi játékosai, akik aznap bajnokságot nyertek, és ünnepeltek. Volt zene, tánc és még a rendőrség is megjelent.
A szobák elfoglalása után, megvacsoráztunk, majd 22 óráig szabadprogram következett. Önállóan felfedezhették a gyerekek Esztergom belvárosát, és a Duna partot. Mondanom sem kell, hogy a gyerekeknek a szabadprogram volt a nap legjobban várt része. Itt is meg kell jegyeznem, hogy senkivel nem volt gond, nem késtek a kimenőről, így mindenki 22 órakor a szálláson volt. 23 óráig tartott az udvarban az Aurora koncert, majd diszkó következett, amin többen táncoltunk. 24 órakor kértem meg a gyerekeket, hogy az udvarról tegyék át a székhelyüket a szobájukba.
Reggelikor mesélték, hogy még akciójelenetet is végig tudtak nézni a szobájuk ablakából, amikor kér rugby játékos hajnalban összeverekedett, és ki lett hívva rájuk a rendőrség és a mentő.
Vasárnap
Másnap, a reggelit követően, elhagytuk a szállást, mert idegenvezető várt minket 9 órakor az Esztergomi bazilikában, teljes nevén Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyházban. Márta néni nagyon gyerek központúan mesélt a bazilika vallásban és történelemben betöltött szerepéről.
Megtudhattuk tőle, hogy külső méreteit tekintve a bazilika Magyarország legnagyobb egyházi épülete, az altemplomtól a kupola gömbjéig 100 méter magas, mellyel az ország második legmagasabb épülete is egyben. Az épület továbbá Magyarország főegyházmegyéjének főszékesegyháza a budapesti Szent István-bazilika mellett.
Idegenvezetőnk végig kalauzolt minket a templomtéren, ahol még zajlanak a restaurálási munkálatok, és első áldozásra készültek elő, valamint megmutatta a Kincstár gyűjteményét is. Az egy órás program után elbúcsúztunk tőle és Esztergomtól, és Szentendre felé vettük az irányt.
Kollégáimmal előző este elterveztük, hogy megvicceljük a gyerekeket, miszerint az elmaradt közös csoportkép miatt, meg kell ismételnünk a Rám-szakadék túrát. A túra bejelentését követően, vicces volt látni a gyerekek reakcióját. Büszkék voltunk arra a kb. 15 gyerekre, akik nem nagy kedvvel, de leszálltak velünk a buszról, és beleálltak a feladatba. Plusz kimenő lett a jutalmuk.
Visszaszállva a buszra jót derültünk, a gyerekek reakcióján. Szerintünk vicces volt a gyerekek szerint annyira nem. J
Szentendrén első állomásunk a Városi Tömegközlekedési Múzeum volt. A gyerekek nagyon élvezték, hogy forgalomból kivont járművek között sétálhattak, felülhettek rá, kipróbálhatták őket.
A kiállítást megtekintve végig kísérhettük a villamosok és a HÉV járművek fejlődését a kéttengelyes kocsiktól, az ikerkocsikon át egészen a csuklós járművekig, illetve a gyorsvasúti motorvonatokig. A HÉV-ek és a villamosok mellett a hetvenes éveket elénk idéző Ikarus autóbuszok, egy autóbusz-“torzó”, valamint a hatvanas-hetvenes évekből származó trolibuszokat is láthattuk.
A múzeum megtekintést követően besétáltunk Szentendre belvárosába. A Fő téren megbeszéltük a találkozási pontot, és 1.5 órája volt mindenkinek, hogy a saját ritmusában felfedezze Szentendre utcáit. Voltak, akik fagyiztak, voltak, akik lesétáltak a Duna partig, és voltak olyanok is, akik keresztük kasul bejárták a belváros szűk utcáit.
Szentendre művészetével és kultúrájával tűnik ki a többi város közül, amiről Gábor kollégám előadást is tartott a gyerekeknek. A város kultúráját elsősorban a délszláv örökség, illetve a városhoz köthető, leginkább kortárs művészek határozzák meg.
A belváros felfedezése után, éhes gyomorral, érkeztünk meg programunk utolsó állomására a Parola Vendéglőbe, ahol elfogyasztottuk bőséges ebédünket.
Teli pocakkal szálltunk fel a buszra, hogy megkezdődjön a közel 4 órás utunk, Budapesten át, Pécsre.
Összességében elmondhatom a hétvégéről, hogy a programok megválasztása nagyon jól sikerült. Volt benne panoráma, kaland, történelem és kultúra is, és a változatosságon túl fontosabb, hogy a gyerekek élvezték. A két csoport jól kijött egymással, a gyerekek aktívak voltak. Jó kedv uralkodott egész hétvégén, és az időjárás is végig napos volt.
Traubert Annamária
csoportvezető
